Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-11-07 / 44. szám
régió tettel emlékeztek rám. Egy helybéli férfiú, aki úgy tízéves lehetett, mikor én ott tevékenykedtem, ezt mondta nekem - aki kételkedtem abban, hogy még emlékeznek rám -„Lehet, hogy maga már nem emlékszik, de én emlékszem, hogyan focizott velünk reverendában!" (Mosolyog.) Miután a csehországi deportáltaktól - mint politikailag nemkívánatos személyt - visszarendeltek, 1948-ben Pőstyénbe helyeztek. Az ottani plébános magyarként kitiltott a szlovák iskolából, ahol hittant oktattam, de a szülök visszakönyörögtek, pedig akkor se tudtam még elég jól szlovákul. Rólam mindenki tudja, hogy a magyarságom identitásom meghatározó része, de azt is, hogy magyarként szeretem a szlovákokat, akiket ugyanúgy szolgálok, akárcsak a magyar híveimet. Ezért bíznak bennem, mint gyóntatójuk- ban is. Ez talán azért van így, mert az oltárnál is ember vagyok és a hitéleten kívül is pap. Örömmel nyugtázhattam, hogy a mostani díjátadáskor Peter Weiss, Szlovákia budapesti nagykövete elsőként gratulált nekem.- Laci bácsi tagja a Szlovák-Magyar Baráti Társaságnak is.- Igen, oda is betolakodtam. (Mosolyog.). Fontosnak tartom a két nemzet találkozási pontjainak gyarapítását. Kezdeményezéseink, többek között Rudnay Sándor érsek szellemi és hitéleti hagyatékának ápolása is ezt szolgálja. Igyekszünk itt a vitatott dolgokat is elrendezni. Egyik ismerősöm példának okáért szóvá tette, hogy miért rakosgatják sok helyen mifelénk is a falra a történelmi Magyarország térképét. Erre azt válaszoltam, hogy én se azért rakom ki a nagyanyám képét a szobám falára, mert attól majd ő feltámad, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt szép az életem, amikor ő dajkált.- A ötvenes évek elején a börtön és a belső száműzetés is osztályrészül jutott önnek.- 1951-ben letartóztattak és több paptársammal együtt „bűncselekmény elkövetésének elhallgatása" vádjával a lipótvári börtönbe zártak. 1953 áprilisában kiengedtek, de három évre eltiltottak papi hivatásom gyakorlásától, ezért kétkezi munkával tartottam el magam. 1958-ban állhattam ismét az egyház szolgálatába. Ezután Helembán, Ipolyszalkán, Barton, Párkányban, 1988-tól pedig Ebeden irányítom az egyházközséget.- Életének meghatározó része volt fogadott leányának felnevelése.- Öcsém tragikus halála után vettem magamhoz Jutkát, akit én neveltem ötéves kora óta. Ezért tudom, mit jelent gyereket nevelni és azt is, hogy olcsó dolog volna szidni a szülőket ilyen vagy olyan nevelési gyakorlatukért.- A magyar nyelvű oktatás ügyét is szívügyének tartja. Burián László kitüntetései 2000. Pro Probitate - Helytállásért Díj - a Csehországba deportált magyarok hitének, gyökereinek, azonosságtudatuk és magyarságuk megerősítésének érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért 2002. a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme -,,a gondjaira bízott közösség magyarságtudatának megőrzése érdekében végzett fáradhatatlan tevékenységéért, egész életútjáért" 2005. Esterházy-emlékérem -,,A felvidéki magyarság megerősítéséért és gróf Esterházy János mártír politikus szellemi örökségének szolgálatában folytatott tevékenysége elismeréséül" 2009. Kisebbségekért Díj- Meggyőződésem szerint az anyanyelvi oktatás alapvető jelentőséggel bír a személyiség egészséges fejlődése és a nemzeti közösség megmaradása szempontjából egyaránt. Emellett minden fiatalt a továbbtanulásra is biztatok. A művelt ember nem vész el a világ útvesztőiben. Kőhidgyarmat monográfiája Himmler György Nemrégiben látott napvilágot Juhász Gyula, a párkányi helytörténeti múzeum vezetőjének tollából egy szép kivitelű kötet, amely a régióbeli Kőhidgyarmat történetét, néprajzát, népéletét foglalja össze mintegy százötven oldalon. A kiadvány átgondolt szerkezete lehetőséget nyújt arra, hogy az olvasó a község életének minden fontos területét áttekintse. A kötet amellett, hogy elsősorban a helytörténetre fókuszál, átfogóan vázolja fel az egyházi élet, az oktatás, a népélet, a katonaélet falubeli történéseit, vagy a természeti értékeket és a malmászat gazdag hagyományait, de nem feledkezik el a falu gazdag néprajzi örökségéről, azaz népszokásairól és az egyedi kurtaszoknyás viseletről sem. A levéltári kutatásokeredményeit is felsorakoztató kiadványból érdekes történeti adalékokat tudhatunk meg annak őskori leletanyagáról, az 1625-ös gyarmati békéről, vagy az elpusztult középkori településekről. A kötet mellékletében értékes korabeli, ill. mai fényképanyag dokumentálja a település egykori hétköznapjait, mai arculatát. A csinos kis kötet többéves gyűjtőmunka eredménye és nem csak a szerző alapos munkáját dicséri, de a község önkormányzatának szellemi értékmegőrzésre törekvő nemes szándékát is. A kötet amelyet sok környékbeli település is megirigyelhetne - az önkormányzat erkölcsi és anyagi támogatásával jelenhetett meg. A kiadvány hozzáférhető a párkányi városi múzeumban. hidlap.net hídlap 35
