Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-15 / 41. szám
Simon-Júda euróval IrfflHEI Csütörtökön kezdődött és vasárnapig tartott a térség legrégebbi és legnagyobb vására, a 463. Simon-Júda-napi vásár. A sajátos hangulatú sokadalom idén is tízezreket vonzott a Duna mindkét oldaláról. Nem hiányoztak a forgatagból most sem a népi iparművészek portékái, amelyek a sétálóutca teljes hosszában várták az igényes vásárfiát kereső közönséget. Lehetett kapni agyagedényeket, fából készült konyhai eszközöket, játékokat, üveg dísztárgyakat és kézműves ruhadarabokat is. Egy tehetséges fiatalember a helyszínen készített egyedi festményeket nem mindennapi technikával, de voltak utcazenészek és egyéb mutatványosok is. Ahogyan minden évben megszokhattuk, a főúton felsorakozott sátrakban játékok, ruhaneműk és lábbelik sokaságából válogathattunk, majd elérkeztünk a sütödések, lacipecsenyések világába, végül pedig a termálfürdő területén berendezett vidámpark várta a szórakozni vágyó kicsiket és nagyokat. A vásár közel fél évezredes történelme során bizonyára sokszor változott már a világgal együtt. Az idei Simon- Júda hangulata ugyanolyan színes, érdekes, jellegzetes volt, mint az elmúlt években, újdonság volt viszont, hogy euróval kellett fizetnünk mindenért, de ez még önmagában nem is lett volna baj. A„baj"az, hogy drága volt minden, sokkal drágább, mint tavaly, és ez a tömeg mértékében is megmutatkozott. Igaz, pénteken és vasárnap az eső is otthon marasztalta a látogatókat, de ez sem szokatlan így, Simon-Júda tájékán. Szombaton délután, a kellemes őszi időben nem volt embertelen tolakodás sem a vásárosok között, sem az utcákon, sem a pecsenyesütőknél, ami kifejezetten jó volt, csak hát nem így szokott ez lenni, hiába, válság van itt is, ott is... 36 hídlap
