Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-09-12 / 36. szám
A dunai hajózás története „Tengerre magyar!” Kossuth Lajos szállóigévé vált mondata az Iparegylet „Hetilap” című újságjának 1846. január 27-i számában jelent meg és eredetileg így hangzott: „Tengerhez magyar! El a tengerhez”!” Bár valójában nem a tengerre szállást, hanem az Adriához kivezető vasútvonal létrehozását propagálta, amelynek Vukovárt Fiumével kellett volna összekötnie, ő maga is hajóval érkezik majd Esztergomba, hiszen az első gőzhajó 1830. szeptember 4-én kavarta föl a vén folyó hullámait, hogy felváltsa az evezős, illetve az ár ellen a ló vontatta hajókat és Pest-Budáról Esztergom érintésével Bécsig kezdje meg rendszeres hajóforgalmát. Ám a dunai hajózás gyökerei sokkal messzebbre nyúlnak vissza... A Duna mentén élő népek életében a folyó ősidőktől jelentős szerepet játszott. Előbb elválasztotta a szemközti partok lakóit, majd a hajózás révén egyre távolabbi vidékek között teremtett összeköttetést. Az első vízi járművek itt is a több farönkből álló tutajok lehettek. E kezdetleges járművek több ezer éven át, a kőkorszaktól egészen a 19. századig álltak a mindennapi élet szolgálatában. A Római Birodalom idején a Duna és a szárazföldi útvonalak kereszteződésénél azután átkelőhelyek, majd települések, városok alakultak. A népvándorlás és a magyar honfoglalás korában a dunai hajózás jelentősége ugyan némileg visz- szaesett, de nem szűnt meg. Erre utalnak Nagy Károly korából a hajózás fejlesztésére vonatkozó tervek, feljegyzések, melyek kézzelfogható bizonyítékai pédául az aquincumi partrészen és a Margitszigeten több helyen előkerült kikötőmaradványok és partépítmények. Honfoglaló őseink a folyókon való átkeléshez elsősorban megbízható gázlókat, vagy fából készített járműveket, gyakran levegővel fölfújt, állati bőrökből összeállított vízi alkalmatosságokat használtak. A honfoglalást követő időszakra vonatkozóan a legrégibb források elsősorban hadi eseményekkel kapcsolódnak össze, mint például Bonfini krónikája, aki Búvár Kund - másképpen Zotmund - 1052-ből származó legendáját meséli el, mely szerint a Magyarországra támadó német hajókat Zotmund egyszerűen megfúrva, elsüllyesztette volna. Igaz, hogy a történet Vörösmartyt is megihlette, annak valóság- tartalma azonban több mint kétséges. Elképzelhető, hogy a 11. században milyen bonyolult szerszámokra és főként milyen elképesztő testi erőre lett volna szükség ahhoz, hogy a feladat elvégezhető legyen, főleg ha belegondolunk abba, hogy a Pozsony körüli Duna-szakasz gyors vízfolyása miatt a lehorgonyzott hajók mellett úszva elhaladni, vagy egyszerűen beléjük kapaszkodni egyszerűen nem lett volna lehetséges, hiszen a hajókba kapaszkodó embert a víz sodrása elkerülhetetlenül nekiszorította volna a hajó oldalának, sőt a víz alá nyomta volna. Ráadásul a „fúrás” elvégezte egy vagy néhány ember részéről feltűnés nélkül egyszerűen lehetetlen. A történet mindenesetre szép, a győzelem, bármiképpen történt is igaz, és semmiképpen nem Zotmund legendájának csorbításául idéztük fel. A19. századig a hajók „völgymenetben” a víz folyásával ereszkedtek, víz ellenében, „hegymenetben” pedig ló-, vagy emberi vontatással haladtak. Két összekapcsolt, közepes nagyságú hajó vontatásához 8-10 hajósra, 20-28 pár lóra és minden pár lóhoz egy-egy hajtóra volt szükség- A változó vízállás, a szabályozatlan folyómeder, a hiányzó vagy elhanyagolt vontató utak miatt a közlekedés nem csupán lassú volt, de a szállítás igen költséges és veszélyes is. Arról nem is beszélve, hogy kelet felé a zuha- tagok egész sora és a Vaskapu tették igen veszedelmessé a hajózást. Igaz ugyan, hogy a közhiedelemmel szemben a gőzhajózás nem a 19. hanem még az előző század szülötte, az áttörést mégis Robert Fulton jelentette 1807-ben, amikor megépítette a „Clermont”-ot. E lapátkerekekkel hajtott gőzhajó 32 óra alatt 240 km-t tett meg a Hudson-folyón. Bár a Habsburg Monarchia iparilag sokkal fejletlenebb volt, a bécsi udvar nem kis ösztönzésére Bernhard Antal pécsi polgár 1817-ben megépítette a „Carolina” vontatót, az első dunai gőzhajót. Bár Bernhard hajója vontatóhajónak épült, amikor 1821-ben a jégzajlás elsodorta az eszéki hidat, az ideiglenes híd elkészültéig a „Carolina” látta el az átkelési szolgálatot. 1824-ben a források már csak mint a Dráva egyik szigete mellett található, homokkal fedett roncsot említik. Elsüllyedésének körülményeit máig homály fedi. Az első, üzleti szempontból is életképes dunai gőzhajózási vállalkozás, ha úgy tetszik részvénytársaság, a DDSG 1829. március 13-án tartotta alakuló ülését. Reprezentatív gőzhajója az 1830-ban épült „Franz I.” sikeres próbaútjait követően a társaság 15 évre szabadalmat kapott a dunai gőzhajózásra. Széchenyi István gróf 30 hídlap hidlap.net
