Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-10-10 / 40. szám

gyár Levente II típusú repülőgép, amely a körbezárt Budapesten, a Vérmezőről szállt fel. A szovjet légvédelem lőtte le a gépet a község déli része felett. A pilóta, Papp Ferdinánd túlélte a zuhanást, a lábát törte, majd később megszökött a fogságból. A társa, Szabolcs Alajos a szovjet segítségnyújtás elmulasztása miatt halt bele sérüléseibe. Holttestét innen a tűzoltószertárba szállították. Sírja ma a falu temetőjében található. 1945. január 5-én Baranov őrnagy csatarepülő kötelékének IL-2-esei egy, míg az azokat kísérő vadászok további két Focke-Wulf Fw 190 típusú repülőgépet lőttek le Sárisáp térségében, amely közül egy Csolnok határában zuhant le. A német repülő, hogy könnyebben menekülhessen üldözői elől, kioldotta bombaterhét. Az első bomba a II. akna meddőhányójánál, a második a Klotz-ház kertjében robbant, míg a harmadik a Biener-ház sarkát vitte el. A repülőgép a Janza-patak partjánál csapódott be, s a roncsok még évekig ott feküdtek. Ugyanezen a napon a német 96. gyaloghadosztály jobbszárnyán támadó 283. gránátosezred elfoglalta a Nagy- Getét. Január 6-án innen kiindulva birtokukba vették a Magos-hegyet, míg a hadosztály más részei a 332-es magaslatot és a Csolnoktól északra fekvő Reimann- telepet foglalták el. Január 7-én a Klaus Pipo százados vezette 96. gyalogzászlóalj már Csolnok belterületén harcolt. A front kettéosztotta a falut, német kézen volt Rákóczi-telep, a falu északi része, a Gete, a Reimann-akna és a Magos-hegy nyugati fele, a szovjetek a település déli részét, a Kálváriát és a Magos-hegy keleti felét birtokolták. A német parancsnokság az I. aknánál volt. A helybeliek újra visszahúzódtak a bányákba.

1945. január 16-án hajnali 4 órakor a németek egy kisebb offenzívával kiverték a szovjet csapatokat a faluból. A támadást a 196. tüzérezred 21 centiméteres mozsarai támogatták. Délután 17 óra táján a szovjetek ellentámadást indítottak és nagy veszteségek árán a németeket a kiindulási állásaikba vetették vissza. A front ideje alatt mindkét fél igyekezett kitelepíteni a lakosságot. Ja- ^agfg

nuár 29-én a németek figyel meztették az ő felükön élőket, hogy a közeljövőben a harcok erősödése várható, és nem vállalhatják a felelősséget a civil lakosság életéért. A németek Tokodra és Tátra telepítették ki a lakosságot, a szovjetek pedig Dágra és Leányvárra telepítették ki a falubelieket. A február 11-ei német-magyar budai kitörési kísérlet során Csolnokig is eljutott néhány német katona. A bécsi támadó hadművelet során 1945. március 21-én a szovjet 23. lövészhadtest jobb szárnyának, a 252. lövészhadosztálynak támadása a Dorog- Csolnok vonalon nem ért el eredményt, a lövészhadtest főerői (a 19., 49. és 59. lövészhadosztályok) a hadtest bal szárnyán támadtak, végül a 49. és 59. lövészhadosztályok foglalták el Bajnát, Sárisápot és Csolnokot március 22-én, s ezzel értek véget a világháborús harcesemények...

Élet a front időszaka alatt

A civilek a Csolnok szélén lévő pincékben és a bányákban kerestek menedéket a háború borzalmai elől. Az óvóhelyen szülések is előfordultak, orvosok hiánya miatt az idősebb asszonyok szakértelmére és összefogására támaszkodhatott csak az a fiatal anyuka is, aki ilyen körülmények között kényszerült gyermekét világra hozni. A front megmerevedésével megnőtt a falubeliek szenvedése is. Azzal, hogy Csolnok egyik felén a németek, a másik felén pedig a szovjetek ásták be magukat, megszaporodott a polgári áldozatok száma. Ezzel egy időben mindkét fél igyekezett az otthon maradottak munkaerejét kihasználni. A férfiak keserves és veszélyes munkában vettek részt, miközben szovjet futóárkokat ástak. Abban sem lehettek biztosak, hogy míg ők robotban dolgoznak, szeretteik az óvóhelyeken biztonságban vannak, az asszonyok zaklatása ugyanis mindennapos volt, a szovjet katonák több asszonyt is megerőszakoltak. Mindenki próbálta megóvni a lányokat e szörnyű sorstól, elbújtatták őket, a padlásra, szekrénybe, a pincékben a szálhelyi história

mazsákok s felborított szőlőtaposó kádak alá is. Legtöbbször csak ez a módszer mentette meg a lányokat attól, hogy elhurcolják őket. Gyakran a nőket is munkára fogták, ezek inkább konyhai feladatok voltak, de sokakat még ezután is szexuálisan zaklattak. Februárban az orosz katonák felszólították a bányában menedéket kereső civileket, hogy a lehető leggyorsabban hagyják el a bányaalagutakat, mert az alagutak kijáratát lerobbantják. A bányaalagutak szabad átjárást biztosítottak a környező településekre, és szabad kijárást engedtek bárkinek a falu területéről, valamint a falu területére bárki bejuthatott az alagutakon keresztül. A szovjet hadsereg rettegett attól, hogy a bányaalagutakon keresztül a német katonák a hátukba kerülhetnek, megtámadhatják őket, ezért volt szükséges mihamarabb az alagút elzárása, így a környező településekre a szabad átjárás megszüntetése.

A háború után

A háborút követően megindulhatott az élet és az újjáépítés Csolnokon is. A kitelepített helybeliek is lassan visszatértek otthonaikba és a bányászat is újraindulhatott. A falu vezetését a Szociáldemokrata Párt vette át (Hoffstödter Lőrinc bíró, Huber József adóügyi jegyző, Hilber József jegyző), amíg hivatalosan is újjáalakult a közigazgatás. A háború után azonban továbbra is problémát jelentettek a fel nem robbant lőszerek és a különböző tüzérségi lövedékek, melyek miatt több halálos baleset is történt. Talán az egyik legsúlyosabb eset az 1945. április 10-i Magos-hegyi, mely során néhányan ki voltak rendelve, hogy szedjék össze és szállítsák el a fel nem robbant lövedékeket, ám az egyik mégis működésbe lépett.

A második világháború idején Csolnokon közel százan estek áldozatul a világégésnek, nevük azonban nem vész a feledés homályába, a település - hűen a történelemben elfoglalt helyéhez - megemlékezik róluk.

v . 1 ' * -