Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-10 / 40. szám
esztergom Assisi Szent Ferenc halálára emlékeztek Tranzitus a ferenceseknél A világ ferences közösségei évről évre október 4-én megemlékeznek a rendalapító Assisi Szent Ferenc haláláról, amelyet ők„tranzitusnak", átmenetnek neveznek. Esztergomban a ferencesek templomában emlékeztek az összegyűltek, az ünnepségen részt vett többek között Paskai László bíboros, Esztergom képviseletében pedig Knapp János Pál és Németh József alpolgármesterek. A korábbi esztendők ünnepeiről és az idei ünnepről P. Tóth Vencel atyával beszélgetett Varga Péter Dénes.- Egykor volt ferences diákként emlékszik-e gyermekkora első tranzitusára?- Számomra a gimnáziumi négy esztendő minden rendi ünnepe óriási élményt jelentett. Az akkori „nagyok”, mint Barsi Balázs, Hován Ágoston vagy Reisz Pál különösen nagy hangsúlyt fektettek az ünnepek bensőségessé tételére, így természetesen Szent Ferenc atyánk boldog halálának emléknapjára is. Maga a szertartás nem hosz- szú, évente ugyanazokat a zsoltárokat énekeljük, de talán épp ez az állandóság valamiféle biztonságot is jelent. Jelzi, hogy Szent Ferenc karizmája ugyanaz marad, változatlan példa Krisztus követésére. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy magam is a ferences testvérek nagy közösségének a tagja lettem. Igen szép része az ünnepnek, hogy a legifjabb diákok ilyenkor kapják meg a „frankás jelvényt”. Ez gyakorlatilag egy cserkészliliom, közepén a ferences címerrel, ami Jézus karját és Szent Ferenc karját ábrázolja középen a kereszttel, a megváltás szimbólumával. A jelvény értékét, megbecsültségét jelzi, hogy esztendőkkel később is, az „öregdiákok” ezzel a kitűzővel a hajtókájukon érkeznek meg az érettségi találkozókra.- Ilyenkor tehát a rendtagok együtt ünnepelnek a gimnázium diákságával, mi több számos meghívott vendég is részese lehet a tranzitusnak. Az idei esztendőben kiket látott vendégül az esztergomi ferences közösség?- Az egyház tagjai részéről megtisztelte jelenlétével a tranzitust Paskai László bíboros úr, aki egyébként maga is ferences volt és csak a kommunista szétszórattatáskor került ki a rendi keretből. De természetesen meghívást kaptak a Ferences Szegénygondozó Nővérek, valamint a Szatmári Irgalmas Nővérek, akik közül nagyon sokan dolgoztak nálunk abban a bizonyos negyven évben. Hasonlóan, már hagyományosan, jelen voltak a város képviseletében Knapp János Pál és Németh József alpolgármester urak, a rend itteni jótevői, barátai, továbbá az esztergomi középiskolák igazgatói.- Atya azt mondta, hogy a tranzitus maga egy igen rövid megemlékezés. Mégis, mondjuk az ön számára, melyek a leginkább megindító pillanatai a szertartásnak?- Számomra elsősorban a „Salve sancte pater”, egy csodálatos, disztichonban írt antifona, amelyet latinul énekelnek közösen a jelenlévők. Az első sora magyarul így hangzik: „ Udvözlégy szent Atya, hazánknak fénye, kisebb testvérek példaképe, formája...” Ezen felül igen megható pillanat, amikor bevégződik az a zsoltár, amelyet Szent Ferenc imádkozott halálakor. A teljessé váló csöndben mindenki letérdel, kitárt karral imádkozik, miközben lekapcsolják a világítást, a templom sötétségbe borul, csak a gyertyák fénye világlik. hidlap.net hídlap 31
