Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-01-23 / 3. szám
exkluzív- Visszatérve a Halálkeringőre: A miniszter félrelép című 1997-ben készült vígjátékot követően ez volt, ugyebár, a második közös filmed Kern Andrással. Nyilván teljesen eltérő a két mozi, de ettől függetlenül a közös korábbi munka jelentett-e valami előnyt?- Persze! Nagyon sokat. Egyszerűen fogalmazva: igen szeretem Andrist - láthattad, amint a kérdésedre fülig szaladt a szám. (szélesen mosolyog) Először is, mert közel állnak hozzám a jó humorú emberek, és neki aztán valóban fergeteges humora van. Továbbá nagyon intelligens, és mert remek embernek tartom és nagyszerű színésznek. S mert velem messzemenőkig rendes, nagyon-nagyon jó vele együtt játszani. Hozzáteszem, A miniszter félrelépnél másképpen működött a közös munka, mint a Halálkeringő esetében, mivel ott nemcsak szerepelt, hanem rendezett is, azokat a jeleneteket, amikben én Robival játszottam (Koltai Ró- berttel - a szerk.), azokat ő igazgatta, és fordítva. Ott nem lehetett a főszereplők- nek„hátradőlni", hogy jó, rendben, irányítson akkor a rendező. Még sok filmet kívánok magunknak Kern Andrissal, mert szeretek vele dolgozni.- Daniel Young tavalyi Szobafogság című filmje után Köves Krisztián Károly rendezése rövid időn belül már a második magyarországi thriller. Születőben-erősödő- ben volna hazánkban egy korábban elhanyagolt műfaj?- Ezek szerint igen. Azt hiszem, Sas Tamás is készített most valami hasonlót (Szélcsend - a szerk.), én drukkolok ennek a műfajnak egyébként.- Nyilvánvalóan a nyugatihoz mérten jóval szerényebb költségvetés is eredményezi, hogy ezen magyar filmek zömmel belső terekben játszódnak. Meghatározóan kevés helyszínnel készülnek.- Igen, ez nagymértékben a pénzen múlik. Azonban nemcsak azon. Az igényességen is. Ha az ember hozzányúl ehhez a témához, akkor tudja, hogy itt azért veszélyes vizekre evez, mert ugyan az anyagiakon sok minden múlik, de egy produkció könnyen és hamar át tud fordulni az olcsóságba, a „gagyiba", épp ezért fontos az ízlésvilág. S ezért gondolom azt, hogy persze, egy olyan környezetben próbáljuk a filmet megteremteni, ami még az anyagi lehetőségeken belül marad - de semmiképpen sem igénytelen. Amire büszkén rámondhatják, hogy igen, mi megpróbáltuk ezt, és sikerült.- A Halálkeringő története szerint az általad megformált, válságos élethelyzetbe jutó, szorongó főhősnő, Elza drogfüggő. A színészi kapcsolataid során miképpen tapasztaltad, Amerikában és Magyarországon menynyire van ez a tudatmódosítószer-használat jelen, vagy egyáltalán jelen van-e?- A személyes környezetemben sehol nem találkoztam ilyesmivel - hála istennek. Se kint, se itt. Azt gondolom, hogy a színészek többsége tisztában van azzal, hogy ez, ami itt van (végigmutat magán), ez a mi munkaeszközünk, mi ezzel dolgozunk. Vigyázni kell rá. A drogok és a gyógyszerek helyett más módszert kell találni, hogy az ember ki tudja magát pihenni, el tudja magát viselni.- Te „ott tudod hagyni" a szerepedet egy- egy színházi próba-előadás, egy-egy forgatás után?- Ez változó. Előfordul, hogy a kollégákkal munka után beülünk egy kávézó- ba-étterembe, levezetni kicsit a feszültséget, vagy akár nem is a feszültséget, csak jólesik együtt lenni azokkal, akikkel egy másik - színészi - helyzetben együtt voltunk. Dumálni egy pohár bor mellett akár az előadásról, akár másról. De tisztában vagyok azzal, hogy létezik egy olyan szint, ahol ez nem elegendő - és ha valaki gyenge, akkor jönnek a pótszerek.- 5 végül, ha már említettük a teátrumot: az, hogy idehaza színházi szerepekben is látható vagy, jelent-e egyfajta elköteleződést („röghöz kötődést"), miszerint Magyar- ország mellett döntöttél, és lemondtál az Kedvence Esztergom Dobó (eredeti nevén: Kovács) Kata színésznő 1974. február 25-én született Budapesten. A szakma alapjait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (ma: Egyetemen) sajátította el. Kétszer halasztott, végül csak az első évfolyamot végezte el, majd az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy színészmesterséget tanuljon, filmszerepekhez jusson. Tizenhat éves koráig rút, jelentéktelen békának érezte magát. „Azért is mentem el modellnek, hogy bebizonyítsam magamnak, meg tudom csinálni." Filmszerepei: Éretlenek című tévésorozat, A miniszter félrelép, Ámbár tanár úr, Európa Expressz, Waterlooi győzelem, 15 perc hírnév, Amerikai rapszódia, Rollerball - Könyörtelen játék, Túlélésből jeles, A professzor, Helyszínelők című tévésorozat, Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem, Elemi ösztön 2., Blood and Chocolate, Ben David: Broken Sky, Madness Is Catching, Halálkeringő. Két éve színházi produkciókban is látható: a Békés Megyei Jókai Színház, illetve a fővárosi Pinceszínház és a Budapesti Kamaraszínház előadásaiban. Évek óta több fontos jószolgálati missziót vállal, a Magyar Hospice Alapítvány, az Összefogás az Egészségért a Mellrák Ellen és a Szűréssel az Életért Program támogatója, ismert arca. Saját bevallása szerint egyik kedvenc magyar városa Esztergom. Weblapjának címe: http://dobokata.hu . amerikai karrierről, „álomról"?- Soha, semmilyen végleges dolgot nem szeretek kimondani. Azzal, hogy itthon vagyok, egyértelműen azt választottam, hogy odakint nagyjából befejeztem a dolgaimat. Hiszen ahhoz, hogy ott az ember eredményeket érjen el, válogatásokra kell járnia. Nap mint nap sokra. Ahhoz kint kell lenni. Én nem vagyok kint. Hoztam egy döntést három és fél évvel ezelőtt, és azt választottam, hogy hazajövök, és színházban játszom.- Ennyire fontos a színház számodra?- Fontos az, hogy szakmailag minél többet tanuljak, és jó emberekkel dolgozzak. Mindig tudni kell mérlegelni és dönteni, hogy neked meddig jó egy adott helyzetben - és aztán cselekedni. S tudni kell váltani. S úgy éreztem, hogy most eljött az idő. hidlap.net hídlap 29
