Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-22 / 33. szám
közügy Hitelszűke okkal, ok nélkü A zt, hogy a magyar állam el van adósodva, arról mindenki hallott eleget. Két-három éve pedig a családi tartozások gyors növekedése okoz mind nagyobb aggodalmat. Nem rég még szinte tukmálták a bankárok a lakáshitelt, a kereskedők az autó részletre vételét. De van még egy kevésbé ismert gazdasági gondunk: a települések eladósodása. A helyi önkormányzatok is vehetnek fel hitelt, illetve bocsáthatnak ki kötvényt, azaz hosszabb lejáratú fizetési ígéretet; és mint a családok esetében, egészen tavaly őszig buzgón kínálták nekik a kölcsönpénzt a hitelintézetek. Ám a banki hitel és a kötvény következményekkel jár: az adósságot törleszteni kell, kamatostul. Ha az önkormányzat nagyobb lélegzetvételű beruházás finanszírozására fordult a bankokhoz, akkor elvileg nagy gonddal nem kellett számolnia, mert az értelmes beruházási projekt idővel termőre fordul, és a hozamból vissza lehet fizetni a hiteleket. Számos városunkban kezdtek bele komoly fejlesztésekbe, mint Esztergomban is, amelyek megvalósulásával az ön- kormányzat vagyona és jövedelme gyarapodni fog. Ismerni azonban olyan települést is, ahol a működési kiadásokra költik a kölcsönpénzt; az bizony felelőtlenség, és bankári szemmel is kétes gyakorlat. Most viszont mind több panaszt hallani: a bankok meggondolják magukat, és nem hosz- szabbítják meg a fejlesztési célú önkormányzati hiteleket, amivel roppant nehéz helyzetbe hozhatják ügyfeleiket. Eleve megtehetik-e a bankok, hogy visszalépnek a korábbi együttműködésből? Olyan esetekben igen, ha mondjuk a hatéves kifutású beruházási ügyletet a felek meghosszabbítható kétéves hitelekkel kezdték finanszírozni; ilyenkor például a második két év lejártakor nyomós indokok alapján jogszerűen dönthet úgy a bankár, hogy a továbbiakban nem vállalja a kockázatot. Ezzel azonban hirtelen likviditási gondja támadhat az ügyfelének: honnan szerezzen hirtelen újabb hiteleket? Mi állhat a jelenség mögött? Talán annyira kockázatos ügyfélnek számítanak ma a városok? Aligha, bár ha megvalósul a kormányfő által bejelentett százmilliárdos önkormányzati megszorítás, akkor tovább romlik a települések anyagi helyzete, következésképpen fizetőképessége is. Mindenesetre az eddigi tényadatok nem indokolnak bankári stoppot. Az utóbbi két-három év gyors eladósodása ellenére is csupán kisszámú önkormányzat került olyan súlyos pénzügyi helyzetbe, hogy törlesztései átütemezését kelljen kérnie, azaz köznapi nyelven csődöt jelentett. Fizetőképességük helyreállítására tavaly összesen hat csődeljárást (adósságrendezési eljárást) folytattak le a helyi önkormányzatok. Tömeges csődökről tehát mindeddig nem beszélhetünk. A megalapozatlan kötelezettségvállalások és veszteséges vállalkozási tevékenységek esetei mögött is többször visszaélés és csalás volt kimutatható; de az önkormányzatok zöme eddig igen jó hitelezési ügyfélnek bizonyult. Hasonló panaszokat életképes, fejlődőképes vállalatoktól is hallani: a mostani válságon még csak túljutnának költségeik lefaragásával új megoldásokkal, de hirtelen elapadt az addig megszokott banki forrás. Most pedig a milliárdos értékű önkormányzati fejlesztéseket veszélyezteti a hirtelen hitelszűke. Mi lehet az ok? Egyszerűan az húzódhat meg a mostani banki lépések mögött, hogy a banknak nincs elég hazai forrása, külföldről pedig még mindig nem kap kölcsönt, részben a magyar nemzetgazdaság gyenge külső megítélése miatt. Olyat is hallani, hogy a külföldi tulajdonos a magyarországi hitelek alapos visszafogására szólíthatta fel a helyi bankvezetőket. Bárhogy van is, a fejlesztési projekthez szükséges hitelt nehéz pótolni a mai viszonyok között. Forduljon a város egy másik bankhoz? Időbe kerül az is. És egy új pénzintézet aligha lenne olcsóbb forrása a hitelnek. Bízzon meg az önkormányzat ügynököket hitelek felhajtására? A közvetítéssel együtt csakis drágább lehet a hitel, ami a beruházás eredeti megtérülését rögtön lerontja. Aki szorult helyzetbe kerül, az persze nehezen válogat. Vagy tegye azt a város, amit a magyar államtól is láthatott újabban: kötelezettségeit megkésve fizeti ki (és így ingyen hitelnyújtást kényszerít ki azoktól, akiknek tartozik)? Nem irigyli az ember az érintett önkormányzati döntéshozókat. Ebben a helyzetben aktivizálhatná magát az állam fejlesztési bankja (MFB), melynek az alap- rendeltetése a beruházások finanszírozása. Az is segítene, ha a Magyar Nemzeti Bank lejjebb vinné a még mindig igen nagy jegybanki kamatot, hiszen ilyen magas kamatszinten a bankár most különösebb munka és kockázat nélkül parkoltatja a pénzét az MNB-nél, viszont kisebb jegybanki kamat esetén már érdemesebbnek látná visszatérni a hitelezés világába. Ott pedig egy jól vezetett önkormányzat, kézzel fogható beruházási projektekkel mégiscsak olyan biztos ügyfél, amiért a bankárt nem marasztalja el a főnöke az anyabankban. hidlap.net hídlap 23
