Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-10-03 / 39. szám

y helyi história Vasárnap emlékeznek Szent Ferenc boldog halálára Ferencesek Esztergomban Varga Péter Dénes Assisi Szent Ferenc egykor azt jósolta a testvéreknek, hogy rendjük be fog­ja hálózni az egész földkerekséget, és nem tévedett. P. Tokár Jánost, az esz­tergomi gimnázium igazgatóját arról kérdeztük, hogy mikor is kerültek a „barátok” Esztergomba és miképpen működnek itt, a királyvárosban nap­jainkig. A ferencesek most vasárnap, háromnegyed öttől emlékeznek Szent Ferencre. A ferencesek még Szent Ferenc életé­ben, 1228-ban kerültek Esztergom­ba, az országban itt volt az első rend­házuk, amelyet egy német provinciából érkezett testvér alapított. A mozgalom Magyarországon éppúgy, mint az egész világon, meglehetősen nagy népszerű­ségnek örvendett, hamarosan több ko­lostoruk is lett, így kis idő elteltével si­került önálló rendtartományt alakíta­niuk. Népszerűségükre jellemző, hogy magából a királyi családból is többen az esztergomi ferencesek templomában te­metkeztek, mint például IV. Béla és fe­lesége Mária, illetve fia V.István. Sírjuk máig nem került elő, hiszen a középko­ri kolostor nem pontosan a mai helyén állott. Igen érdekes, hogy a történelem viharait követően a rend mindig újjáé­ledt Esztergomban és nem feltétlenül csak a prímási székhelyhez való kötő­dés miatt, hanem a környéken lakók igé­nyeinek megfelelően is. A 20. század vi­harai közepette a túlélés lehetőségét az iskola jelentette a rend számára. Nyolc évfolyamos iskolának indították a gim­náziumot, ám némi nehézséget oko­zott, hogy a tőszomszédságukban ott volt a bencések iskolája, a nővéreké pe­dig a Duna-parton, és mivel az akkori hercegprímás, Serédy Jusztinián maga is bencés diák volt egykor, inkább őket támogatta. Szerencsére azonban az ak­kori kultuszminiszter feleségének a tá­mogatásával, aki harmadrendi ferences volt, valamint a bíboros azon kikötésé­vel, hogy a mi iskolánk csak diákotthon lehet, tehát helybélieket nem vehet föl, végül sikerült gyökeret vernünk. Az is­kola megalakításának nem titkolt szán­déka a rendi utánpótlás biztosítása volt. Természetesen nem ez volt az egyetlen cél, úgy hirdették meg az intézményt, hogy „di­ákotthon és nyaralóiskola”. „Az utóbbit mindig kicsit mosolyogva említem, de ha belegondolunk abba, hogy mondjuk a pesti nagyvárosi élet zajos forgatagából, ami a gyerekek számára kevésbé engedett teret a játéknak, bi­zonyos értelemben elterelte a figyelmet a tanulásról, Esz­tergom valóban egyfajta nya­ralóbázist is jelentett. Volt a szigeten egy hatholdas ker­tünk, ahol nemcsak a sport­élet folyt, hanem tanórákat is tartottak, megismerked­tek a tanulók a növények­kel, azok termesztésével, te­hát magával a természettel. 1950-ben azután a kommunista állam­mal történt megállapodás értelmében nyolcosztályosról négyosztályosra szű­kült a gimnázium, ám ezekben az évti­zedekben is megmaradt az intézmény azon profilja, hogy a papi-egyházi pályá­ra készülők útját egyengette. Ez máig is igaz, hiszen igyekszünk átadni azt a fe­rences lelkiséget a tanulóknak, amelyet hitünk szerint Szent Ferenc képviselt és vallott. Ebben a legfontosabb talán az, hogy Ferenc Isten tulajdonságai közül a jóságot emelte ki és hangsúlyozta legin­kább. Épp a ferences teológia sajátja az a tanítás, amely úgy szól, hogy Krisztus az eredeti bűn nélkül is megtestesült vol­na, egyszerűen az Atya túláradó szere- tetéből. Számításaink szerint az elmúlt negyven esztendőben több mint négy­százan vállalták a papi-szerzetesi hiva­tást a nálunk végzettek közül, de hason­lóan büszkék vagyunk azokra is, akik a ferences szellemi háttér alapjain főis­kolákra, egyetemekre menvén a világi életformát választották és megbízható, tisztességes, vallásos, szakterületükön nemzetközi szinten is elismert szakem­berekké, tudósokká, tisztességes csa­ládapákká váltak. A rendszerváltást kö­vetően némileg változott a diákság ösz- szetétele, hiszen napjainkban a korábbi nyolchoz képest ötven körül van az or­szágban az egyházi középiskolák száma. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebben je­lentkeznének hozzánk, nincsenek beis­kolázási gondjaink, hiszen telt házzal működünk, a gyerekek létszáma jelen­leg is 350 fő, vannak hatosztályos, illet­ve négyosztályos tagozatba jelentkezett tanulóink is, csak talán kevesebben jön­nek az ország távolabbi régióiból, ám a ferences lelkiség továbbhagyományozá- sa töretlen. Természetesen foglalkoztat bennünket a bővülés lehetőségének a gondolata is. Ennek jegyében működte­tünk Nagysápon és Bajnán két, többsé­gében roma származású diákokból álló iskolát, de erősen foglalkozunk általá­nos iskola létesítésének a gondolatával is” - zárta mondandóját P. Tokár János. Október 4-én este háromnegyed öt­kor kezdődik a megemlékezés Szent Ferenc boldog haláláról a ferences templomban. Az eseményen részt vesz a teljes rendi- és iskolai közös­ség, számos vendéget is hívunk, hogy részévé váljanak az ünnep­nek. A megemlékezés végén osztják szét a gyerekeknek is azt a jelvényt, ami az iskolához való tartozást szimbolizálja. hidlap.net hídlap 31

Next

/
Thumbnails
Contents