Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-07-25 / 29. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Helyi história rovatunkban ezúttal városunk egyik hírességéről, Meszéna Jánosról tudhatnak meg többet olvasóink. A név sokak számára elsősorban a patinás, belvárosi épületet jelenti, annak krónikáját meg is írtuk korábban. A névadó életéről ezúttal Wencz Balázs, a megyei levéltár munkatársa segítségével készítettünk egy átfogó írást. Ehhez kapcsolódik a Meggyes Miklósné által vezetett Esztergomi Városvédő Tábor gyűjtése, mely szintén a Meszéna családról szól. A városkapitány, a képviselő, a nemzetőr Meszéna János 1809. április 11-én született Esztergomban. Édesapja és édesanyja fakereskedéssel foglalkoztak. Középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd ezt követően Pesten jogot és filozófiát tanult. Ügyvédi diplomáját a pozsonyi királyi táblánál szerezte 1834-ben, ezután visszatért Esztergomba, ahol ügyvédi hivatása mellett előbb szenátori, majd városi kapitányi tisztséget töltött be. Politikai karrierje töretlenül ívelt felfelé, amit az 1843. évi pozsonyi országgyűlésre Esztergom városától kapott követi megbízatása igazol. Az 1843/1844. évi országgyűlés vitáinak hevében a városok érdekében kifejtett szónoklataival neve országszerte ismertté vált. Talán ennek is köszönhető, hogy a diétát követően több város, így Besztercebánya, Nagybánya és Székesfehérvár is díszpolgárai közé választotta. Az 1840-es években Magyarországon a társadalmi és a gazdasági életben is a fellendülésjelei voltak tapasztalhatók, amely alól Esztergom sem volt kivétel. Ennek egyik első jeleként Meszéna János közreműködésével, aki akkor a városi kapitányi tisztet töltötte be, 1844-ben megalapították az Esztergomi Takarékpénztár Rt.-t, melynek december 19-i közgyűlése a választmányi tagok közé választotta őt. Az 1848. március 15-i forradalmat követő mozgalmas időszakban is részt vett, melyet igazol, hogy az 1848. március 18-án Esztergomban, „ősgyűlés” formájában tartott nyilvános közgyűlésen a csend és közbátorság megőrzésére alakult bizottság tagjai között Meszéna János városi tanácsos nevével is találkozhatunk. Ez év tavaszától kezdődően fáradhatatlanul irányította a megyei népfelkelés megszervezését, s mint nemzetőr a későbbi harcokban is részt vett. Az 1849-es tavaszi hadjáratot követően a komáromi vár 1849. április 22-i felszabadulása után Palkovich Károly, mint újonnan kinevezett kormány- biztos 1849. április 30-ára immár Esztergomba hívott össze megyegyűlést, ahol kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot, majd Esztergom vármegye alispánjává elsöprő többséggel 1849. május 1-től Meszéna Jánost nevezték ki. A szabadságharc végnapjaiban, a cári intervenciót követően a visszavonuló Görgey Artúr seregével Meszéna is Arad felé vette az útját, s egészen 1850 tavaszáig bujdosásra kényszerült, elfogató parancs volt ugyanis érvényben ellene. Az önkényuralom korában oly sok pályatársához hasonlóan ő is visszavonult a politika világától (passzív rezisztencia). Ez idő tájt testvérével, Meszéna Ferenccel együtt - aki képzett gazda volt - gazdálkodással töltötték mindennapjaikat, melyhez a Pálffy hercegi család bényi uradalmát bérelték. Az 1860. október 20-án kelt Októberi Diploma rövid időre bár, de elsöpörte az önkényuralom rendszerét. Ennek csalhatatlan jeleként 1860. december 17-én helyreállt az Esztergom vármegyei köz- igazgatás, Scitovszky János hercegprímást beiktatták főispáni hivatalába. Az alkotmányos tisztikar élére Palkovich Károly első-, Meszéna János másodalispán és Závody Albin főjegyző került. Mivel azonban a magyar országgyűlés az önkényuralmat felszámoló úgynevezett Októberi Diplomát, és az Anton Schmerling államminiszter által kidolgozott, centralizáló 1861. évi „februári pátenst” is elutasította, Magyarországon 1861 és 1865 között ideiglenesen visszaállították az önkényuralmi közigazgatást (Schmerling-féle provizórium). Meszéna János ezzel egy időben, 1861-ben azonnal lemondott másodalispáni hivataláról, de a közügyekben való részvételről nem, melyet az 1861. április 2-ára összehívott országgyűlést megelőző képviselő-választásokon, a rendkívül népszerű Besze János ellen való sikertelen fellépése bizonyít. Az 1861-es kudarc ellenére a következő, 1865. évi képviselő-választáson ismét jelöltette magát Meszéna, számított ugyanis rá, hogy az esztergomi értelmiség és az egyház az ő megválasztását támogatja majd. Az ellenjelölt a még mindig népszerű Besze János volt, aki a kispolgárság és a földművesek támogatását élvezte. Besze ismét megbízólevelet kapott, de népszerűségének csökkenését bizonyítja, hogy mindössze négy szavazattal szerzett többet, a nála jóval mérsékeltebb Meszénánál. Az újabb kudarc után a közélettől évekig visszavonultan élt, fontos tisztséget már csak egyetlen egyszer töltött be, az 1872-ben felállított Esztergomi Királyi Törvényszék bírája lett, egészen annak 1875-ös megszűnéséig. Meszéna János a fentieken kívül részt vett a különböző társadalmi szervezetedben, egyesületekben (hosszú évekig az Esztergom Vidéki Gazdasági Egylet elnöke volt), melyek közül sok az alapítóját tisztelheti személyében. Sikeres tevékenységét bizonyítja számos cikke, tanulmánya, melyek többsége a Gazdasági Lapokban, illetve az esztergomi gazdasági egylet által kiadott Gazdasági Értesítőben jelent meg. Meszéna János 1902-ben Esztergomban hunyt el. A Meszéna család A híres esztergomi família története nem véletlenül ismert a mai napig a városban és környékén, hiszen annak tagjai, leszármazottai velünk élnek most is. A Meggyes Miklósné által vezetett Esz30 hídlap hidlap.net
