Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-01-16 / 2. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története A Trianon után formálódó vármegye és város (I. rész) Pöltl Zoltán Tavaly novemberben jelent meg az Esztergom Évlapjai című és Annales Strigonienses alcímet viselő kiadvány legújabb része. A helyi históriák iránt érdeklődő olvasókkal most ennek, az „Esztergom és Esztergom vármegye 1919-1923” címet viselő tanulmánynak egyes részleteit mutatjuk be. * Kérték 1:236.000. i. i.J. ’■ ; . t---------í---------2— P osner Károljr Lajos <» fia térképészeti, intézetének kindnsn Budapesten. 1893. B árdos István idézett című tanulmányában tizennégy fejezetbe tagolja Esztergom vármegye 1919 és 1923 közötti helyzetét, így egyebek között rövid áttekintést ad az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az adott évi képviselőválasztások, a művelődés, a különböző civil egyesülések, a tudományos élet, a közgyűjtemények, a képzőművészeti-, zenei- és színházi élet fejleményeiről, jellemzőiről. Az esszében elsőként az úgynevezett csonka vármegyék kapcsán említi az esztergomit és az egykori királyvárost. „A vesztett háború következményeként 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum közigazgatásilag értelmetlenné, gazdaságilag tarthatatlanná, politikailag pedig a konszolidáció egyik akadályozójává tette az ország határmenti, csonka vármegyéinek, Borsod, Gömör és Kishont, Szabolcs és Ung, így Esztergom és Komárom önálló vármegyeként való fenntartását is. Esztergom vármegye, mely egyébként is mindig a legkisebbek egyike volt, egyetlen járásra zsugorodott, területe 1077 négyzetkilométerről 532 négyzetkilométerre csökkent. Esztergom lakosságát nem számítva, a vármegye lélek- száma 87 651-ről 39 675-re apadt. Ehhez jött az államhatárokon belül maradt megyeszékhely, 1920-as népszámlálás szerinti 18 283 lakosa. Esztergom a Párkányi járás elvesztésével határvárossá vált, és ezzel megszűnt korábbi kereskedelmi pozíciója. A város és a vármegye elvesztette mezőgazdasági termelésre alkalmas területeinek nagy részét”. Az esszé szerzője ezután azt a ritka, ámbár Esztergomot nézvést oly sokat rossz szájízzel emlegetett időszakot tárja fel röviden, melyben eldőlt, hogy Esztergom helyett Komárom lesz a megyei irányítás további központja. „A vármegyék egyesítésével kapcsolatos törvénytervezet benyújtása és a törvény megalkotása közötti időszak - mind Esztergom, mind Komárom vármegyében - érzelmi húrokat pengető, de észérveket is felvonultató közéleti viták kereszttüzében zajlott. A társadalmi, gazdasági hagyományokban jelentős eltérést mutató Esztergom és Komárom vármegyék közönsége minden eszközt felhasznált önállósága megőrzésére, a vármegye székhelyének megszerzése érdekében. Önállósága elvesztése esetén Komárom vármegye, Esztergom helyett, a Győr vármegyével való egyesülést favorizálta. Esztergom vármegyével történő kényszerű egyesítése esetén viszont, a vármegye székhelyét szerette volna megtartani a Duna jobb partján fekvő Komárom-újváros számára, annak törvényhatósági joga megőrzésével egyetemben. E cél elérése érdekében küldöttség is járt Bethlen István miniszterelnöknél és Rakovszky István belügyminiszternél. A személyes megkeresésre adott alábbi válasz - „Komárom vármegye nem szűnik meg, mert az egyesített vármegyéknek közös neve és közös igazgatása lesz” - értelmében a két csonka vármegye egyesítése ellen folytatott küzdelem sikertelenül zárult: Komárom vármegye ekkor a megyeszékhely megszerzéséért indult harcba. Horthy Miklós kormányzóhoz eljuttatott feliratában egyebek között azzal érvelt Komárom-újváros 30 hídlap hidlap.net
