Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-09-26 / 38. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy reneszánsz csillagász Esztergomban Pöltl Zoltán Helytörténeti rovatunk mai fejezete a város eddigi történelmének leggazdagabb és a világtörténelemben elfoglalt legjelentősebb korszakát eleveníti fel. Tesszük ezt egy hírneves tudós, Regiomontanus életének rövid bemutatásával, aki a helyi csillagász kör és egy esztergomi utca névadója is egyben. A Helyi históriában már több alkalommal is említettük Vitéz János nevét, de ez másként nem is lehet, hiszen ahogy Prokopp Mária professzor asszony is fogalmazott, ennek a férfiúnak köszönhető, hogy Esztergom lett az európai reneszánsz egyik fővárosa. A több szempontból is megkerülhetetlen történelmi alak - aki nem mellesleg Hunyadi Mátyás oktató-nevelője volt -, korának számos jelentős művészeti, politikai és tudományos koponyáját hívta meg az érseki székhelyre. így volt ez Regiomontanus-szal is, aki a szíves invitálásnak eleget téve éveket töltött Esztergomban. A legendás reneszánsz csillagász történetét pedig annak apropóján adjuk közre, mivel idén ünnepük a csillagászok, hogy Galileo Galilei 400 éve tette közhasznúvá a távcsövet, s mely évfordulóról az esztergomi Regiomontanus Csillagász Kör is természetesen megemlékezik. De ki is volt ez a különös nevű tudós, Regiomontanus? Ha már itt tartunk, eredetileg nem is így hívták, hanem Johannes Müllernek. Ez a név módosult szülőhelye latinosított alakja szerint Johanes de Monte Regio, majd ebből alakult ki a ma is használatos Regiomontanus név. A később Euró- pa-szerte híres matematikus, csillagász és műszertervező 1436-ban látta meg a napvilágot németföldön. Első komolyabb tanulmányait Lipcsében végezte, majd az egyetem után 1457-ben Bécs- ben tanult tovább, ahol a kor egyik legjelentősebb csillagászának, Georg von Peuerbachnak lett a tanítványa. Kettejük kapcsolata rendkívül fontos volt, Regiomontanus Peuerbach halála után folytatta mestere munkáját. 1461-ben Rómába ment, hogy ott megismerkedjen az ókori tudósok matematikai és csillagászati felfedezéseivel, elméleteivel, tanulmányaival. Innen hívta meg Magyarországra Janus Pannonius, az 1467-ben alapított pozsonyi egyetem szervezőjének, Vitéz Jánosnak nevében, az új főiskola matematika tanárául. E korszakról szűkén, de velősen jegyezték fel a következőket: „1467 tavaszától 1471 nyaráig tartózkodott hazánkban, gyakran dolgozott Hunyadi Mátyás király budai könyvtárában a „Corvinádban, valamint Vitéz János esztergomi palotájában. Regiomontanus Mátyás királynak ajánlotta új rendszerű torquetum nevű műszerét. Ezenfelül a király palotájában rendezte be azt az egyedülálló csillagvizsgálót, mely dolgozószobája mennyezetén volt látható és mely égkép- horoszkóp konstellációt mutatott. Ezekből csak az állatöv (zodiá- kus) csillagképei maradtak fenn, amelyek az Esztergomban végzett ásatások alkalmával kerültek napvilágra. Vitéz János érseknek ajánlotta egyik jelentős művét, amelyben összeállította az első mai értelemben vett tangens táblázatot. 1469-ben Esztergomban fejezte be Tabulae directionum profectionumque in nativitatibus múltúm utiles (Az irányok és eredetek táblái, melyek a születéseknél nagyon hasznosak) című munkáját, melynek másolatát a királynak ajándékozta. Az uralkodó egy pompás köntössel és 800 aranydukáttal jutalmazta meg e munkájáért, mely nyomtatásban többször is megjelent. Két évszázadon keresztül mint kézikönyv forgott az európai asztrológusok körében. Napórákat szerkesztett, megfigyelte a mágneses deklináció jelenségét.” Pifkó Péter esztergomi helytörténész „Esztergomi utcák” című könyvében emellett még azt is olvashatjuk, hogy „Regiomontanus csillagászati megfigyeléseit később külföldön is nagy feltűnést keltő könyvekben foglalta ösz- sze, jelentős segítséget nyújtva ezzel a hajózáshoz. Ezen magyarországi munkái mellett a neves német tudós elkészítette a király horoszkópját is.” Ez utóbbi mondatból tehát még az is kiderül, hogy ki volt, aki tán elsőként terjesztette el a horoszkópkészítés tudományát, szokását Magyarországon. A neves reneszánsz csillagász és matematikus 1471-ben Nürnbergbe telepedett le. Mivel az általa kidolgozott és számított kalendárium típus sokáig rendkívül kedvelt és elterjedt volt, a pápa meghívására ismét Rómába ment, hogy a naptár javítását elvégezze, de ezután rövidesen gyanús körülmények között elhunyt. Esztergom 1884-ben egy utca elnevezésével emlékezett meg a híres tudósról, a Regiomontanus utca a Vaskapu alatti városrész utcája. A városban végzett munkásságának emlékére 1986-ban nevével ékesített emléktáblát avattak az Esztergomi Vármúzeum bejáratánál. 30 hídlap hidlap.net
