Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-11-07 / 44. szám

címlapon

Márton napjával összeforrt a bor

Libator és újbor

rongyos koldussal találkozott. Egyik kísérőjét elküldte ruháért, de még mielőtt visszatért volna, Márton levetette saját meleg ruháit, és ráadta a koldusra. Mire a pap visszatért a ruhával, a szegény ember már nem volt sehol, Márton felöltötte a neki szánt ruhát, egy zsákszövetből készült szegényes zubbonyt, és így vonult be a döbbent klérus szeme láttára a templomba.

A szentéletű püspök 397. november 8-án halt meg Candes-ban, és november

11-én temették el Tours-ban. Örök nyugalomra helyezésének napja a 461. évi tours-i zsinat óta emléknap.

Mártont már életében is szentként tisztelték, amely misztikus szeretet a halála után fokozódott. Sírja zarándok- hellyé vált, felette 476-ban bazilikát emeltek, amely később leégett, de a 11. században újjáépítették. A Tours-ban jelenleg látható síremléket 1863-ban emelték, a Szent Márton-bazilikát pedig 1886 és 1902 között építették. Itt, és a Saint-Gatien katedrálisban őrzik Márton csontereklyéit is, amelyből egy kisebb kopo- nya csontNovember 11 -én nemcsak a szegények gyámolítójaként elhíresült szombathelyi születésű Szent Márton püspökre emlékezünk, hanem a naphoz kötődő számos népszokásnak is hódolunk. A régiek megfigyelése szerint Márton napja tájékán köszönt be az igazi kemény tél és ekkor hull az első hó. A jeles nap hagyományos eledele a liba, amelynek csontjához szintén babonák, jós- ,0*^- > lások kötődnek. A boros-gazdák ilyenkor verik csapra az első újbort tartalmazó hordókat, hogy megkóstol- I \ ják, milyen lett az idei termés. Hazánkban évek óta nő a Y i 1 Márton-nap népszerűsége, egyre több vendéglátóhely 1 kínál ilyenkor libából készült étkeket, és a borkedvelők nagy örömére egyre ismertebbek a borral kapcsolatos hagyományok is.

téhasította köpenyét és a felét a koldusnak adta. A legenda szerint ezen az éjszakán különös álmot látott Márton: Jézust látta egy fényes sereg körében, vállán a köpenyének a darabjával és hallotta szavát, amint nevét említi a jócselekedet kapcsán.

Márton 18 éves korában keresztelke- dett meg, majd elhagyta a hadsereget. A poitiers-i Szent Hilarius püspök szentelte pappá, majd foglalkozott ördögűzéssel és élt remeteként Milánóban, később a szintén itáliai Gallinaria-szigeten. Ezután visszatért Franciaországba, ahol magányos aszkétaként élt a város mellett. A karizmatikus férfi egyre több tanítványt vonzott maga köré, így épült fel remetelakja közelében a ligugéi kolostor, 375-ben pedig Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát, és ezzel létrehozta a gall-frank szerzetességet.

Az életéhez fűződő másik legenda Tour városához kötődik. Amikor 371-ben a püspök meghalt, a hívek és az egyházi elöljáróságok is Mártont szerették volna utódjává választani, ám ő nem akarta elvállalni a magas rangú egyházi tisztséget, mert az távol állt szerény jellemétől. A libák között próbált elrejtőzni, de a lu- dak elárulták őt hangos gágogásukkal, így nem volt menekvés a püspöki méltóság elől. Felszentelése után Márton ugyanúgy élt, mint addig, ezt igazolja egy másik legenda, mely szerint egyszer a katedrális felé sietett szentmisére, amikor ismét egy .

m Márton, a

m B szombathelyi

A katolikus egyház szentjeinek sorában Tours-i Szent ggp riÉdflj J Márton néven is[ mert egykori püspök a Római Bi- rodalomhoz tartozó Pannónia provin- ' cia Savaria nevű városában, a mai Szombathely területén született 316- ban, más források szerint 317-ben a nagy szellemi és egyháztörténeti változások idején. Ekkor a híres római katakombákban gyülekező ókeresztények már szabadon gyakorolhatták vallásukat, elismerték az egyház szabadságát, amely rövidesen államvallás lett.

Márton pogány szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, apja a császári hadsereg katonája volt. Pannóniából később az itáliai Paviaba költöztek, ahol a tizenkét éves fiú szülei akarata ellenére hittanulónak állt, de édesapja hivatását követve tizenöt éves korában beállt a hadseregbe is, ahol lovas testőrtiszt lett. Katonaként 334 telén Amiens-ben történt meg a legismertebb legenda alapjául szolgáló eset. Márton a hóesésben egy szakadozott rongyokba öltözött botorkáló koldussal találkozott az úton, aki alamizsnát kérve nyújtotta felé a kezét. Mivel nem volt nála pénz, de mindenképpen segíteni akart, kardjával két-