Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-05-01 / 17. szám
fotók: esztergom-anno.hu h elyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története A Szent István-forrás centenáriuma (II. rész) Pöltl Zoltán Múlt heti számunkban létrejöttének 100. évfordulója kapcsán írtunk a Szent István strandfürdő forrásának történetéről. Akkor azzal fejeztük be a fordulatos históriát, hogy a fürdőt üzemeltető Esztergomi Takarékpénztár Rt. által megbízott német Ráky nevű cég 323 méter mélységig tartó fúrását 1910-ben fejezte be. Helytörténeti rovatunkban ezúttal az első magyar város alatti vízkincsek históriájának egy-egy részletét tárjuk az olvasók elé. Cikkünket, most is a megyei levéltártól kapott írásos emlékek alapján készítettük. „Már Augerius Busbequius tesz rólok említést, ki I. Ferdi- nánd király által Konstantinápolyba Szolimán török császárhoz mint követ küldve lévén, s 1546-ki decemberben Esztergámban mulatván, ezen vizekben tartózkodó békák kvágogását csodálta, mi kétség kívül téli időben meglepő ritka tünemény”. Ezzel a szerfelett hangulatos, a helyi vízkincsekről máris meglepő érzékletes képet adó, középkorban lejegyzett mondattal kezdjük az esztergomi vizekről szóló sze- melvényezésünket. A fenti mondat Palugyay Imre Szabad királyi városok leírása című, 1853-ban kiadott munkájában található, melyben így a szöveg folytatásában arról tájékozódhatunk, hogy „a vegytani kémlelés eredményét” egy bizonyos Sihulszky József helybeli gyógyszerész végezte el. E korai időkbe nyúló analízis eredményét cikkünk első részében már olvashattuk, igaz akkor a 100 évvel ezelőtt befejezett artézi kútfúrást megelőző munkafázisként. A város mindenkori lakói és elöljárói tehát jól ismerték Esztergom vizeinek erejét, tulajdonságait. Az idézett leírásban arra is kitérnek, hogy a városban hol és mi módon használták egykor ezeket az alapelem adta lehetőségeket. „Az első s igen hatalmas forrás a Víziváros északi szegletén a vár alatt tör ki, és azonnal egy malmot hajt, s egy fürdő medencével ellátva lévén, egye32 hídlap hidlap.net
