Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-22 / 33. szám
helyi história küldése mellett terveztetik. Adományt közvetlenül senki nem vehet át, hanem a csekklapon az Esztergomi Gazdasági Bank Rt-nél nyitandó folyószámlán fog kezeltetni. A gyűjtéssel kapcsolatban jótékony célú előadások megtartása is terveztetik, melyek tiszta jövedelme teljes egészében a gyűjtés céljaira fordítandó.” Az újabb ezredemlékmű tervezetét Hajdú Rezső szobrászművész készítette el, amely hasonló lett volna az esztergomi Kis-Dunaparton lévő bástyafalba már beépített 14-es honvédemlékműhöz. A 2x2 méter nagyságú emlékművön reli- ef-szerűen kiképzett három rohamozó katona van. A mű kerete fehér, úgynevezett haraszti kőből, míg a dombormű bronzöntvényből készült volna. A terv szerint, amennyiben az 1937. évi szeptember 12-iki ezrednapon a bajtársak elfogadják s az anyagi feltételek is meglesznek, akkor a munka nyomban megkezdhető, s a következő évben végre fel lehetne állítani Esztergomban a huszon- hatos emlékművet is. A tervezetet az 1937. szeptember 12-iki ezrednapon összegyűlt bajtársak kivitelre egyhangúlag elfogadták, s megválasztották az emlékműbizottságot. A bizottság tagjai: elnök Krämer Antal nyugalmazott ezredes; tagok: Esztergomból vitéz Szívós-Waldvogel József, Kornháber Samu, Koffler Gyula, Makay László, Reviczky Elemér, Bauer Imre, Eggenhofer Béla, Etter Jenő, Gyarmathy Lajos, vitéz Zsámbéky Pál; Dorogról: vitéz Sághy Antal; Süttőről: Vargha Győző; Budapestről: Tibor Sámuel; Győrből: Marisa Dániel, Vélsz Aladár; Tápról: Lukács Dezső. A bizottságot a volt császári és királyi 26. gyalogezredbe tartozott tisztikar és legénység kérte fel, hogy az ezred emlékének maradandó alakban történő megörökítéséről gondoskodjon. Az 1938-ban kiadott második számú Huszonhatos bajtársban azt olvashatjuk, hogy mihelyst a gyűjtés eléri a 3000 pengőt, nyomban megkezdhető a munka. Az emlékmű átadását az 1939. évi ezred-emléknapra tervezték. Az emlékmű költségeit társadalmi gyűjtés útján kívánták előteremteni, a beküldésre szánt összeget a 21.869. számú csekklapon kellett az Esztergomi Takarékpénztár Rt. folyószámlájára átutalni. A gyűjtést az ezredemlékmű költségeire a Komárom és Esztergom vármegyék alispánja 18/26-8652. ai/1937. számú rendelete alapján engedélyezte. Esztergom szabad királyi város az Esztergomban felállítandó ezredemlékműre | 700 pengőt szavazott meg az 1938. évi augusztus 31-i közgyűlésben, az Esztergomi Takarékpénztár Rt. pedig 200 pengőt adományozott e nemes célra. Időközben a Kornháber Samu ny. ezredes elnöklete alatt működő emlékműbizottság értekezlete végérvényesen elhatározta, hogy az emlékmű elhelyezése céljára a Csernoch János út - Heischmann gyár - Repülőgépgyár által bezárt teret kéri el a város közönségétől s ezirányú kérelmét be is nyújtotta a polgármesternek. Az emlékmű méretei és kivitele a gyűjtés eredményétől függött volna. 1939. augusztus 4-én Hajdú Rezső szobrászművész meg is tekintette az emlékmű felállítására kiszemelt területet. 1939. szeptember 3-án, a Felvidék visszacsatolása óta először ünnepelte meg a huszonhatos bajtársi szövetség az ezred emléknapját. Először történt meg, hogy a túloldali Esztergom-, Bars- és Hontmegyei bajtársak szabadon jöhettek át Esztergomba, hogy a régi bajtársi kötelékeket megújítva, együtt áldozzanak elesett bajtársaik emlékének. A terv szerint ezt az alkalmat szerették volna kihasználni arra, hogy az ezredemlékmű ügyét végleg dűlőre vigyék. Miután a régi hadkiegészítő terület túlnyomó részben a visszacsatolt területen feküdt, az ott megindítandó gyűjtéstől azt várták el, hogy valószínűleg olyan eredménnyel fog járni, amely elegendő lesz az emlékmű költségeire. 1939. októberében a 26-osok emlékműbizottsága Kornháber Samu nyugalmazott ezredes elnöklete alatt ülést tartott, melyben a bizottság tagjai igen nagy számban vettek részt. Még a felszabadult területekről is eljöttek az új tagok. A bizottság újból foglalkozott az ezredemlékmű elhelyezésének kérdésével, mert az eddig kiszemelt Heischmann- gyár előtti teret az egész bizottság egyhangúlag alkalmatlannak találta az emlékmű felállítására. Több hely került szóba, így a belvárosi- és a Kerektemplom előtti terek, az államépítészeti hivatal előtti háromszögletű tér, azonban a bizottság a vitéz Szívós-Waldvogel József nyugalmazott tábornok által ajánlott teret fogadta el: a szigeten a Knor vasgyár és a volt Tulipán-vendéglő közötti háromszögletű beszö- gelést, amelyen akkor útépítési anyag volt tárolva. Az emlékmű ' lécből és papírból összeállított makettjét fel is állították a bizottság előtt s mindenki elragadó- nak találta a vár, a bazilika és a szigeti gesztenyefasor által képzett háttért. A bizottság elhatározta, hogy a fenti hely átengedését nyomban kérelmezi a várostól, és felkéri a Szépítő Egyletet a tér rendezésének megkezdésére. Egyben kimondta azt is, hogy e helytől a jövőben eltérni nem fog és értesíti erről az emlékművet tervező művészt, Hajdú Rezső szobrászművészt is, hogy a kivitelre kerülő végleges tervet már e hely figyelem- bevételével készítse el. 1939. decemberében az emlékműbizottság ülésén végleges állást foglalt az emlékmű elhelyezésének kérdésében s azt a Mária Valéria út és a Bíró út keresztezése melletti téren (Oberth-féle telek mellett) kívánta elhelyezni. A telekrendezést és az átengedést kérő beadványt a bizottság eljuttatta a polgármesteri hivatalhoz. 1939. december 5-éig a gyűjtés eredménye 5 306,38 pengőt tett ki. Elképzelésük szerint az emlékmű az 1940. évi ezrednapra leleplezhető lett volna. A szobor költségeire az erőteljesebben' megindított gyűjtés eredménye azonban ismét alatta maradt a várakozásoknak. Továbbá hátráltatta a munkát a szobor leendő helye körül kialakult vita is. Az emlékmű mind a mai napig nem készült el, amelynek okai között megtalálhatjuk a pénzhiányt, azt, hogy nem tudtak dönteni annak végleges helyén, s mindebbe szólt bele a második világháború, majd 1945 után a kommunizmus. Az emlékmű terve pedig szép lassan és méltatlanul feledésbe merült... 'Ú Hí s ^ i % M ■hídlfjp 29 hidlap.net
