Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-07-25 / 29. szám
helyi história tergomi Városvédő Tábor egy korábbi gyűjtése a Meszénák családfáját is tartalmazza. Ebből kiderül, hogy a fenti biográfia főszereplőjének, Meszéna Jánosnak nem voltak utódai. A vérvonal testvére, Meszéna Ferenc révén folytatódott. A 19. századi felmenő dédunokája az az Etter Jenő volt, aki esztergomi polgármesterként, a második világháború idején tanúsított embermentő tevékenységének köszönhetően emléktáblát kapott az utókortól, melyet a Pázmány Péter utcában lévő egykori házukon találhatunk. Ebből a rokoni szálból következik, hogy Etter Jenő unokaöcs- cse, a városi televízió egyik alapítója, az Esztergom Barátainak Egyesülete egykori titkára, volt képviselő, az ügyvéd, Etter Ödön, aki szintén rokona, leszármazottja Meszéna Jánosnak. Meszéna János az esztergomi Belvárosi temetőben nyugszik, ott, ahol az Etter család jeles képviselőinek sírjai találhatók. A városvédő tábor gyűjtéséből tudjuk, hogy Meszéna János nem csupán a város kapitánya, országgyűlési követe és alispánja volt, hanem szőlészettel is foglalkozott, mégpedig tudományos szinten. Az említett Meszéna Ferenc, testvéréhez hasonlóan, ugyancsak nemzetőr volt az 1848-as forradalomban. Síremléke szintén a Belvárosi temetőben található, sírfelirata szerint a szabadságharcban betöltött szerepe mellett a helyi takarékpénztár ügyésze, majd 1865-től árvaszéki nyilvántartó is volt. Telegdi Miklós érseki helynök Kishíján prímás Varga Péter Dénes Az esztergomi érsekeket bemutató sorozatunkban egy olyan főpaphoz érkeztünk, aki ugyan sosem kapta meg az érseki címet és a bíbort, jelentőségét tekintve azonban méltatlan volna őt kihagynunk a legnagyobb magyar főpapok sorából. V erancsics Antal halálával megüresedett az esztergomi érseki szék, és ekkor egy sajátos helyzet állott elő, példa nélkül való a hazai egyház történetében. A címre többen is pályáztak, az uralkodó pedig nem akarván egyikőjüket sem mellőzni, egyszerűen betöltetlenül hagyta az érseki széket, a magyar egyház kormányzását pedig Telegdi Miklósra bízta. 1573-tól 1586-ig tehát interregnum volt, a hazai egyházat érseki helynök kormányozta. Telegdi 1535-ben született egy Márton nevű „literátus”, tehát olvasott, művelt jobbágy fiaként, nevét születési helyéről vette föl. A tehetséges fiatalember Ilosvay István telegdi plébános támogatásával kezdte meg tanulmányait Krakkóban, ahol hamarosan „baccalaureussá”, azaz babérkoszorúval ékesített akadémikussá vált. Miután Bécsben elvégezte a bölcsészetet is, Oláh Miklós érsek pappá szentelte. Ekkor vásárolta meg a jezsuiták nyomdáját, melyet első, és egyben utolsó szolgálati helyén, Nagyszombatban állíttatott föl. Előbb esztergomi kanonok, és tizenhat esztendőn át nagyszombati plébános volt, majd 1573-tól érseki helynök. A pécsi püspöki címet 1579. február 6-án nyerte el, bár ennek a címen kívül túl nagy jelentősége nem volt, hiszen a várost és az egyházmegyét a török uralta. Talán soha nem volt a hazai egyház siralmasabb állapotban, mint éppen Telegdi helynök- sége