Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-05 / 22. szám
he zeneszerzés szakos növendéke nyerhette meg, aki egy jól kidolgozott, technikailag fejlett, magyaros stílusú és eredeti ötleteket felmutató nagyobb szabású művet komponált. Zsolt Nándor a kiírásnak megfelelően egy zongoraötöst írt, amivel meg is nyerte a versenyt. Világjáró sármos művész Kortársai visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Zsoltnak különleges aurája, kivételes charme-ja volt, és rendkívül tudott hatni a nőkre. Emiatt sokszor került kellemetlen helyzetbe. így történt a Zene- akadémia elvégzése után is, amikor az intézmény Hubay professzor helyettesítésével bízta meg, de egy szerelmi affér miatt ott kellett hagynia állását. Végül mestere ajánlásával 1908-ban Londonba ment. Ott ismerkedett meg Sir Henry Joseph Wooddal, a világhírű Queen’s Hall zenekarának karmesterével, aki felismerte Zsolt Nándor tehetségét és szerződtette zenekarához második koncertmesternek. Ez hihetetlen szerencse és lehetőség volt a 21 éves fiatalember számára, mivel az angliai zenekarok többnyire a hazai muzsikusokat részesítették előnyben. Zsolt a zenekari játék mellett szólistaként is fellépett a koncerteken, ezenkívül karmesterként is elkezdett dolgozni. Angliai szereplését többször is megszakította külföldi szereplésekkel. Járt Párizsban, 1914 tavaszán pedig Bécsben is. Ez időben kötött szerződést a londoni Augener céggel, ahol folyamatosan adták ki kompozícióit. Ezek főleg virtuóz karakterdarabok voltak hegedűre, zongorakísérettel. A zeneszerzőről készült festmény a zeneiskola falán is volt, akikből zenekart szervezett. Ebben nemcsak fogolytársai, hanem a kirendelt felügyelők is támogatták. A zenészek megjavították magukkal hozott hangszereiket, megtakarított pénzükből pedig újakat vettek. Ettől kezdve megváltozott a tábor légköre. A zenészek szabadidejüket a próbáknak és a gyakorlásnak szentelték, a felügyelők pedig lehetőségek szerint mindent megtettek, hogy a foglyok amennyire csak lehetett, jól érezzék magukat. Végül egy profi zenekar jött létre, ami Beethoven szimfóniákat is tudott játszani. Zsolt Nándor 1919-ben tért vissza Magyarországra. Zene a fogoly táborban Az I. világháború Londonban érte, és sok honfitársával együtt a Nagy-Britan- nia és Írország között fekvő Man-szigeti Knockaloe táborba internálták. Magyar állampolgársága miatt reménye sem volt a szabadulásra, így öt évet kellett fogolyként eltöltenie. Erről az időszakról bizonyára sokat mesélt volt tanárának, amikor végre hazatérhetett, így Hubay professzor visszaemlékezéseiből némi képet kaphatunk a tábori körülményekről. Nem bántották őket, de nagyon kevés és rossz minőségű ételt kaptak (állott sós heringet), és mindössze egy liter vizet egész napra. Az egyik karácsony éjjelén a mellette fekvő fogolytársa felakasztotta magát, mert nem bírta a szenvedést. Zsolt Nándort azonban nem tudták megtörni a körülmények. A táborban több muzsikus fogoly Felfelé ívelő karrier A Hubay család nagy szeretettel fogadta, idejének nagy részét - főleg az első hónapokban - az ő házukban töltötte. A professzor ajánlására a közoktatási miniszter az 1920/21-es tanévtől kinevezte Zsolt Nándort a Zeneművészeti Főiskola hegedűtanárává. Később már nemcsak hegedűt tanított, hanem vonósnégyes-játékot is. Tanítványai között olyan későbbi hírességek voltak, mint Lengyel Gabriella, Szécsi Magda, Vaszy Viktor és Végh Sándor. Tanítói és komponista tevékenysége mellett újra hegedűsként is aktívan dolgozott. Rendkívül fontos volt számára a kamarazenélés, ezért rendszeresen brácsázott Hubay vonósnégyesében, de szólistaként is gyakran szerepelt. Állandó fellépője volt a Deák téri iskola dísztermében rendezett úgynevezett Akkord-hangversenyeknek, 1926/27-ben pedig hosszabb hangversenykörúton vett részt Spanyolországban. Rengeteg munkája mellett nem feledkezett el szülővárosáról, Esztergomról sem, gyakran hazalátogatott édesapjához. A havonta megrendezett esztergomi zenés estek sikeréhez tevékenyen hozzájárult hegedülésével. Életének egyik legfontosabb működési szakasza a rendszeres karmesteri feladatok ellátása volt. 1923-tól őt nevezték ki a Zeneakadémia növendékzenekarának zenekari gyakorlat vezetőjévé. Rövid idő alatt olyan szintre fejlesztette az együttest, hogy nemcsak a magyar zeneértő közönség, hanem a külföld is felfigyelt rá. Újabb fontos állomás volt számára, amikor 1930-ban őt választották a Budapesti Hangversenyzenekar vezető karnagyának. Ezután négy évvel a debreceni Filharmonikus Zenekar élére került. Rejtélyes tragédia S bár mindezek igen nagy rangot adtak a zeneművészeten belüli világban számára, sajnos egyik zenekarral sem tudta teljes egészében megvalósítani elképzeléseit, mivel 1935 húsvétján súlyosan megbetegedett. Az 1934/35-ös iskola évet még végig tanította, ám utána ágynak esett. Érdes rész élettörténetének eme utolsó fejezetében, hogy az életrajzírók, kortársak eltérően adják meg betegségének, halálának okát. Az egyik verzió szerint Zsolt Nándor mérges gomba fogyasztás következtében lett súlyos beteg, a másik állítás szerint - s ez került a halotti anyakönyvi kivonatba - szívbénulás és szívbelhártya-lob okozta a híres zenész, zeneszerző és zenetanár halálát. Zsolt Nándor 1936. június 24-én hunyt el. Hamvait a Zeneakadémia előcsarnokában szentelte be Szomos Béla, a Bazilika káplánja. Zsolt Nándortól hatalmas tömeg búcsúzott, a hozzátartozókon, barátokon és növendékeken kívül a kulturális minisztérium tanácsosa, a Zeneakadémia főigazgatója, a Zeneakadémia tanári kara, a Budapesti Hangversenyzenekar, a tanítványok is ott voltak a szertartáson. A ravatalnál a Budapesti Hangversenyzenekar Beethoven Eroica szimfóniáját játszotta. Zsolt Nándort az esztergomi szentgyörgymezői temetőben helyezték örök nyugalomra. Nevét 2005 májusában vette fel a város Prímás-szigeten lévő zeneiskolája. A névadó ünnepségen Zsolt Nándor művei közül elhangzott a Szitakötők, az Elégia, az In chains, a Satyr and Dryads és a Der schwere Abend című darabok.” hidlap.net hídlap 31
