Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-05 / 22. szám
heiyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Zsolt Nándor regényes élete Helytörténeti rovatunkban ezúttal a város híres zeneiskolájának névadója életéről adunk közre cikket. Tesz- szük mindezt már csak azért is, mert Esztergomhoz kötődő oly sok neves emberrel ellentétben Zsolt Nándorról vajmi keveset tud általában az itt élők többsége. Ezt a hiányosságot most Nagy Éva Rita „Egy elfelejtett muzsikus” című, a Limes tudományos szemle 2005/3-as számába írt tanulmánya segítségével pótoljuk, mely korábbi cikkből szemelvényeket közlünk. „Zsolt Nándor kortársa volt Kodály Zoltánnak, Bartók Bélának és Weiner Leónak, és életében igen népszerű, elismert hegedűművésznek, tanárnak, karmesternek számított. Sajnos azonban korai halála megakadályozta, hogy életműve kiteljesedjék, és valószínűleg ez az oka annak, hogy napjainkban csak nagyon kevesen emlékeznek rá. Zsolt Nándor családi háttere ideális volt ahhoz, hogy zenei tehetsége kibontakozzon. Édesapja Csehországból származott, eredetileg Zakovec Nándornak hívták. 1857-ben született a Prága melletti Kroschau-ban (ma: Chrastany). Amikor Magyarországra érkezett, nevét magyar átírással Zsakoveczként kezdte használni. 1907-ben a család végül a Belügyminisztérium engedélyével Zsoltra magyarosította nevét. Idősebb Zsolt Nándor Esztergomban telepedett le, ahol a főszékesegyházi zenekar hegedűseként kezdett el dolgozni. Itt ismerkedett meg és szeretett bele a helyi rézműves, Petróczy Arnold lányába, Etelkába. Szerelmük hamarabb beteljesedett, mint mielőtt kapcsolatukat törvényesítették volna, és 1887. május 12-én megszületett gyermekük, Nándor. A szülők végül 1889. február 26-án összeházasodtak. Az elsőszülöttön kívül még két fiuk született a Zsolt szülőknek. Vérében volt a muzsika Idősebb Zsolt Nándor az esztergomi zenei élet aktív tagjaként hegedűt tanított, koncertezett és karnagya volt a Zenekedvelők Körének. Néhány évvel túlélte fiát, 1940-ben 83 évesen hunyt el. A kis Nándor zenei tehetsége korán megmutatkozott, ezért apja lassanként megismertette a hegedűjáték rejtelmeivel. Intézményes tanulmányait az Esztergomi Római Katolikus Elemi Népiskolában kezdte, majd 1897-ben az esztergomi Szent Benedek-rendi katolikus főgimnáziumban folytatta. Már igen korán fellépett a különböző iskolai koncerteken. 1901-től 1907-ig volt a Zene- akadémia hallgatója. Az intézmény évkönyvei pontosan tájékoztatnak tanulmányairól, koncertjeiről. Hubay Jenő, az akadémia neves professzora nagyon szerette ifjú növendékét, de visszaemlékezésében megemlíti, hogy tanulmányaiban nem volt mindig kitartó és szorgalmas. A hegedülés mellett a zeneszerzés is vonzotta Zsolt Nándort. Már esztergomi évei alatt is próbálkozott a komponálással, ám ezek a darabok még csak zsenge kezdemények voltak. Az első jelentősebb, önmaga által Op.1-nek titulált művét az F-dúr Romanze-t hegedűre és zongorára már 1902-ben Budapesten, az első zeneakadémiai éve alatt írta. A Zeneakadémia vezetősége a múlt század elején, minden október 22-én, Liszt Ferenc születésnapjának évfordulóján ünnepi hangversenyt rendezett az intézmény tanárainak és növendékeinek köreműködésével. 1906-ban a zeneszerzés szakosok zenekari műveinek bemutatóját tartották ez alkalommal. A jeles eseményre az Operaházban került sor. Az egybegyűlt közönség az ifjú zeneszerzőket: Antalffy-Zsíros Dezsőt, Kodály Zoltánt, Weiner Leót, Szirmai Albertet, Szendrei Aladárt és Zsolt Nándort őszinte rokonszenwel és elismeréssel üdvözölte. Látható, hogy igen rangos művészek társaként lépett fel történetünk főszereplője, aki erre a koncertre egy Hegedűversenyt (d-moll) komponált, melynek szólistája ő maga volt. Zeneakadémiai évei alatt születtek a dalai is. Az Es ragt ins Meer Heine, a Der erste Verlust Goethe, a Der schwere Abend pedig Lenau versére készült. Mindháromban a késő romantikus szerzők, Richard Strauss és Mahler hatása érződik, de már felfedezhetők benne egyéni vonások is. Az 1905/06- os tanévben elkezdte Bloch Józsefnél a hegedűtanár-képzőt, egy évvel később pedig megkapta hegedűtanári diplomáját. Ugyanekkor pályázott a budapesti Lipótvárosi Kaszinó által meghirdetett Erkel Ferenc-díjra is. A műért járó 100 korona jutalmat a Zeneakadémia azon 30 hídlap hidlap.net
