Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-22 / 33. szám
exkluzív Egy „aranyember” Bár a címet Jókai Mórtól kölcsönöztük, mégis bizonyára megérti az Olvasó, hogy a „nagy mesemondónál” frappánsabban nem érzékeltethetnénk azt a megtiszteltetéssel vegyes meghatottságot, amellyel beléptünk az Aranycsapat legendás hátvédje, Buzánszky Jenő házának ajtaján. Az 1925. május 24-én Újdombóváron született élő legenda, 49-szeres válogatott labdarúgó 274 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt, tagja volt a helsinki olimpia bajnokcsapatának, játszott a berlini világbajnoki döntőben és természetesen az „évszázad mérkőzésén”, 1953-ban Londonban, tevékeny résztvevőjeként a legendás 6-3-nak. No, de meséljen minderről ő maga!- Vissza tud-e emlékezni arra, amikor első ízben érintett labdát?- A szó szoros értelmében rongylabdával kezdtünk futballozni, ezt követte a teniszlabda. Módosabb emberek teniszpályáira felváltva jártunk labdaszedőnek, azután aki éppen sorra került, az időnként kidobott a kerítésen a többieknek egy-egy teniszlabdát.- Hogy alakultak a csapatok akkoriban Dombóváron?- A főutcát leszámítva a mellékutak mind földutak voltak, délelőttönként bekapáltuk a kocsibevágásokat, keréknyomokat, délután pedig az egyik utca lelkes focistái kihívták maguk ellen a másik utcában lakókat, hiszen voltunk elegen gyerekek. A meccseket persze mezítláb vívtuk, úgyhogy egy-egy nyáron jó néhányszor bánta a nagyuj- junk a játékszenvedélyt. Valahogy így kezdődött.- A sport iránti elkötelezettség nyilvánvaló, de miért éppen a futballt választotta?- Egyrészt vidéki gyerekként az embernek akkoriban más lehetősége nem is nagyon volt, másrészt a kezdettől meglévő játék a rögtönzött pályán ráébresztett arra, hogy a labdarúgás mennyire csapatmunka, milyen mértékben növeli az emberben az együvé tartozás tudatát. Azt azonban jó, ha tudjuk, hogy minden szépsége mellett a futball egyben az egyik legkegyetlenebb sport is, hiszen az ember fiatalságának legszebb esztendeiben kényszerült lemondani olyasmikről, amelyeket mások bőséggel élvezhettek, hiszen a sikereket nem adták ingyen. Egy szombati mulatozás, vagy diszkó után nyilvánvaló, hogy másnap nem lehet kimenni a pályára, hiszen a focit fejjel játsszák, lábbal futballozzák. Az a 120 decibel széjjelveri az ember fejét, a tánctól merevebbek a lábak, márpedig a tehetség istenadta lehetőség, amivel lehet élni, de vissza is lehet élni vele, amint pedig valaki elért egy bizonyos szintre és már úgy érzi, hogy nem szeretne még följebb kerülni, akkor a tehetség bizony a semmibe vész.- A páratlan sikertörténet Dombóváron kezdődött, Pécsett folytatódott, majd bizonyos értelemben Dorogon végződött, hiszen véglegesen ehhez a városhoz is kötődött.- Talán tíz-tizenkét éves lehettem, amikor az egyik alkalommal az iskola előtti téren fociztunk, én, mint mindig, csatárként. Épp ott járt tehetségválogató körúton Turay József, a harmincas évek legendás középcsatára, látta a játékomat és azt mondta, hogy „belőled akár még válogatott is lehet”. Világos, hogy ez volt minden vágyam, de jó néhány évnek el kellett telnie, míg meg is valósult. Dombóváron leérettségiztem, de közben is folyamatosan futballoztam, sőt nagy előszeretettel futottam is. Csak később derült ki, hogy az itt megszerzett gyorsaságomnak mekkora hasznát fogom venni. Ráadásul kétlábas voltam, tizenhét éves koromra majdnem tökéletesen rúgtam két lábbal. Ez pedig egy balesetnek volt köszönhető. Szolgálatvezető lettem az akkori ifjúsági szervezetben, a levente-mozgalomban. Egyszer kaptam egy sílécet, hogy gyakoroljam a síelést. El is mentem egymagám, de elestem, összegabalyodott a lábam, közel fél órát fetrengtem a hóban, míg ki tudtam szabadulni az akkori kezdetleges kötésből. A lényeg az, hogy a jobb lábamba lett egy izom- és csonthártyagyulladás. Hiába raktak az akkori szokásnak megfelelően vizes pakolásba, tavasszal, amikor már pattogott a labda, nekem még bizony fájt a lábam, de focizni kellett, így gyorsan megtanultam két lábbal rúgni, ami később szintén óriási előnyömre vált. Egyszóval sok-sok ilyen apróságból kovácsolódik össze az ember élete. A továbbtanulás szándékával 24 hídlap hidlap.net
