Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-09-26 / 38. szám
régió Megfelelő ember a megfelelő helyen -Szelepchény György érsek Varga Péter Dénes A 17. századi prímások sorában Szelepchény György az egyetlen, akinek püspöki karrierje egy tengermelléki, jelesül az 1642-ben elnyert nonai címmel vette kezdetét. M íg e püspökség felett az Apostoli Szentszék ekkor már nem ismerte el a magyar királyok kinevezési jogát, amint Tusor Péter is rámutat, a gyors egymásutánban megszerzett Csanádi, illetve pécsi egyházmegyék felett igen. A hihetetlen sebességgel, egészen az esztergomi érsekségig emelkedő főpap karakterét jól jellemzi, hogy az egyházi előírások ellenére meg sem kísérelte pápai bulláinak kiállíttatását. A primátust megelőző legmagasabb egyházi méltósága a kalocsai érsekség volt, esztergomi érsekké 1666. január 22-én nevezte ki I. Lipót. Ebben a tisztségében két esztendő elteltével megkapta a pápai megerősítést is. E kezdetektől fogva tudatosan épített karriert befutó főpap 1604-1605 körül született egy Bars vármegyei kis faluban, a Zsitva- parti Szelepcsényben. A család eredeti neve Pohronczi volt, felmenői feltételezhetően Morvaországból települtek Magyarországra és még II. Rudolf uralkodása alatt kaptak nemeslevelet. Alsóbb- és középfokú iskoláit a nagyszombati jezsuitáknál végezte, filozófiai és teológiai tanulmányait azonban már Rómában kezdte meg. Az Örök Városból 1634 őszén, két évvel pappá szentelése után érkezett haza. Világi tisztségei közül első helyen a pályája szempontjából -elődjéhez hasonlóan- ugyancsak kulcsfontosságú udvari kancellárságot érdemes megemlíteni. A minden korábbi rekordot megdöntő, huszonkét éves szolgálat tényleges kezdete 1644 novemberére tehető. Mindeközben volt királyi tanácsos, valamint veszprémi, nyitrai és esztergomi örökös főispán. Teológiai téziseit megvédésük után azonnal és ott helyben publikáltatta, sőt abban a kegyben is részesült, hogy egy alkalommal magában a pápai kápolnában, VIII. Orbán előtt mondhatott ünnepi beszédet. Párját ritkító szellemi képességeit szerencsésen egészítette ki művészi talentuma: korának legjobb rézmetszői között tartják számon. Diplomáciai tapasztalatait először a Wesselényi-féle összeesküvés következményeinek kezelésében kamatoztathatta. Az érsek igyekezett visszatartani az udvar megtorló gépezetének beindulását és a rendi alkotmány védelmezőjének szerepében lépett elő. Egyesek szerint talán azért is, mivel őt magát is megvádolták a szervezkedésben való részvétellel, vélhetően nem minden alap nélkül. Ártatlanságáról csak 1672-ben állított ki tanúsítványt I.Lipót. Ezt követően állt a fegyveres ellenreformáció élére. Bár a prédikátorperek vagy a sorkatonaság templomfoglalásai felett az utókor morális ítéletet mond, nem árt hangsúlyozni, hogy az államha talommal alkotott szümbiózis, az igazság abszolút birtoklásának tudatában az ösz- szes újkori vallási irányzat jellemzője, „természetes” igénye volt, amint azt számtalan európai történelmi példa bizonyítja. A gyakran erőszaktól sem mentes rekatolizálásnak Szelepchény primátusa idején meg is lett az eredménye. Híveinek, templomainak száma jelentősen gyarapodott. Épp ennek köszönhetően érseksége leg fontosabb egyházkormányzati feladatának a megnövekedett lelkipásztori szükséglet kielégítését tekintette. Oláh Miklós, Pázmány Péter és Lippay György nyomdokain haladva Nagyszombatban létrehozta a legnagyobb utánpótlás-nevelő intézményt, a Seminarium Marianumot. Róma támogatásának legkézzelfoghatóbb jele a prímás bí- borosi kinevezése lett volna. Szelepchényt érseksége kezedeteitől foglalkoztatta a gondolat, és maga XI. Ince pápa is hajlott volna a magyar főpap előléptetése felé, ám XIV. Lajos, a „napkirály” erőszakos követelései miatt a pápa kénytelen volt újra meg újra elhalasztani a nem olasz bíborosok kreációját Több mint valószínű, hogy a magyar kardinálisok száma a korai újkorban pusztán a feszült pápai-francia kapcsolatok miatt lett eggyel kevesebb. E nagyformátumú, zseniális főpap 1685. január 14-én hunyt el Morvaországban, litovici várában. Végakaratának megfelelően Mariazellben, a kegytemplom általa építtetett Szent László-kápolnájában helyezték örök nyugalomra. hidlap.net hidlap 31
