Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-11-07 / 44. szám
helyi história csatlakozott a félkupolával fedett előtér, valamint kétoldalt a központi térbe nyíló tágas mellékkápolnák. A kereszt szárához kétoldalt a szentélynél egy-egy sekrestye, a homlokzatnál pedig egy-egy négyszögletes helyiség csatlakozott. A templom díszítése és belső felszerelése 1771-72-re esett. Főoltárát és két mellékoltárát Martin Karl Kellner bécsi stukkator készítette, August Imre pozsonyi festő aranyozta, illetve festette az oltárszobrokat. A templom szószékét, tabernaculumát, valamint az oltárképek kereteit Messerschmidt János pozsonyi szobrász faragta. A templom belső és külső stukkódíszítését Traltner Károly pozsonyi stukkátor végezte. Martin Karl Kellner (Köller) és Kari Traltner (Trattner) Franz Anton Hillebrandt kivitelező művészegyütteséhez tartoztak. A templom főoltárképe a keresztre feszítést ábrázolta, de már 1788-ban a falból kiszivárgó víz miatt nagyon rossz állapotban volt. A mellékoltárok képei Szent Józsefet, Krisztus nevelőapját és Szent Istvánt, Magyarország első királyát ábrázolták. Az elpusztult főoltárképet, és a két mellékoltár festményeit Rosier Antal pozsonyi festő 1771-72-ben festetté a fennmaradt szerződés és a 460 forint kifizetéséről szóló nyugta tanúsága szerint. A Szent István-temp- lom 1771-ben készült el. A templom szobrai A MáriaTerézia-féle templom fennmaradt emlékeinek egyik fontos csoportját alkották Hebenstreit homlokzatszobrai. Az építtetők Hebenstreit József pesti szobrásszal még 1771-ben kötöttek szerződést kilenc, pontosabban meg nem határozott szobor elkészítésére, melyeket még ugyanez év júniusában le is szállított. A szobrok jellemzik a hangsúlyozott kontraposztot, melyet Hebenstreit minden alkotásánál megtalálunk ugyan, de egyiknél sem ilyen mértékben és ennyire modorosán. A testnek ezt a torzításszámba menő többszörös csavarodását a templom homlokzatán magasra elhelyezett szobroknál művészi céltudatosságnak is vehetjük. Az alakokat magyaros ruhába öltözteti és a feszes nadrág, valamint a testhezálló zubbony megmintázásában nagy, sima felületeket ad. Szent István baljában hatalmas országalmát, erősen restaurált jobb kezében pedig jogart tart. Szent László kinyújtott jobbjában a test felé visszahajló bárdot tart, bal keze kardjának markolatán a köpeny redőzetében vész el. Mindkét szobor a Hebenstreitre jellemző fejtípust követi: kiugró pofacsontok, széles tömpe orr, az erősen ívelt szemöldökcsontok alatt mélyen ülő apró szemek, meredek magas homlok. A szakállt és a korona alól előtüremkedő hajzatot jellemzően apró kis fürtökre bontja. A szobrokból hiányzik a belső tartalom, a mozdulatokat átfűtő és magyarázó érzés. Az esztergomi szobrok Hebenstreit működésének legmodorosabb alkotásai és ezt a hatást a túlzott kilengő testkezelés még fokozza. A másik két szobor, Boldog Özséb és Boldog Körösi Márk alkotójának neve nem ismert, illetve az, hogy ezeket is Hebenstreit készítette volna, annak ellentmond, hogy e másik két forma zömökebb, organikus felépítésük biztosabb, mint Hebenstreit már említett, ok- mányilag hiteles alkotásai. Épp ezért nem találjuk meg ezekben azt a modoros, túlzott kontraposztot, mely Szent István és Szent László esztergomi szobrait is annyira jellemzi. Boldog Özséb és Körösi Márk szobrainak alkotója másrészt sokkal lágyabb, festőibb felfogású mester, aki Hebenstreit merev, nagy vonalakban, mély árnyékokkal, modorosán kidolgozott redőzete helyett, puhább és festőibb redőkezelést mutat. A miseing szegélyének és a szakállnak mély aláfúrásai is eltérnek Hebenstreit technikájától, aki a szakállt vonalasán, rajzosán, vésővel mintázza meg. A fejtípusban is olyan eltérések vannak, melyek a közös mestert, az idősebb Hebenstreit Józsefnek szerzőségét, kizárják. A lehetséges alkotók sora viszonylag hosszú, az Esztergomban ez idő tájt dolgozó kisebb tehetségű mesterek, mint Holtzer Tamás, Raitzinger Mátyás és Kitzenberger Sebestyén, mellett sokkal valószínűbb még két szobrász, Carlo Carili és Carlo Adami. Egyes kutatók inkább ez utóbbi két név mellett törnek lándzsát a szentek szobrai készítésének históriájában, de teljes bizonyosság nincs. Epilógus A templomot 1814-ben restaurálták és alaposan átépítették. Homlokzatát már a Hillebrandt-féle eredeti állapotban is korin tusi fejezetű pillérek tagolták a sarkokon és a középtengelyben elhelyezett torony szélein, valamint ennek folytatásaként a kapuzat két oldalán. Az átalakításkor azonban a pillérek számát megnövelték, a barokkos voluták szerepét lecsökkentették s a templom homlokzatát szobrászi díszétől megfosztották a neoklasszicizmus hidegebb dísztelenebb és egyenletesebb ritmust követelő szellemének megfelelően. A Szent István-templomot a főszékesegyház építése 1820-as megkezdése előtt bontották le. Az oltárképek a templom lebontása után az esztergomi Szent Anna- vagy Kerektemplomba kerültek, ahonnét csak újabban vitték fel őket a Bazilikába. hidlap.net hídlap 33
