Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-26 / 25. szám
helyi história 2002. májusában, 75. életévének betöltését követően Paskai László bíboros a kánoni rendelkezések értelmében benyújtotta lemondását, amelyet II. János Pál pápa elfogadott ugyan, de egyúttal kinevezte az érsekség apostoli kormányzójává egészen addig, amíg utódja kijelölésére sor nem került Erdő Péter személyében. Magyarország jelenlegi főpapját maga II. János Pál pápa szentelte püspökké még 2000. január 6-án a Szent Péter-bazilikában, érsekké 2002. december 7-én nevezte ki, hivatalát a következő esztendő január 11-én foglalta el és a Szentatya még ugyanazon évben bíborossá kreálta. Erdő Péterrel végére értünk az esztergomi érsekekről szóló sorozatunknak, Magyarország jelenlegi főpásztorával készített beszélgetésünk méltó lezárása az elmúlt ezer esztendő magyar egyháztörténetének.- Bíboros úr jogász családból származik. így talán nem véletlen, hogy egyházi pályája során az egyházjog tudósa lett.- Természetesen nem véletlen, édesapám jogász volt, de olyan ember, akit civilként is érdekelt az egyházjog, ráadásul nem is gyakorolhatta a hivatását, mert közismerten vallásos ember volt, így azokban az időkben nem számított kellően megbízhatónak. Éppen ezért, ha másutt nem, hát itthon sokat beszélt azokról az igazságokról, amelyeket ő helyesnek, szépnek tartott a jogtudományban. Egyszóval gyerekkorunktól kezdve az életünkben mintegy élő valóság volt a jogtudomány. Amikor pedig papnövendék lettem, a HittudomáErdő Péter bíboros a kegyelem nyi Akadémián érdekelni kezdett, hogy miképpen is van ez az Egyházon belül, miben különbözik a világi életben gyakorolt és érvényben lévő jogrendtől a miénk, és egyáltalán milyen kapcsolata van a hitnek, a teológiának az egyházjoggal. Különös aktualitását adta a dolognak, hogy a hetvenes évek elején, amikor szeminarista voltam, éppen amolyan zsinat utáni hangulat volt, ami azt jelentette, hogy a jogot sokan általánosságban is szidták, nem csupán egynémely szabályt tartottak fölöslegesnek. De olyan is előfordult, hogy tanárok vallották be: ők sem tudják, hogy pillanatnyilag mi is a jogi helyzet az Egyházon belül, mit szabad vagy mit nem szabad, hiszen változott a liturgia, változott sok minden. Én meg úgy gondoltam, hogy valakinek ezt is tudnia kell, hiszen itt fejlődés van, nem pedig összeomlás. Egyébként amit mi a II. vatikáni zsinatról erősen megszűrve megtudtunk, arról azt gondoltuk, hogy valami nagy és szép dolog történik a Világegyházban, azután később hallottunk bizonyos túlzásokról is, melyeket azonban Magyarországon belül kevéssé érzékeltünk. Úgy gondoltuk, hogy egy rendezett, a Szentlélek irányította reformról van szó. Magáról a zsinatról ma is ezt vallom.- Pedig éppen Magyarország - ebben a térségben - sajátos helyet foglalt el a Világegyházban.- Sajátos helyet éppen azért, mert a kommunista világon belül hiányosak voltak a nyugati kapcsolatok, hiányzott azok teljes lehetősége, de azért itt-ott hozzá lehetett jutni bizonyos szakirodalomhoz, könyvekhez, vagyis hallhattunk a Világegyházban zajló fejleményekről, nem úgy, mint például Oroszországban, ahol egy egész nemzedék nem is értesült a változásokról. Bennem tehát fölmerült a kérdés, hogy hol is tart ma az Egyház fegyelmi élete, merre mennek az előírások, hiszen olyasmiről is hallani lehetett, hogy átdolgozzák az egyházi törvénykönyvet stb., engem pedig bíztattak, hogy kezdjek el foglalkozni az egyházjog változásaival.- Különösen izgalmassá teszi az Ön által művelt tudományt, hogy az Egyház az a legősibb intézmény, amely szinte egészében megőrizte a római jogot.- Igen, de nem csak ezért, hanem mert számos eleme még a görög-római kultúra előtti időkből való. Egész pontosan egy teokratikus alapra épült, Krisztus személyére visszamenő, majd görög-római racionális réteggel bővült jogról van szó, amely később kiegészült a középkori germán elemekkel. Amint II. János Pál pápa írta az 1983-as egyházi törvénykönyv előszavában: a jog elválaszthatatlanul hozzátartozik az Egyház természetéhez, hiszen az Egyház - amint a zsinat is tanítja- az üdvösség jele és szentsége, vagyis Istennek egy olyan népe, amely társadalmi valóságként is látható kell, hogy legyen. Ha nem volna egy láthatóan is létező, társadalmilag is megszervezett közösség, akkor ezt a funkcióját nem tudná betölteni. És ezt a látható közösséget maga Jézus alapította. Meg kellett magyaráznia a tizenkét tanítványnak, hogy ő nem valamilyen forradalmat akar szervezni, de azt nem állította, hogy nem akar szervezni semmit. Külön képezte a tanítványokat, külön megbízatásokat adott nekik. Ma ezt úgy mondjuk, hogy 36 hídlap hidlap.net
