Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-26 / 25. szám
helyi história Zoltán „Hány az óra Vekker úr? Bacsó Péter híres filmcímét idéztük, hiszen ez alka lommal órákról és órásokról mesélünk olvasóinknak. A helytörténeti rovat egy különleges fejezete ez, mivel mostani cikkünkben az esztergomi toronyóra-kezelők históriáját adjuk közre. írásunk alapját Takács József, az Esztergom évlapjai folyóirat 1994-es számában találha tó cikke adta. r *9 m, 1 ' ,, M hu Toronyóra-kezelő történelem A toronyóra-kezelői tisztség, mely a gótika és a reneszánsz idején még kitüntetésszámba ment és a barokk korban is megbecsült foglalkozásnak számított, a 18-19. század fordulójára csak privilégiumokkal övezett voltát veszítette el, fontossága maradt a régi. Bár helyenként más és más megnevezéssel illették a toronyóra-kezelőket - például Debrecenben „város órása”, Szegeden „városi órák gondviselője”, Jászberényben „óra gondviselő”, Veszprémben „óra felhú- Esztergomban „órák igazgatója” - feladatkörük mégis mindenütt csaknem azonos volt: a gondjaikra bízott óraszerkezet beállítását, felhúzását, karbantartását és esetleges javítását kellett ellátniuk. A 19. század végétől a magyar városokban órakezelők csak órások vagy lakatosok lehettek, míg annak előtte - főleg ilyen szakemberek hiánya miatt - más jellegű ipart űző, vagy szakképzetlen személyeket is alkalmaztak. A sok kritikára okot adó feladatkör elnyerésére a helybeli vagyonosabb és szegényebb órások, la- jfíí katosok egyaránt törekedtek. Előbbiek a köz- megbecsülést (és egyéb munkájuk során az irántuk való nagyobb szak# I í mai bizalmat) jelentő beosztás, utóbbiak pedig a biztos, bár nem mindig jó jövedelmet biztosító megélhetési lehetőség miatt. A városi órát, a „horologium civitatis”-t kezelő személy csak helyben lakó lehetett. Az évszázadok során kialakult gyakorlat szerint először az óra készítője kapta meg a kezelés jogát feltéve, hogy nem vidéki volt. A toronyóra-kezelők megbízatása általában 1-3 évre szólt, de ha tevékenységük súlyos panaszra nem adott okot, a feladatkört több cikluson keresztül, folyamatosan elláthatták. Igazolható vétkességük vagy mulasztásuk meg- intést, bírságot, vagy a tisztségből való elmozdítást vonhatott maga után. Ez utóbbi lehetőséggel akkor is élt a város, ha a panasz nem szakmai jellegű vagy az órát érintő, hanem erkölcsi vonatkozású volt. A városi tanácsok elvárták alkalmazottaik erkölcsi feddhetetlenségét. hídlap hidlap.net
