Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-26 / 25. szám
helyi história az apostolok utódai szentségi folyamatosságban gyakorolják ezeket a feladatokat, de a mi közösségünk nem a földi országok logikája szerint szerveződik. Az Egyház eredendően - mint Szent Péter levelében olvassuk - „választott nép, királyi papság, szent nemzet”, vagyis független vallási közösség.- Bíboros úr hitélete nyilván a családban kezdődött, azután folytatódott a középiskolában, a piaristáknál. Mennyire meghatározó ez a piarista háttér?- Biztos, hogy nagyon sokat köszönhetek a piaristáknak. Először is azért, mert kiváló tanáraink voltak. Gondoljuk el, hogy a háború előtt 24 gimnáziumuk volt, ebből kettőt tarthattak meg. Nyilván a legjobb, legkiemelkedőbb tanáraikat hívták meg ebbe a maradék két intézménybe. Másrészt viszonylag idős tanáraim voltak, ami nem csak azt jelentette, hogy iskoláikat még a háború előtt végezték, hanem a tanári munkásságuk is már akkor kezdődött. Ráadásul a testnevelő tanár kivételével egytől egyig szerzetesek voltak, akiknek valami hihetetlen elhivatottságot láttam a munkájukban, ami egy családos ember számára egyszerűen fizikailag lehetetlen. Hat órát foglalkozni hajnaltól egy félórás kísérlet tökéletes tanórai sikere érdekében? Hogyan? Én nem voltam kimondottan reál érdeklődésű, de olyannyira sikerült még velem is megszerettetni a reál tárgyakat, hogy országos versenyre is küldtek. Számos nevet tudnék említeni, de hadd említsem például Somogyi Zoltánt, aki anélkül, hogy konfrontálódott volna a hivatalos állásponttal, miközben nagyszerűen tanította a történelmet, finoman közölte, hogy a tankönyvekből mely részeket kell kihúzni. Vagy Jeleníts István, aki a tanítási órákon megtanított jegyzetelni és ezzel mérhetetlenül megkönnyítette az életemet a későbbi tanulmányaim során. Vagy Fekete Antal, aki nem csupán tanította, egyszerűen szerette a magyar nyelvtant, a stilisztikát pedig úgy tudta tanítani, hogy külön füzetünk volt belőle és érettségi után a legtöbbünk különösebb nehézség nélkül merte vállalni, hogy megírjon egy újságcikket vagy egyszerűen a nyilvánosság elé lépjen a saját maga által megfogalmazott szövegekkel.- Bíboros Úr! Engedjen meg egy nagyon személyesnek tűnő kérdést! Nem rémült meg, amikor a Szentatya kinevezte a magyar Egyház élére?- A rémület nem jó szó. Jelmondatomat már három esztendővel korábban, a püspökké szentelésemkor kiválasztottam, az pedig így szól: „Initio non erat nisi gratia”, vagyis: „Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem”. Úgy gondolom, hogy a papi és a püspöki hivatás Isten különleges kegyelme nélkül aligha teljesíthető. Meglepődni meglepődtem, de azt éreztem, hogy most aztán itt az ideje, hogy még inkább kérjem Isten kegyelmét, mert szükségem lesz rá. Egyébként annyira nyilván ismertem a magyar Egyház helyzetét, hogy nyilvánvalóan tudtam: esztergom-budapesti érsekként sem lehetek egymagám próféta a magam hazájában, aki majd mindent meghatároz, hiszen napjainkra az Egyház -nem mondom azt, hogy demokra- tikusabbá-, de sokkal differeniáltabbá, gazdagabbá, összetettebbé, egész egyszerűen kollegiálisabbá vált és ez érvényes a püspöki karra magára, valamint a papokból és világiakból álló testületekre is, amelyeknek időnként bizony szükséges a hozzájárulása bizonyos döntésekhez. így működik például a papi szenátus, a tanácsosok testületé, sőt a Pasztorális Tanács is, amelynek létrejöttét magam is szorgalmaztam egykor. A tanács azóta is tevékenyen részt vesz bármely nagyobb vállalkozás megvalósításában. És él Esztergomban a káptalan, amely például az esztergomi Bazilika liturgikus életének tevékeny résztvevője számos egyéb feladat ellátásán túl. De sorolhatnék még számos olyan szervezetet, amely a mai Magyar Katolikus Egyház nélkülözhetetlen segítője.- Az Ön életét végigkísérte a tanulás, majd pedig a tanítás. Hogy mást ne mondjak, elévülhetetlen érdemei vannak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem létrejöttében, megszerveződésében, például az engedélyeztetésében. Mennyire tartja fontosnak Bíboros Úr, hogy az emberek képzettek legyenek?- Mindenek előtt hiszek abban, hogy a tudás és a tudomány egy. Egységes világkép, világnézet kialakításán munkálkodunk az egyetemen is, hiszen anélkül az ember viselkedése meglehetősen bizonytalan. Éppen ez a mai nyugati világ egyik lenagyobb baja, hogy az emberi tudás értékébe vetett hite, bizalma megingott. Ezt II. János Pál úgy fejezi ki, hogy a hitnek kell az értelem segítségére sietnie és erősítenie a bizalmat, hogy valóban igaz ismereteket tudjunk szerezni a valóságról.- Bíboros Úr! Mit üzenne Esztergomnak és az esztergomi Hídlap olvasóinak ezen a beszélgetésen keresztül?- Először is azt, hogy Esztergom városa nem egy a számtalan magyar település sorában, hiszen van egy különleges szimbólum értéke Magyarország számára. Ezért nevezik Esztergom hegyét magyar Sionnak. Amint tehát a választott nép számára a Sion-hegynek nem csak fizikai, hanem szimbolikus értéke is van, hasonlóan a török időkben megfogalmazott vágy élt a magyarság tudatában is. Akkor éledhet újjá az ország, ha visszatérhetünk a magyar Sión hegyére, Esztergomba. 1683 után indulhatott meg lassan az újjáépülés, nem utolsósorban az egyházi székhely visz- szatérésével, az új székesegyház felépítésével. És mindez megtörtént. Vannak tehát az egyházi létünknek jelképei és jelképes helyei. Szent István városa ezek közül kimagaslik. Nem véletlen, hogy az egyházmegyék átszervezésekor nem Budapest nevét tették előre, hanem elöl hagyták Esztergomot. így a város tovább viszi ezt az ősi hagyományt, örökséget, amely elsősorban őt illeti. hidlaD.net hídlap 37
