Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-22 / 33. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története A rég feledésbe merült 26-os emlékmű... Helytörténeti sorozatunkban a múlt héten Esztergom háziezredéről, a 26. gyalogezredről meséltünk olvasóinknak. A város újkori történelme szempontjából fontos katonai egység históriája - a nem ritka fordulatokkal valamelyest jelzendő annak fontosságát most a háziezred emlékművének történetével folytatódik. Azzal a históriával, melyben - szem előtt tartva a hős katonák előtti tisztelgést -, az utókor szereplőinek küzdelme bontakozik ki. Aktuális cikkünket a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, Miklós Tamás írta. A z ezredemlékmű történetét közvetve 1926. október 10-éig vezethetjük vissza. Ezen a napon rendezték meg a magyar királyi 14. honvéd gyalogezred ezred ünnepét Esztergomban, mely egyfajta löketet adott a 26-os bajtársaknak, hogy ők is megrendezzék a saját ezred- ünnepüket. A huszonhatosok először az 1927. június 29-én Esztergomban felavatott hősi emlékmű leleplezési ünnepén jelentek meg szervezett csoportban, majd az első hivatalos ezredünnepet 1927. augusztus 28-án, a bihavai ütközet évfordulóján tartották meg. Az ünnepség az évek során kisebbfajta tradícióvá nőtte ki magát, s ettől kezdve minden évben összegyűltek a 26-os bajtársak is. 1930. szeptember 7-én, a negyedik ez- red-emléknap alkalmával Krámer Antal felszólalására elhatározták a bajtársak, hogy ezredemlékművet állítanak, és az ezred történetét is megíratják. Az emlékmű első tervezetét vitéz Bajor Ágoston festőművész készítette el, s helyéül a Szent Tamás-hegy Ferenc József útra (a mai Bajcsy-Zsilinszky utca) néző részét javasolta. A gyűjtést a belügyminisztérium a 128.017/1930 - VIII B.M. számú rendeletével engedélyezte. Ám ezt a magasztos célt a közbejött gazdasági világválság végül meghiúsította, de szerepet játszott még az is, hogy Krámer Antal, a volt császári és királyi 26. gyalogezred ezredese kénytelen volt Esztergomból véglegesen elköltözni. Az ötödik ezrednapon, 1931. szeptember 6-án sajnos már csak a gyűjtés felfüggesztéséről tettek bejelentést. 1934-ben a volt császári és királyi 26. gyalogezreddel nagy részben azonos területről sorozott nyitrai magyar királyi 14. honvéd gyalogezred volt tisztikarának sikerült szintén gyűjtés alapján oly összeget összehozni, amiből Esztergomban felállíttathatták az ezred hősi emlékművét (1934. június 10.). Ez akkora hatással volt a tisztikarra és legénységre, „hogy sürgető fellépésekből és megnyilvánult adakozási képességükből ítélve bizton remélhető volt, hogy egy újabb gyűjtési kísérlet teljes sikerrel fog járni.” Ezen felbuzdulva 1934. július 3-án ismételten kérték a belügyminisztert, hogy engedélyezze újra a gyűjtést az ezredem- lékműre. A gyűjtést Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék, továbbá Nógrád és Hont közigazgatásilag egyesített vármegyék, egyben Győr, Moson, Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék, valamint Budapest székesfőváros és Győr szabad királyi törvényhatósági jogú város területére kérvényezték, a gyűjtés vezetésével pedig Dr. Etter Jenő ügyvédet, Esztergom szabad királyi város tiszti főügyészét, a volt császári és királyi 26. gyalogezred tartalékos hadnagyát bízták meg. 1934. november 3-án kiegészítették kérvényüket, amelyből két pontot emelnék ki: „1. Az adománygyűjtés célja mint azt a 7467/1934 polgármesteri számú alapkérvényünkben részletesen előadtuk: a volt cs. és kir. 26. gyalogezred, továbbá az ezredhez tartozó hősi halottak emlékének Esztergomban egy művészi emlékmű - (a gyűjtés eredményéhez képest féldomborműves emléktábla, kő emlékmű vagy bronzszobor) - útján való megörökítése, valamint ezzel kapcsolatban az ezred történetének népies rövid alakban való megíratása és kiadása. 2. Az adománygyűjtés egyes személyekhez írt felhívó levél és csekklap ki28 hídlap hidlap.net
