Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-03-06 / 9. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy „Esztergomba szakadt magyar úr” története Helytörténeti rovatunkban tán nem volt még arra példa, amire most, hogy egy adott intézmény névadójáról meséltünk olvasóinknak. E tekintetben is vizsgálhatjuk pedig Esztergom történelmét, hiszen korábban élt nagyjaink neve nem véletlenül került oktatási-, egészségügyi- vagy szociális intézményeink valamelyikének névtáblájára. Ezúttal a múlt század első felének kiemelkedő esztergomi vezetőjéről, Glatz Gyuláról adunk közre részletekre is kiterjedő biográfiát. A különös fordulatoktól sem mentes életutat a megyei levéltár munkatársa, L. Balogh Béni állította össze. H a egyetlen személy tevékenységén keresztül szeretnénk bepillantást nyerni a múlt század harmincas éveinek esztergomi históriájába, akkor talán leginkább Glatz Gyula alakját érdemes felidéznünk. Glatz 1931-től 1940-ig, mintegy kilenc évig állt Esztergom élén. Kezdetben, néhány hónapig helyettes polgármesterként az állásából felfüggesztett Antóny Béla helyett, annak nyugdíjazását követően pedig - 1931 decemberétől az 1940 augusztusában bekövetkezett haláláig - a képviselő-testület által megválasztott polgármesterként. Az ő tevékenységének is köszönhető, hogy a súlyos gazdasági helyzet ellenére Esztergom továbbfejlődött és kulturáltabbá, szebbé, lakhatóbbá vált. Glazt Gyula 1880. február 3-án született a Bács-Bodrog megyei (ma Szerbiához tartozó) Apatinban. Apja Glatz István, anyja Schweitzer Éva volt. A kolozsvári Ferenc József Tudomány- egyetem jogi karán 1906-ban végzett, az államvizsgáját 1908-ban tette le. Már ezt megelőzően, 1907-ben köz- szolgálatba lépett: pályafutását szülőföldjén, a délvidéki Zomborban, díjtalan vármegyei közigazgatási gyakornokként kezdte. 1913- ban aljegyzővé, négy évvel később helyettes főszolgabíróvá, 1918-ban pedig az óbecsei járás főszolgabírójává nevezték ki. Közben részt vett az I. világháborúban is: három év frontszolgálatot teljesített és 1917-ben tartalékos főhadnagyként szerelt le. Bár a vármegyéjét közmegelégedésre szolgálta, a szerb hatóságok az állami főhatalom változását követően, 1920-ban mégis kiutasították az újonnan létrejött ország területéről, mivel megtagadta a hűségeskü letételét. Ezt követően Budapesten, majd Balassagyarmaton teljesített szolgálatot. Főispáni titkárként 1923-ban került Esztergomba, amely második és egyben utolsó otthona lett. 1929-ben, 49 éves korában házasodott meg. Báró Buttler Edith lett a felesége, gyerekük nem született. 1931 első napjaiban Huszár Aladár vármegyei főispán - a város gazdálkodásában tapasztalt szabálytalanságok miatt - fegyelmi eljárást indított Antóny Béla polgármester ellen, és egyidejűleg felfüggesztette az állásából. A képviselő-testület január 8-i döntése értelmében Glatz vette át a város ügyeinek átmeneti vezetését helyettes polgár- mesterként. Megbízatását „kötelességteljesítésként” fogta föl. Kijelentette: „a város, valamint a lakosság ügyeiben felekezeti tekintet nélkül, keresztény nemzeti, igazi krisztusi szellemben kívánok dolgozni. A szorosan egymásra utalt kereskedő-, iparos- és gazdatársadalom egyformán nehéz helyzetén csak közös érdekeket szolgáló eszközökkel lehet könnyíteni, és csak megértő együttműködéssel érhetünk el eredményt”. Megígérte, hogy működése „nyitott könyv lesz a város közönsége előtt”. A fegyelmi bíróság ítélete nyomán a képviselő-testület 1931 végén nyugdíjazta Antónyt. Az új polgármestert december 28-án, Glatz Gyula személyében választották meg a képviselők Magos Lajos, Etter Jenő, Brenner Antal és Sántha József ellenében. Megbízatása tíz évre szólt. Rövid programbeszédében a „polgárságnak és a legjobban reá szorulóknak” a támogatását helyezte kilátásba. Szólt a város pénzügyeinek rendbetételéről, a kiadások csökkentéséről és a „feltétlen 30 hídlap hidlap.net
