Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-11-07 / 44. szám

régió Keresztény és magyar Burián László atya elismert élete Laci bácsi - ahogy őt familiárisán szólítják Párkány környéki hívei - augusztus 21-én vette át a Kisebbségekért Díjat Buda­pesten. A Várszínházban rendezett ünnepélyes díjátadón ti­zenegyen nyertékel idén a kitüntetést, köztük több szervezet is. A Kisebbségekért Díjat azok a külhoni magyarok kaphatják meg, akik munkásságukkal nagyban hozzájárultak a nemzeti identitás, a magyar kultúra megőrzéséhez és fejlesztéséhez. B urián László atya igazi közösségi em­ber, gyakori vendége kulturális és köz­életi rendezvényeknek, az utcán minden­kihez van kedves szava. Közvetlensége, derűje, szeretetteljes modora méltán te­szik közkedveltté és árasztják el a szeretet különféle megnyilvánulásaival. „Hálásan gondolok mindazokra, akik­től oly sok szeretetet kaptam és azokra is, akik igényelték és elfogadták a szeretete- met" - írja visszaemlékezéseiben. A „Hi­szek a szeretet végső győzelmében" cí­met viselő - 2002-ben napvilágot látott - kötet előszavában Beer Miklós püspök úr ily módon méltatja: „Lélekkel teli ember, aki szüntelen pünkösdi tűzzel érvel, int, buzdít nagy türelemmel és hozzáértéssel. Igazi jó pásztor, aki övéiért valóban oda­adta az életét, és értük vállalt száműzetést, börtönt, megaláztatást, mellőzést. Békes­ségszerető ember, szlováknak, magyar­nak éppúgy lelki atyja. Előítéletek nem bénítják, önző érdekek nem gátolják...". Lényéből valami nemesen egyszerű életigenlés és szeretet árad. Beszélgeté­sünk alatt többen is hívták telefonon, ér­deklődtek felőle. - Az ember arra adta a fejét, hogy magányosan éljen, mégis tö­rődnek velem. Felhívnak, kiveszik a szaty­rot a kezemből, azt hiszik, hogy gyagya vagyok - mondja szeme szögletéből mosolyogva.- Milyen érzésekkel tölti ei a díj odaítélése?- Vegyes érzéseim vannak, mert nem szeretem a csinnadrattát, de természete­sen jó érzés, ha elismerésben részesül az, amiben őszintén hiszek.- Hogyan tudná azt megfogalmazni?- Ha visszatekintek életem eltelt évtize­deire, kijelenthetem, hogy a sok megpró­báltatás, sikertelenség és kisebb csalódás ellenére is hittem és hiszek a szeretet vég­ső győzelmében.- Közismert, hogy Laci bácsi a magyarsá­gában keményen helytálló ember. Hogyan kapcsolódik a katolicizmus egyetemessége a nemzeti érzéssel?- Hitünk és nemzetiségünk nem zárja ki egymást. Serédi Jusztinián szavaival élve "Kereszténységemet és magyarságomat soha nem választottam ketté és egyiket sem helyeztem a másik elé".- Hitének és magyarságának legékesebb bizonyítéka a hontalanság évei alatt vég­zett papi szolgálata a Csehországba depor­táltmagyarok körében. Milyen indíttatással vállalta a közöttük végzett missziót?- Elragadták őket családjuktól, meg­fosztották szülőföldjüktől. A megpróbál­tatások közepette félő volt, hogy lelki vi­gasz nélkül maradnak és elveszítik a hitü­ket is. Úgy hiszem, ottani szolgálatommal hozzájárultam ahhoz, hogy megerősöd­tek hitükben és magyarságukban. Isten ha nem is tesz csodákat, de mindig ad ne­künk fogódzót.- Mit tekint élete legnagyobb próbatéte­lének?- A zaklatott háború utáni években szét­szórták családomat, szenei patikánkat el­vették, minden bizonytalanná vált köröt­tem. Én ekkor indultam el papi pályámon. Magyar papnak készültem és 1946-ban történt felszentelésem után mindjárt egy szlovák helyre, Krusovcére (Nyitrakoros) rendeltek. Ez felkészületlenül ért. Egy­részt az általános magyarellenes légkör­ben kellett magyarként teljesítenem papi hivatásomat, másrészt alig ismertem a helybéliek nyelvét. Sokszor tehetetlen­ség és félelem környékezett, de szilárdan eltökéltem, hogy jó papja leszek a híve­imnek. Büszkeséggel tölt el, hogy mikor hatvan év után meghívtak a faluba, szere­34 hídlap hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents