Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-10-10 / 40. szám

helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Csolnok a második világháborúban Helytörténeti rovatunk néhány héttel ezelőtt a második világháború idősza­kába kalauzolta el az olvasókat. Ezúttal a várostáblán kissé túlra, mégpedig Csolnokra megyünk el képzeletben. Tán nem is gondolnák sokan, hogy e te­lepülés milyen jelentős szerepet játszott a második világháború régiót érintő harcai, hadműveletei során. A históriát ezúttal Göbharter Eszter, a Vitéz János főiskola végzett hallgatójának és Miklós Tamás, a Pázmány Péter egyetem böl­csészhallgatójának közös kutatása alapján meséljük el az érdeklődőknek. nák. A faluban ott, ahol két szoba volt, be kellett fogadni egy német tisztet vagy katonát a lakásba. A főhadiszállás vi­szont az erdőben volt. Ott rejtették el a fegyvereket és az autóikat, hogy azokat repülőről ne vehessék észre”. December­ben sor került a leventék nyugatra hur- colására is. Dorogról december 12-én kezdődött meg a - nem egy esetben még tizenéves korú - leventék elszállítása vonattal, ezért a csolnoki események is körülbelül erre az időpontra datálható- ak. Többen, főleg a Volksbund tagjai és azok családjai is elhagyták a települést, némelyek felajánlások alapján Németor­szágba mentek, közülük volt, aki később visszatért. Bevezetés, harcesemények a front előtt Az 1941-es népszámlálás szerint Csolnok lakossága 3845 fő volt, melyből 2008-an vallották magukat németnek, 2795-en pedig német anyanyelvűnek. A front több mint három hónapig húzó­dott itt, amelynek harcai Budapest ost­romához kapcsolhatóak. 1944. decem­ber 20-án a 3. Ukrán Front hozzálátott a „Margit-vonal” áttöréséhez, ezáltal megkezdték Budapest bekerítését dél­nyugati irányból, mindeközben a 2. Uk­rán Front északi irányból a Felvidéken próbálkozott. A magyar-német csapatok a „Margit-vonal” védőöveit nem tudták megtartani, s ezzel Budapest nyugatról való bekerítését sem tudták megakadá­lyozni. December 23-án a szovjet csapa­tok áttörték a Margit-vonalat... A háború hamar elérte a települést, a férfiakat behívták vagy önként álltak ka­tonának. Sokan a Waffen-SS első illegá­lis toborzása során önkéntesen léptek be a német hadseregbe. Számuk 1942. már­cius 19-éig 45 volt. Egy csolnoki tanú szerint: „Az első hat katona még 41-ben ment ki Csolnokról. Azt mondták nekik, hogy tornatanári képzést kapnak kint. Ez csak valami álca lehetett, hiszen ké­sőbb ők is szépen bemasíroztak a sereg­be. Akik elmentek, majdnem mind meg is haltak”. 1943-44 folyamán is többen úgy döntöttek, hogy a német hadsereg­be állnak be. Magyarország megszál­lása után, 1944. április 14-én Csatay Lajos honvédelmi miniszter és Edmund Veesenmayer bi­rodalmi megbízott aláírták azt a német-magyar államközi egyezményt, amely lehetővé tette, hogy a népi németeket a német haderőbe sorozhassák. Az ekkor besoro­zottak legnagyobb része a Magyarorszá­gon felállítandó SS-alakulatokba került. Az önkéntesek nagy része a Magyaror­szágon felállítandó 22. „Maria Theresia” SS-önkéntes-lovashadosztályhoz, va­lamint a Magyarországon feltöltött 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztály- hoz került, de jelentősebb kiegészítést kapott a magyar önkéntesekből a 16. „Reichsführer-SS” SS-páncélgránátos- hadosztály és a 18. „Horst Wessel” SS -önkéntes-páncélgránátos-hadosztál y is. Bácskában kizárólag az ottani je­lentkezésekre számítva állí­gránátoshadosztályt. 1945februárjábanpe- dig részben a magyarországi önkéntes ál­lományból, részben pedig a 8. és 22. SS-lo- vashadosztályok maradékából állították fel a 37. SS-önkéntes-lovashadosztályt, a Waffen-SS utolsó magyar önkéntesekből felállított hadosztályát. Októberben a hadi helyzet rosszabbra fordult, amelyet Csolnokon is megérezték, ugyanis német katonákat szállásoltak el a faluban. Egy falubeli így emlékezett erre: „Október végén, a Rákóczi-telepen az erdőben vol­tak már német kato­Harcesemények 1944 decemberében Csolnokot 1944 december 25-én, kará­csony másnapján reggel 8 óra tájában foglalták el a szovjet csapatok. A Dág fe­lől támadó páncélosokból két harckocsit Csolnok és Dág között kilőttek. Valószí­nűleg az a német katona lőtte ki azokat páncélököllel, aki most nem messze in­nen az út másik felén van eltemetve. Rö­vid szünet után a szovjet páncélos ékek továbbvonultak Dorog felé. Mivel a Doro­got védő csekély számú magyar és német katonaság számára világossá vált, hogy a szovjet támadás nem Esztergom, ha­nem Leányvár és Csolnok felől várható, egy légvédelmi ágyút telepítettek a teme- — tő fölé a Csolnoki út és az Árpád utca torkolatába, ahonnan jó kilátás nyílt és közvet­len irányzással az ágyú ké­pes volt felvenni a harcot szárazföldi célokkal szemben is. A Csolnok felől elő­nyomuló T-34-esek közül kettőt ezzel az ágyúval lőttek ki a Tömedék-aknánál. Ezen események után rövid szünet állt be a harcokban. Másnap a szociáldemok­rata párt átvette a falu vezetését, majd újra megindították a széntermelést. A 3. Ukrán Front december 26-án elfoglal­ta Esztergomot, Pilismarótot, Dömöst, majd felvette a kapcsolatot a Párkányhoz kiért 2. Ukrán Front alakulataival, ezzel zárva be a gyűrűt Budapest körül. Ezen a napon egyetlen érdekesség történt a falu történetében, lezuhant egy ma­tották fel szeptember végétől a 31. SS-önkéntes-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents