Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-05-01 / 17. szám
helyi história hercegprímás Az utolsó Varga Péter Dénes Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy könyvtárnyivá duzzadt azoknak a jegyzőkönyveknek, írásoknak, dokumentumoknak, visszaemlékezéseknek a sora, amelyek a 20. század talán legnagyobb, az egész világ által ismert mártír főpásztor, Mindszenty József esztergomi hercegprímás tollából származnak, vagy róla szólnak, vele kapcsolatosak. 1892. március 29-én született Csehi- mindszenten Pehm József és Kovács Borbála gyermekeként. Ősei többségükben magyarok voltak, apai ágon 1733-ban kaptak nemességet, ám a család mindvégig falusi gazdálkodással foglalkozott, paraszti életet élt. A szombat- helyi premontrei gimnáziumban érettségizett, majd 1915-ben pappá szentelték. 1919-ben a kommün idején letartóztatták, majd internálták szülőfalujába. A kommunisták bukása után Zalaegerszegre kapott plébánosi kinevezést, ahol korszerű egyházközségi szervezetet, elmélyült hitéletet teremtett. Számos új egyházi, kulturális és karitatív intézményt létesített, felépítette a ferences templomot és kolostort, a Notre-Dame nővérek rendházát, tanítóképzőjét és kollégiumát, szeretetotthont alapított a szegények számára, finanszírozta a szegény sorsú falusi ifjak taníttatását. Az 1930-as években és az 1940-es évek első esztendeiben a közéleti erkölcsi elveket igyekezett terjeszteni, nevét a német befolyás hatására 1942-ben változtatta Pehm-ről Mindszentyre. XII. Pius pápa Angelo Rótta nuncius ajánlatára veszprémi püspökké nevezte ki, szentelését Serédi Jusztinián hercegprímás végezte az esztergomi Bazilikában. Az ország ekkor már német megszállás alatt állt. Meghatározó szerepe volt annak a püspökkari körlevélnek a megalkotásában, amely 1944 júniusában a zsidók elhurcolása ellen tiltakozott. Amikor a nyilasok katonai célokra le akarták foglalni a menekültekkel túlzsúfolt veszprémi püspöki palotát, Mindszenty ezt megtagadta. Ellenállásáért 1944. november 27-én letartóztatták, előbb a bíróság börtönébe szállították, majd Sopronkőhidán tartották rabságban. Csak 1945 áprilisában térhetett vissza székhelyére. 1945. augusztus 16-án XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezte ki. Székfoglalójára október 7-én került sor az esztergomi Bazilikában. A pápa 1946. február 21-én kreálta bíborossá a római Szent Péter-bazilikában. Ezt követően szót emelt az egyre erősödő proletár- diktatúra ellen, 1948. december 26-án ismét letartóztatták. Kegyetlen körülmények között tartották fogságban az Andrássy út 60-ban. Testileg-lelkileg megkínozták, hamis jegyzőkönyveket írattak alá vele, később pszichotóp szerekkel „kezelték”, amelyek hatására tudattalan állapotban mindent bevallott. Ezt követően XII. Pius pápa megdöbbent tiltakozása és az Egyesült Nemzetek Szövetsége megbélyegző nyilatkozata ellenére 1949. február 8-án hazug vádak alapján, koncepciós perben, életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Hatévi budapesti magánzárkában tartás után, megromlott egészségi állapotára való tekintettel előbb a baranyai Püspökszentlászlón, majd a nógrádi Felsőpetényben tartották fogva szigorúan zárt őrizet alatt. 1956. október 30-án bocsátották szabadon, a Nagy Imre-kor- mány rehabilitálta, ám ez a szabadság mindössze négy napig tartott. November 3-án elmondott híres rádióbeszédében kiállt a nemzeti szabadságharc céljai mellett és egy polgári demokratikus Magyarország jövőképét vázolta fel. Másnap hajnalban megindult Budapest ellen a szovjet támadás. Mindszenty az Amerikai Egyesült Államok követségén kért és kapott menedéket. A Kádár-kormány nem engedte a prímást visszatérni érseki székvárosába, Esztergomba. Fölmerült annak a lehetősége, hogy elhagyva az országot a Vatikánba költözhet, Kádárék azonban feltételül szabták, hogy nem nyilatkozhat elítéléséről és fogsága éveiről, a hazai politikai viszonyokról, a Magyar Katolikus Egyház helyzetéről, továbbá haladéktalanul benyújtja lemondását. Végül a bíboros - engedve VI. Pál pápa határozott kérésének - 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget. Rövid ideig a Vatikánban tartózkodott, majd Bécsbe utazott és haláláig a Pázmáneum épületében lakott. A rákényszerített szilenciumot a nyolcvanéves főpap nem volt hajlandó elfogadni, széles körű pasztorációs tevékenységet folytatott, felkereste a nyugat-európai búcsújáró helyeken rendre összesereglett emigráns magyarok sokaságát. A magyarországi állam- és egyház viszonyának rendezése érdekében VI. Pál pápa 1973. november elsején felkérte Mindszenty Józsefet, hogy mondjon le, ám az agg hercegprímás - lelkiismereti okokra hivatkozva - megtagadta az engedelmességet. Végül maga a pápa nyilvánította megüresedettnek az esztergomi széket 1974. február 5-én. Mindszenty 1975. május 6-án halt meg Bécsben, az irgalmasrendi kórházban. A mariazelli kegytemplomban temették el, amely attól fogva zarándok- hellyé vált. Folyamatban lévő boldoggá avatását külföldi papok és hívek haladéktalanul kezdeményezték a Szentszéknél. 1990. május 18-án a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta a prímást, hamvait 1991. május 4-én országos ünnepségek közepette szállították át az esztergomi Bazilikába. hidlap.net hídlap 31
