Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-04-08 / 14. szám
exkluzív amikbe bele lehet magyarázni a jelent?- Mióta Magyarországon többpártrendszer működik, mindig akad egy nagyobbik és egy kisebbik párt. S mindig előfordul olyan, hogy a kisebb és a nagyobb bizonyos dolgokban együttműködik, és olyan is, hogy időnként szerepcserére készülnek. Bár ez a film a jelenben történik, ez nem a mostani kép, hanem a többpártrendszer lehetőségeinek a története. Képlet, modell.- Szabó István, mint Ön, mostanában igén ritkán készít filmet. De ha igen: mind a ketten nagyjából ugyanazt a témát találják meg... Gondolok itt Szabónak a Rokonok című filmjére, illetve az ön mostani alkotására, az így, ahogy vagytok címűre.- Lehetséges, hogy őt ugyanúgy érdekelte ez a jelenség, mint engem. Azzal a különbséggel, hogy alapként, kiindulás gyanánt egy nagyon jó, konkrét, meglévő Móricz-regényre támaszkodhatott. Érdekes egyébként, hogy egyszer egy újságírónő megkérdezte tőlem, ez a filmem a Móricz-regénynek a folytatása? Kétségtelen, bizonyos dolgok erősen összejátszanak, egymásra rímelnek. Csak éppen a Móricz-regényben és miliőben még létezett egy bizonyosfajta áttekinthetőség, volt egy erkölcsileg szabályozott kerete annak, hogy mi az, ami komilfó - társadalmilag illő és elfogadott -, mi az, ami ezzel az úri élettel, ha bekerül valaki, úgy töb- bé-kevésbé együtt járt. Kvázi „járt neki", hogy egy kicsit tollasodjon, ám amikor aztán ez a tollasodás meg minden egyéb „lehetőség", ami ezzel jött, átcsapott az illető feje fölött, bekövetkezett a krízis. Móricz könyvében (és Szabó István filmjében): az öngyilkosság.- Ön több rendszert, rezsimet megélt. A filmkészítés szempontjából melyik volt a legnehezebb?- Filmet mindig nehéz készíteni. Ez egy akadályverseny. Hol ilyen, hol olyan akadályok gördülnek az ember elé. A háború előtti és alatti magyar filmgyártás egyszerű képlet alapján működött: az úri középosztály készített filmet az úri középosztálynak. Az egyszerű emberekben fel tudta ébreszteni azt a vágyat, hogy ők is olyanok legyenek, mint az autós, hintés, villás emberek, a jólszituáltak - a sikeresek. (gy egy falusi hatvanholdas gazda szívesen taníttatta a fiát orvosnak vagy ügyvédnek - úrnak, hogy a család majd így emelkedik feljebb. Nem mutatkoztak nagy társadalmi konfliktusok, az egész teljesen áttekinthető volt. 1948-tól, a filmgyártás államosításától nagyon erősen érvényesült az a diktátum, hogy itt most arról tessék filmet csinálni, ami a kommunizmus építését támogatja. Aki nem akar erről filmet készíteni, az ne csináljon. Ez körülbelül 1953-ig tartott. A Nagy Imre-programmal jött a friss levegő. Azaz: úgy gondolták, nem biztos, hogy nekünk hazudni kell az igazságot. Az sem baj, ha a tényeket vesszük elő. Ezzel elindult a magyar filmnek egy olyan korszaka, amely még egy darabig küzdött az ideológiai elvárásokkal, ám a kereteit egyre jobban lehetett tágítani. Ezért ez a filmgyártásunk Európa-szerte ismertté vált.- Azt vettük észre, az utóbbi időben a legfiatalabb magyar filmeseket az intimitás, a párkapcsolatok Magyarországa érdekli, a közélet mintha nem lenne a filmjeikben jelen.