Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-01 / 30. szám
exkluzív Az esztergomi repülőgyártás története t t.. ..i » m.. ..i yy „Vöcsök , „Tücsök és a többiek Varga Péter Dénes Valószínűleg nincs senki, aki jobban átlátná az esztergomi repülőgépgyártás történetét, mint Bende Lajos. Az 1931-ben Nagyharsányban született, később a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, repülő szakon végzett mérnök, főkonstruktőr, számos, eddig talán sehol sem publikált titkot árult el az esztergomi repülő- gépgyártás történetéről.- Napjaink középkorú vagy ifjabb városlakói közül kevesen tudják már, hogy Esztergomban bizony létezett repülőgyár, nem is akármilyen! Országos, sőt európai mércével mérve is ismert és elismert, díjazott gépek láttak itt napvilágot. Miképpen is valósult meg szőkébb pátriánkban Blériot követőinek nagy álma, a repülés?- A történet nem hétköznapi. Még 1929-ben új plébános került Szentgyörgy- mezőre Madaras Aurél személyében. Rendkívül agilis ember volt, aki mindenféle szakosztályt szervezett: olvasókört, főzőtanfolyamot és miegymást. Hasonlóan szervezte meg az esztergomi repülők szakosztályát is. Természetesen csak vitorlázó repülők jöhettek szóba, hiszen a trianoni békediktátum megtiltotta Magyar- országnak repülőgépek gyártását, ám a vitorlázó gépekre nem tért ki. Aurél atya tagokat toborzott hát az Esztergom és Vidéke hasábjain, létrejött a szakosztály, amelynek alakuló ülésére 1932. október 31-én a Katolikus Legényegyletbe összejöttek a város vezetői is, és az ő egyetértésükkel létrejött a repülősök egylete. Persze nem volt se repülőgép, se repülőtér, se hangár, semmi. Nyilván valami hegyi terepre is szükség volt, hiszen akkoriban még úgy„csúzlizták" ki a gépeket, így esett a választás a Strázsa-hegy északi oldalára. No, az önkormányzat oda is adta ezt a mintegy nyolcholdnyi területet a szakosztálynak. Természetesen hangár is kellett, mire vitéz Dudás László, aki szintén az önkormányzatnál dolgozott, engedélyezte, hogy a környékbeli kőbányákból bányásszanak köveket és építsék meg a hangárt. Nagy összefogás kerekedett, 26 hídlap a nyergesújfalui Eternitgyárból kapták a hullámpalát, Maros József adta a lakatos holmikat, a faáru a komáromi fatelepről érkezett és így tovább. Végül már igazán „csak" egy repülőgép kellett. Lehetett ugyan venni, Németországban gyártották akkoriban az úgynevezett Zöglingeket, pénz azonban nem volt rá, főleg, hogy épp akkoriban zajlott a híres-hírhedt világgazdasági válság. Madaras Aurél végül ráakadt az akkor huszonöt esztendős, igen jó képességű és ügyes kezű műbútorasztalosra, Mitter Lajosra, akitől megkérdezte, hogy tudna-e repülőket készíteni? Azt válaszolta, hogy olyat még nem csinált, de ha megmutatják, hogy kell, akkor biztosan. Madaras atya erre elment Budapestre és megkereste a műegyetemisták azon csoportját, akik a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) keretein belül elsőként foglalkoztak a háború után repülők gyártásával. Ők akkorra már hozattak Magyarországra a már említett Zögling gépekből kettőt. No, az atya két hónapra beosztotta közéjük Mitter Lajost, hogy tanuljon. A mester visszatértekor helyet kellett keresni a gyártáshoz. A kántortanítónak volt egy csirkeólja, azt alakították át elsőként „gyárrá", de mivel ez előbb-utóbb nagyon kicsinek bizonyult, az Oltóssy-féle szipkagyártól kaptak egy nagyobb helyiséget, a következő gép már ott készült. Madaras Aurél időközben azt is megszervezte, hogy a fővárosból járjanak le szakemberek előadásokat tartani - így képezték ki a helyi szakmunkásokat. Akkorra már az első próbarepülések is megtörténtek. Gumihevederekkel „csúzlizták ki"a gépeket a hegyről. Mitter Lajosnak időközben egy egész kis csapata alakult -Sipka László, Kovács László, Morvái István - hogy csak néhányat említsek közülük. Közben az atya modellező kört is szervezett, ami nagyon fontos volt, hiszen ők már abban a formában megismerték a repülőgép és a repülés alapjait. Később a modellezőkből lettek a legjobb szakemberek. 1934-re a szakosztály úgy kinőtte magát, hogy máshonnét is érkeztek megrendelések. Nem véletlen, hogy ekkoriban már lejárt Esztergomba Rubik Ernő - a legendás kocka föltalálójának az édesapja-, akinek mérnökként az volt a feladata, hogy a Magyar Aero Szövetség megbízottjaként ellenőrizze, mi is történik itt, de egyben tanácsokkal is ellátta az építőket. Egyik alkalommal megkérdezték tőle, hogy nem vállalná el az esztergomi szakosztály műszaki vezetését? Elvállalta. Az ő szellemi kapacitása, mérnöki képességei rendkívül sokat jelentettek Esztergomnak. Meg is tervez-