Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-15 / 41. szám
régió Pancsolóknak kedvez a törvény Hátránya minőségi boroknál Oravetz Ferenc Elismert vincellérek szkeptikusan nyilatkoznak a szeptembertől hatályba lépett új szlovák borászati jogszabályról, amely hátrányos a minőségi borokat termelő gazdák számára. M íg a korábbi jogszabály védte a szőlőterületeket, a jelenlegi alapján ezek átminősíthetők építkezési területté. Könnyen előfordulhat, hogy Pozsony és Bazin között a Kis-Kárpátok borászati régió megszűnik. E területeken tudniillik az új törvény vélhetően ösztönözni fogja az építkezést. Egy szemfüles újságíró némi malíciával meg is jegyezte: ennek köszönhetően például, Robert Fico kormányfő is építkezési telekként adhatja majd el jó áron a 2002-ben állítólag 37 ezer koronáért vásárolt, ma már villák szomszédságában lévő nyolcáras pozsonyi szőlőjét. Nem egészen három év elteltével ilyen nagyságú telek az adott térségben hárommillió koronáért kelt el. 1996-ban, Szlovákiában még 22 ezer hektár szőlőtermő területet jegyeztek, mára ez 16 ezer hektárra zsugorodott és ennek is csak a háromnegyedét művelik meg. Elképzelhető, hogy az új törvény hatására a jövőben tovább fog csökkenni a szőlőterületek és borvidékek száma az országban. Ezt látszik alátámasztani a jelenlegi komolytalan, négykoronás felvásárlási ár is. Nagy ráfizetéssel tudniillik hosszú távon senki sem fog szőlőt termeszteni. Újdonságnak számít, hogy a jogszabály egyetlen borászati régiót - amelyhez a tokaji is tartozik - határoz meg Szlovákiában. Ezen belül a szőlő bárhová szállítható, és később az ebből előállított bor palackozható. Más szóval, borászaink tokaji bort akár Párkányban is előállíthatnának a tokaji borospincékre jellemző nemes penész nélkül! Ennek azonban árnyoldala is van. Az új jogszabály elfogadásával Szlovákia esetleg elveszítheti a Tokaj márkanevet. Az EU tudniillik földrajzilag védi az egyes borvidékeket, és uniós előírás alapján csupán Tokajban lehet tokaji bort előállítani. E borfajtához ugyanis szükség van nemcsak az ottani talajra és megtermett sajátos szőlőre, hanem a tokaji nemes penésszel rendelkező jellegzetes pincékre is. A fenti megállapítással összefüggésben az új törvény a regionális jellegű borászatra is hátrányos. Megengedi, hogy a párkányi Hegyfarkon termett szőlőből például, a bazini, nagyszombati vagy tapolcsányi borászatban készüljön bor a párkányi régió megjelölése nélkül. Vagyis adott esetben a borászatot nem kötelezi a törvény arra, hogy feltüntesse, hol vette a szőlőt. A boros gazdák elhibázottnak tartják, hogy az új törvény alapján a nedűt nemcsak az állami szervek minősíthetik, hanem más intézmények is, például a Borászati Szövetség. Ilyen esetben a pártatlanságot szinte lehetetlen garantálni, mert a cégek által alapított szövetségek révén végzett borminősítéseknél óhatatlanul felülkerekedhetnek a saját érdekek- mondják a jogszabály bírálói. Mellesleg az Európai Unió egy héttel a szlovákiai bortörvény elfogadása előtt rendeletben határozta meg, hogy csupán akkreditált laboratóriumok minősíthetik majd a borokat. Ennek dacára egy héttel később ez kimaradt a pozsonyi jogszabályból. Tekintettel a hiányosságokra a magyar ajkú parlamenti képviselők nem szavazták meg az új bortörvényt. A kormány- koalíció honatyái a módosító javaslatot- amely a jogszabályt visszautalta volna a minisztériumba átdolgozásra - egyszerűen lesöpörték az asztalról. „Silány helyzetben van az országban a borászat, a szőlőtermelők helyzetén pedig a szeptembertől hatályos borászati törvény sem segít" - jelentette ki egy sajtótájékoztatón Farkas Iván, az MKP al- elnöke. A jogszabály ugyanis lehetővé teszi, hogy az eddiginél sokkal több olcsó, rossz minőségű bort importáljanak az országba, ami továbbront a szőlőtermelők helyzetén, akik egyes régiókban „már most is nevetséges, 13 centért árulnak egy kiló szőlőt". Régiónkban egyre nehezebb értékesíteni a verejtékkel megtermett jó minőségű szőlőt. Szőlőeladás céljával az egykori köbölkúti borászati üzem kapuján hiába kopogtatunk, és a párkányi magánkézben lévő borászati cég is csupán azoktól vásárolja fel a nedű alapanyagául szolgáló gyümölcsöt, akikkel előre szerződést kötött. Más, önjelölt felvásárlók pedig a legtöbb esetben csak hét hónap elteltével fizetnek az áruért. Egy, a nevét felfedni nem kívánó családdal találkoztam a minap a párkányi borászat előtt. A Hegyfarkon és részben a Bélai-hegyen kéthektárnyi területen termesztenek szőlőt. Mivel szerződtek a céggel, idei termésük értékesítése „megoldódott". Meglepő, hogy a családfő nem bosszankodott az idei megalázóan alacsony fel- vásárlási ár miatt. Szavai szerint már annak is örülne, ha négy koronát kapna a szőlőért. Az is furcsa volt, hogy kérdésemre a cég alkalmazottja nem árulta el a vételárat. A szőlészet-borászat lezüllesztése kapcsán az emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy az állami szervek és törvényhozóink a mezőgazdaság más ágazataihoz hasonlóan nem tudatosan szorítják-e korlátok közé és lehetetlenítik el ezt a nem is olyan régen még virágzó ágazatot. hidlap.net