- Mi négyévenként akarunk mindig valami újat csinálni. Lényegében ugyanazt a kabátot kellene átalakítani egy kicsit, de nem kellene a nadrágból zakót szabni. Ez a harc pedig egyre élesebb és kellemetlenebb az országnak. Mert mi meg más várakozással sétáltunk át ebbe a helyzetbe. Aztán hogy erről ne csináljunk filmeket - azt bizarr dolognak tartom. Itt élünk, ezek a gondjaink. S persze, nem érdekli a fiatalokat a közélet, azonban emellett a támogatás ideológiája is megjelenik ebben a kérdésben. Mert miért nem lehet olyan filmeket támogatni, amik ezekről a problémákról beszélnek? Mondják, legyen magyar siker a moziban. Legyen! A mozikban az amerikai filmdömpinggel úgysem tudunk sikeresen versenyezni. Akkor adott volna a lehetőség, hogy az itteni specialitásokról beszéljünk. Ezenkívül a hazai vígjátékokat is lehetne sokkal színvonalasabban készíteni. A támogatás tekintetében olyan az egész, mintha azt mondanánk, gyerekek, csináljunk már valamit! Pár évvel ezelőtt valaki a mellére csapott: negyven filmünk lesz az idén. Na igen, de milyen?- Pedig az állami támogatásokból talán még erkölcsileg is kötelesek lennének olyan filmeket forgatni, amik a magyar valóságról beszélnek, ennek mentén mutatnak utat...- Amikor itt filmekről beszélek, a szórakoztató filmekről beszélek. Nem akarom különválasztani művész- és kommers filmre. Ma Magyarországon nem biztos, hogy nem néznék szívesebben az ügyes és okos magyar rendőrt, mint az amerikait. Nálunk nem alakult ki, hogy ki is lehetne a hőse ennek a társadalomnak. Ha azt mondom, a tőkés, akkor azt igen alaposan meg kellene indokolnom, hogy miért. Az ő gyárában dolgozó munkás? Már nem is tudjuk, hogy ő milyen. Nagyon nehéz azt a típust megtalálni, aki szuverén módon nem mások kárára próbál magának olyan dolgot megélni és másokkal megéltetni, amire azt mondom, hogy na, ez igen.- Úgy látja: nincsenek hőseink?- Nem, csak valahogy eltávolodtunk attól, hogy ezt nézzük.- Eredeti koncepciójába tartozott, hogy azokat a fiatal generációt képviselő színészeket hívta el, akik már több közönség filmben népszerűvé váltak? Gondolok itt Csányi Sándor, Szabó Győző, Fenyő Iván hármasára.- Az igazság az, hogy öt-hat évvel ezelőtt készültem egy filmre. Akkor próba- felvételeket készítettem Csányi Sándorról és Szabó Győzőről is. Amikor ennek a filmnek a szereposztásán gondolkodtunk - miszerint szükségesek a jó színészek, lehessen őket nézni -, arra jutottunk, hogy a filmbeli ügyleteket ma nem nyolcvan- éves öregemberek gyakorolják, de még nem is a Cserhalmi Gyuri korosztálya. A fiatalok kapóra jöttek. Már annyiszor eljátszották a hősszerelmest, hogy úgy gondoltam, nekik szintúgy jól jöhet, ha mást is fel tudnak mutatni.„Összejövetelünket" szerencsés találkozásnak érzem, rendkívül tehetséges színészeknek tartom őket, akik nagyon sokat tudnak.- S erősen meghatározzák a film hangulatát és stílusát.- Őszintén szólva, ami ennek a filmnek a modorát vagy a stílusát illeti: ez engem nagyon „provokált". Miszerint különböző konnektorok vannak fent, nem lehet tudni pontosan, hogy mi micsoda, és különböző dugaszok vannak lent, és ez a dugasz ide fog passzolni, az meg oda...-... vagy kiveri a biztosítékot.- Igen, vagy kiveri a biztosítékot. Ez a sejtetés vagy bizonytalanság a filmben fontos - szándékos. Meglehetős komplikált szerkezetét - kiderült a közönségvetítéseken - a nézők értik.- Jelentős filmjei születtek irodalmi adaptációként: Ház a sziklák alatt, Liliomfi, Szerelem, Macskajáték, Egy erkölcsös éjszaka, Egymásra nézve stb. Akad még esetleg valamilyen mű, amit szeretne feldolgozni?- Most nincs semmilyen konkrét. Ezekkel az alkotásokkal úgy találkoztam, hogy olvasgattam, vissza-visszatértem rájuk. Példának okáért a Szerelemmel (ami Déry Tibor írása alapján készült - a szerk.) is évekig vacakoltunk, s lassan olyanná vált, mintha én írtam volna. A film természetesen nem olyan jó, mint a Déry-mű, hanem amilyen figurák benne megjelennek, a konfliktusok, a gondolatok, az érzelmek lehetőségei - mintha én találtam volna ki. Persze: nem. Kár, hogy nem tudok írni, mert imádom a jó irodalmat. hidlap.net hídlap 29
