Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-03 / 39. szám
helyi história Régi barátok Amikor Kékesi Tibor tanár úrral az alábbi beszélgetést készítettem, az emlékei között kutakodtam. Arra kértem, meséljen a „régi barátokról" akik között és akikkel együtt töltötte az egész életét. Nem sejtettem - ki is sejthette volna - hogy mikorra a beszélgetés helyet kap a Híd- lapban, a néhány napja még élő legenda maga is a „régi barátok" égi koszorújában emlékezik, immár velük együtt, a megváltó halál kegyelmi állapotában. Többé nem lesz jelen generációk osztálytalálkozóin, legalább is nem a személyében, csak mint felejthetetlen, mindannyiunk lelkében örökké, az örökkévalóságig őrzött emlék. Isten nyugtassa Kedves Tanár Úr! Varga Péter Dénes Amikor legutóbb találkoztam Kékesi Tibor tanár úrral, a beszélgetés rendre a ferencesek irányába terelődött. Elmesélte, hogyan került velük kapcsolatba, hogyan álltak ki mellette, és ő maga miképpen igyekezett viszonozni, meghálálni az atyáknak ezt a nagylelkű és bátor gesztusát olyannyira, hogy élete első és egyben utolsó munkahelye a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium lett és maradt. Már akkor úgy éreztem, hogy - stílusosan - „megérne egy misét”, ha a régi kollégákról, pályatársakról, a „nagy öregekről” is ejtenénk néhány szót. A tervem az volt, hogy neveket mondok majd, „Keki bácsi” pedig emlékezik. Ez a terv azonban dugába dőlt, hiszen nem is jutottam tovább P. Hajdú Antalnál, a tanár úrból áradni kezdtek az emlékek, így - talán szerencsére -, jómagam nem is jutottam szóhoz. 32 hídlap hidlap.net
