Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)

2010-01-16 / 2. szám

4keréken adatok Motor: Turbódízel, turbófeltöltő változó turbina­geometriával, magasnyomású közvetlen befecsken­dezés 1598 cm3, teljesítmény: 77 kW (105 LE)/4400, nyomaték: 250 Nm/1500—2500 min. Méretek: hosszúság 4569 mm, szélesség 1769 mm, magasság 1462 mm, tengelytáv 2578 mm. Sa­ját tömeg 1265 kg, megengedett össztömeg 1926 kg, csomagtartó 5601. Menetteljesítmények: gyorsulás (0-100 km/ óra): 11,8 mp, végsebesség: 190 km/óra. Fogyasz­tás: 4,5-5,7 liter/100 km. Tesztfogyasztás 6,2 li- ter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 119 g/km. Jövő héten Ismét egy kis koc- kát tesztelünk jövő heti számunk- ban: a Toyota vonalzóval rajzolt városi, terepjárónak látszó kisautó­ját, az Urban Cruiser-t. veztek ezúttal is, ami ugyanúgy megfelel családi mindenesnek, mint flottautónak. Belül sincs ez másként, a „németes" funkcionalitás tetten érhető mindenütt: a sötét színű műanyagok puhák, az összha­tás sem túl komor, a kezelőszervek mind ott helyezkednek el, ahol lenniük kell, az egyetlen engedélyezett cseh bohémság a kormánykerék mosolygó szájra emlékez­tető krómdíszítése. A helykínálat a modelltől elvárt módon pazar, csak egészen extrém testméretek esetén éri majd kritika az Octaviát: sem elöl, sem a második sorban nincs ok pa­naszra, bőséges fej- és lábtér várja az uta­sokat, a sofőr ideális vezetési pozíciójáról a négy irányba állítható kormány és az állít­ható magasságú vezetőülés gondoskodik. A tesztautó igazi újdonsága az 1,6-os TDi volt, amit különösen annak fényében vártam izgatottan, hogy korábban a szu­pertakarékos Audi A3-ban próbált 1,9- es „tádéivel" valamivel öt liter fölötti fo­gyasztást mértünk, ez alapján pedig azt vártam, hogy az 1,6-os még ennél is jobb értéket produkál. Nem lett igazam, de er­ről majd később. A 105 lóerőt teljesítő erőforrást jól elszi­getelték az utastértől, járása egyenletes, alapjáraton szinte zaj- és vibrációmen­tes az utastér. Alul - 1200-as fordulat kör­nyékén - a modern dízelekhez hasonlóan nyomatékszegény, ami csak megszokás kérdése. A spórolásra hangolt tesztautó­ba szerelt, a megfelelő fokozatra figyel­meztető rendszernek úgy tűnik, nem si­került megszoknia ezt: egy darabig szó­rakoztató, később inkább idegesítő, hogy már 1500-as fordulatnál (pont, ahonnét kezdve leadná a maximális nyomatékát) váltásra ösztökél a központi kijelzőn villo­gó piktogram, azután, ha engedelmeske­dünk a követelésnek, nyomatékszegény gödörbe huppanunk. Szerintem egy ki­csit engedékenyebbre lett volna érdemes hangolni a rendszert, ha másért nem, ak­kor a biztonságos közlekedés érdekében. Figyelmen kívül hagyva a piktogramo- kat rögtön vidámabb az élet: a 250 Nm-t kihasználva ügyesen mozog az Octavia, akár öt személlyel is, ezt figyelembe véve semmi szükség a régi, 1,9-es, de szin­te hajszálra megegyező paraméterekkel rendelkező motor felárának megfizetésé­re. Hasonlóan az új gázolajos mellett szó­ló érv a kisebb hengerűrtartalomhoz pá­rosuló olcsóbb fenntartás, ami elég erős érv lehet amellett, hogy a flottakezelők inkább ezt, mint a valamivel kevesebbet fogyasztó, nagyjából negyedmillió forint­tal drágább motort válasszák. Na igen, fogyasztás: a 6,2-es érték nagyon jónak mondható, a nyolcszáz kilométeres teszt- út alatt nem sikerült kiautózni a tankot. A várt csoda, az öt liter közötti fogyasztás azonban elmaradt, akinek csak ez számít, az válassza a régebbi, 1,9-es dízelt. Mielőtt azonban aláírná a szerződést, végezzen egy részletes, minden járulékos költségre kitérő számvetést, mert ilyen-olyan adók­kal sújtott boldogtalan kis autósvilágunk­ban valószínűleg a modernebb kis dízel üzemeltethető gazdaságosabban. hidlap.net hídlap 47

Next

/
Thumbnails
Contents