Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-04-08 / 14. szám
exkluzív Esztergom-emberek Ki a társadalom hőse? Gulya István-Horváth Balázs Hosszas hallgatását törte meg új mozifilmjével Makk Károly, a hazai filmlegenda. A Székesfehérváron és Tatán forgatott így ahogy vagytok című, a korrupt Magyarországra fókuszáló drámája nem ítélkezik, de azért szemmel láthatóan üzen: nagy baj van. Az élő magyar filmtörténettel felérő rendezőnk hét éve nem készített mozifilmet (utoljára az Egy hét Pesten és Budán címűt), és most interjúnkban elmeséli, szerinte miért vagyunk mi ilyen rosszkedvűek.- Egy alkalommal azt mondta: a filmek okosabbak, mint a rendezőjük. Hogyan kell ezt érteni?- Az embert az élete rákényszeríti arra, mondja el, hogyan született meg az adott műve. De én nem tudom jól elmesélni, jövök mindenféle buta, lila szöveggel. S nem biztos, hogy az olyan jó - biztos, hogy nem olyan jó -, mint a film.- Az így, ahogy vagytok című filmjében elég kiábrándítóan fest a mai Magyarország. Ön ennyire rossznak látja a helyzetet?- Ez a mai Magyarország egy szelete, egy szegmense. Ez egy mozi, nem történelmi elemzés. Olyan megkötései vannak, hogy a történetben egy problémáról úgy beszéljen, hogy az emberek igaznak tartsák, lekösse a figyelmüket, és emellett a moziból kibaktatva gondolják úgy, hogy - bár nem volt könnyű, amit láttak, de - megérte eljönni. Nem szeretnék abban a kitüntető szerepben tetszelegni, hogy egy országról mondtam véleményt, azonban az tény, hogy bizonyos jelenségekről nyíltan és objektiven igyekeztem beszélni.- Az egyik ilyen jelenség a korrupció. Ön szerint most ez foglalkoztatja az embereket leginkább?- Ez többé-kevésbé mindenkit a saját szintjén foglalkoztat, amennyiben támadt egy olyan érzése vagy véleménye arról, hogy most itt átlépünk egy másik politikai-gazdasági rendszerbe. Ezzel kapcsolatosan az a gondom, hogy nem kaptunk sorvezetőt, rövid használati utasítást, hogy mi is ez. Az én generációm még élt hasonló körülmények közö|t, de az másféle kapitalizmus volt a második világháborúig. Mégis maradtak emlékeink, maradtak elképzeléseink. De itt, azt hiszem, az emberek úgy gondolták, hogy menetelünk egyenesen egy kész dologba. Át kell menni a kapun, és minden rendben: benn vagyunk. Holott ez idő, türelem és hozzáértés kérdése: ha egy csoport gondol valamire, akkor azt végre tudja-e hajtani. Képesek-e kivitelezni az ötletet? Nem elég papíron vagy fejben felvázolni, hanem azt valahogy meg is kell csinálni.- A film közben többször eszünkbe jutott a Rokonokból is ismert úri világ. Véletlen ez a párhuzam?- A filmem témája Móricz Zsigmond irodalmi világával rokonságban áll. Az ő idejében a korrupció a konszolidált úri élet ijesztő jelenségeként élt, olyan erkölcsi háttérrel, amelyben a főhős öngyilkosságot követ el. Ez azonban jó pár évvel ezelőtt történt. Ma már a hősök nem lesznek öngyilkosok, inkább másokat lőnek le. Más hasonlóság hasonlóképpen felfedezhető. A filmben szereplő „úri murik" ugyancsak visszaköszönnek a móriczi világra. Ahány vadásztársasági, klubtalálkozó és egyéb baráti összejövetel zajlik ma vidéken vagy akár Pesten... Ott korántsem olyan meglepő egy-egy ilyen mulatozás. Ez még olyan örökség, ami még mindig létezik. Az én gyerekkoromban egy kisvárosban, ha egy banktisztviselőről kiderült, hogy sikkasztott, akkor onnan el kellett költöznie. Ma pedig, ha olvasunk a sok- milliárdos csalásokról, akkor kiderül, már le is ülte a büntetését a vizsgálati fogsággal. Nincs malőr. Ez csak egy rosszul eltervezett üzleti művelet, amit legközelebb jobban el kell tervezni.-A film főszereplője egyrészt bejáratos az üzleti és vele összefonódó politikai praktikák világába, ahogyan ez ki is derül a kérdéséből, miszerint: „nejlonszatyor vagy boríték?" (amiben a kenőpénzhez hozzájuthatnak a megvesztegettek), ám egyben a filmben megjelenő szerelmi vonal még valamiféle tisztaságot sugall. Szándékos ez az ellentét?- A filmre általában jellemző az a kettősség, hogy nem lehet kibogozni, ki mit szeretne, mert a helyzetei olyanok, vagy a múltja, illetve a pillanatnyi állapota olyan, hogy nem tudjuk hová tenni. Ez pedig arra a bizonytalanságra próbál utalni, amivel mi szintúgy találkozunk a mindennapi életben: most akkor mi lesz tulajdonképpen a munkahelyemen, a szerelmi kapcsolataimban, az anyagi biztonságommal? Nem kiszámítható. Szerintem emiatt is van ebben az országban ez az idegeskedő, türelmetlen, erőszakos és kedvetlen közérzet. Nem általános ez, de gyakran hullámokban elönti a környezetemet. Ha az ember beül (vagy beáll) este tízkor valahová egy csehóba, az lehet egy elegánsabb budai hely vagy olcsóbb józsefvárosi búfelejtő, a szöveg mégis ugyanaz.- Arra gondolt-e, hogy a filmjében lévő eseményeket aktuális áthallásokként fogják értelmezni? Mint például a pártokat, 28 hídlap hidlap.net
