Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-09-26 / 38. szám
helyi história Szent Adalbert, a magyarok térítője Varga Péter Dénes S zeptember 27-én emlékezik meg a hazai egyház Szent Adalbertról, aki 994-995-ben Magyarországon térített. Adalbert kora a Német-római Szent Birodalom fölemelkedésével és a keletnémet területek evangelizálásának kezdetével esik egybe. A germánok és a szlávok, a kereszténység és a pogányság közötti egyre gyakoribb összeütközések kora ez, bizonyos tekintetben a későbbi közép-európai feszültségeknek, a keletnyugat ellentétének előre vetített árnyéka és előíze. Adalbert származásában is megjelenik ez a kettősség. Apja, a cseh Szlavnik fejedelem részéről szláv, anyja, Adilburg részéről pedig szász, tehát germán vér folyt az ereiben. Már származásának köszönhetően is sokat ígérő világi pályára szánták, ám a sors -mint annyiszor-, ismét áthúzta az emberek származását. Súlyos betegségbe esett, így szülei, a gyógyulás reményében Istennek szentelték. Az eredetileg Vojtechnek nevezett fiú 972-ben, bérmálásakor vette föl az Adalbert nevet. 981-ben Prágában szentelték pappá, majd Dietmar püspök halála után Prága népe egyhangúlag őt választotta főpásztorává, melyet II. Ottó császár is jóváhagyott. Befelé forduló természete, inkább a kolostor csendjére vágyó lelke azonban nem volt fölkészülve arra a küzdelemre, melyet a félig civilizált nép vezetése, a számtalan pogány maradvány, mint például a több- nejűség, a rabszolgatartás igényelt. 990- ben végül a Rómában lévő aventinói kolostor bencés szerzetese lett. Nem sokáig élhetett azonban a vágyva vágyott elvonultságban. A pápa parancsára előbb Lengyelországba, majd Magyarországra kellett érkeznie, hogy misszionáriusként térítő munkát végezzen. Esztergomban ő keresztelte, majd bérmálta meg Szent Istvánt. Máig is ő az esztergomi egyházmegye védőszentje, később az első székesegyház is az ő nevét viselte, majd a Bazilikát is neki szentelték. 996-ban tért vissza Rómába, ahol abban az évben koronázták császárrá III. Ottót. A püpspök és az ifjú császár jó barátok lettek. El is kísérte III. Ottót Németországba és hosszabb ideig nála maradt Mainzban. Jelentős része volt a császár vallásos és politikai gondolkodásának formálásában. Sikerült is megnyernie a keleti misszió fontosságának a kérdésében. Miután családját Prágában kegyetlenül meggyilkolták, ismét Lengyelországba ment és megalapította Meseritz kolostorát. Boleszláv fejedelem támogatta, hogy továbbutazzék az északon élő balti törzsekhez, akiket összefoglaló néven később poroszoknak neveztek, és még nem kerültek kapcsolatba a civilizált világgal. Két esztendei térítést követően úgy döntött, hogy a litvánokhoz megy tovább, ám még mielőtt elindulhatott volna, 997-ben a pogányok meggyilkolták Tentikkennél. A lengyel herceg kiváltotta testét a gyilkosoktól és Gnieznóban temette el. Már 999-ben a szentek sorába iktatta őt Szilveszter pápa. Sokan zarándokoltak ezután csodatévőnek tartott sírjához. A szent hely iránti tiszteletből a pápa Gneieznót érsekséggé avatta. Földi maradványait a csehek végül 1030-ban Prágába vitték. Tisztelete azóta is nőttön nő, s a prágaiak hazájuk védőszentjeként tisztelik. 32 hídlap hidlap.net