Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-04-08 / 14. szám
közügy most vagy soha... Itt az idő! Knapp János Pá (a szerző Esztergom alpolgármestere, az esztergomi Fidesz alapítója) P olgártársak...! Hangzott az elmúlt századokban a buzdító felszólítás, amikor forradalmakra, tüntetésekre vagy békés választásokra kellett toborozni tömegeket. Itthon az elmúlt húsz esztendő minden választása a „legfontosabb" jelző mellett futott, de vajon az volt-e? S mi a helyzet a mostanival? A helyzet, kedves barátaim és ellenfeleim, értelmiségi és munkás tömegek, földművelők, vállalkozók, diákok, más nemzetiségűek, egyszóval drága magyar polgártársak az, hogy át lettünk verve! Ma Magyarország az 1990-es „rendszerváltozáskori" állapotában van, romokból kell építkeznünk, szinte újra ki kell találni a demokráciát, újra kell gondolni a közteherviselést, vissza kell állítani a szabad önkormányzatokat, újra kell építeni a községi iskolákat, meg kell védeni a magyar földet, a magyar családokat, és újra kell szabályozni a multinacionális vállalatok magyarországi működését. Ehhez azonban vissza kell nyúlni a gyökerekhez. Talán a velem egyidős korosztály még emlékszik, hogy 1989- ben elindult egy gondolat, miszerint a rendszerváltást követő első magyar parlament legyen felruházva alkotmányozó nemzetgyűlési jogkörrel. Akkor az ellenzéki kerekasztal egyetértett abban, hogy a volt kormánypárt várható hatalmas befolyása vereségre ítélné a kialakuló demokratikus Magyarországot. Kedves barátaim, ellenfeleim, akkor is át lettünk verve! A volt kormány-egypárt nem volt soha olyan erős, csupán néhány, azóta minden váltást túlélő politikus-gazfickó hitette el velünk ezt a nem létező veszélyt, és új alkotmány híján konzerválta az Antall-kormánytól kezdve 1998-2002 kivételével a Gyurcsány-kormányig hatalmát, adta-vette az országot a nemzetközi nagytőke és az idegen titkosszolgálatok piacán. Azt tartja a mondás, hogy ahol építeni akarunk, ott előtte bontani kell. Az elmúlt években nem bontás, hanem rombolás folyt, és most eljött az ideje az építésnek. Keressük a legjobb építőket, a legjobb mérnököket, a legjobb tanárokat, a legjobb termelőket, munkásokat, vállalkozókat. Keressük azt a magyar parlamentet, politikai erőt, aki képes új alkotmányunk megalkotására, erős kétharmados törvényeink nemzeti szolgálatába állítására, a magyar föld, család, munkahely megvédésére, a kártevők elszámoltatására. Keressük és találjuk, hiszen köztünk van. Egyedül a Fidesz lehet elég erős, és lehet képes alkotmányozásra, nemzetvédelemre, az oktatás- és önkormányzatiság megreformálására a magyar gazdaság talpra állítására. Azzal a közbizalommal, amit mi biztosítunk neki. Azzal a kétharmaddal, amit mi szavazunk meg neki. Lakossági fórumon hallottam a mellettem ülő jobbikos szimpatizánsokat tapsolni Bayer Zsolt szavait hallva, családi beszélgetéseken baloldali lelkületű családtagjaim visszavárják az 1998-2002 közötti fideszes oktatáspolitikát, családi adórendszert. 2010 szimbolikusan is 20 év lezárása. Az európai politikai trendek 20 éves ciklusokba rendeződnek és ez az esztendő a változás éve. A mostani vasárnap sorsdöntő lesz. Rajtunk múlik, lesz-e új erős Magyarország, lesz-e új erős magyar alkotmány, lesz-e erős magyar gazdaság és jólét mindannyiunk számára. 1990-ben képviselő-jelölti jelszavam az volt: Sursum Corda, azaz emeljük fel szívünket. Emeljük fel vasárnap is, és a Fidesz mellett két igennel szavazva fordítsuk jó irányba az ország szekerének rúdját! - Itt az idő, most vagy soha... hidlap.net hídlap 21