idején. Amint ő maga írta a pápának: „A magyar katolikus egyház a végromlás szélén áll. A nagy fáradságok és erőlködések, a számtalan veszély és gyűlölség, melynek kitesszük magunkat, midőn az eretnekek fanatikus törekvéseinek ellenszegülünk, az igaz vallásnak már mit sem használnak. Nemsokára ellepik majd az ország városait, faluit, pusztáit is, mint a legyek, s a katolikus hitnek még a neve sem fog fennmaradni.” A helynök természetesen a protestantizmus vissza- tartóztathatatlannak tűnő terjedésére célzott. Telegdi Miklós nem mint hadvezér, politikus, vagy jeles diplomata írta be a nevét a magyar egyház történetébe, hanem mint a rekatolizáció első és legjelentősebb prédikátora, akit minden túlzás nélkül tekinthetünk Pázmány Péter elődjének. Mindent elkövetett, hogy a reformáció terjedését megakadályozza. Ebben még a legkeményebb eszközöktől sem riadt vissza, de nagyszerű hivatását elsősorban a szó erejével teljesítette be. Mondanivalóját úgy kellett megfogalmaznia, hogy mindazon rétegek számára érthető legyen, ahonnét a protestánsok a híveiket toborozták. így azután átvette ellenfelei módszereit. A reformátusok példájára szorgalmazta a templomokban a magyar nyelvű vallási énekek terjesztését, ő maga is gyűjtötte és kötetbe foglalta a késő középkori katolikus énekeket. Szentbeszédei és vitairatai is mindenki számára érthető, ám VbO C«ll>MI»ll l#*4‘*!*CT I. irigodbl lgytV**tdf fflf Untodon alurml k (ctín v«Mkrrii»bof*iK »Ilink «. ; ártottál; vgy bmgot valak irr, hogy firm ikiftil volna thaepfin nrtttij«, lim vi8t f:-.cillinl,fcm ÜKl nrttfn n«a«nir i, ;2»igou»lf,ki«itoti*lf,fetWéml|,f*iike# Koit»lri*iko*i*l; hintoodba í I. T«t»lf valakinek!« »mg hwiguttillio* fiúiig« ? \ rjOttiU (otkot n dobaodo? V t, Oairlf »u«gy imlf kltíybbrnbogy Caarxiimi Ikit* ver to, »' 9. í álöotb való ftrl n ítul min, voltait rrft Imadtiira MegyiblttvnDoIg*»»«»? 19. * frgrdlw cbtdmkulf hafnofltai Un luigy goink: doigokrul f h. «tiItilMab«, venkfttrl; Ifin»út «* IftaiMK« m i hátne ilolgtintl ? iá, -ítttlf tutgy utal; »»nyit, bog i gom* rod megiwtn urdum,Ittnem krfcccmund ki okadni 1 ti.- , I'«bírni« »*nfi'.rglij' mit* cn’krfo*. tdy>uiiíijjM, et tdrunt; rtlud ttfttdm« mrg Josbin.hr» ........— Hifi volna? t , StMgu.lt mtg J bánd«, tdbfárr «ufn «gj» 4. X'íflt nliot rkwgrt, vgy mint hull, tik* monyát, vaitr.irly» Mit nipoii? . t, íUtitttulf tt ktt«ÍMí Bydnyánif<jt«k ; rU.Irlt luigy ittlt annál, a kiud rrndtd íílWM rtire kell« volna rl vsa?—“at raft i to dtehkt< Voltak mfttg,Mb» voltál hanfzof? Inaittluskit,U*6V 'gygf'ű- i|ittJlí,irfzfg«teulf mtgwilK „ ,B«ft»l«l{ tanulni «a trttkrsnl is (du«& %MídolMÍf*tŐl? t. Tudod; aamlatyanltat. M» 1*1^,Ma. tiu, á hímet igazain ,« i na piuntboUtoi, vagy nrm ? 4, .Volulf bfoolkodo? , Mulatlak h*üb» tidöd« ? t, Harnai« kdnny«i) cugntalf é kaürttt* Kát oldal Telegdi Miklós 1583-as Agendájából a Torkosság és a Jóra való restség retorikailag kikristályosodott, néhol a költészet magasságába emelkedő ékes magyar nyelven íródtak. Legfőbb ellenfelének Bornemissza Pétert tekintette. Mint teológiailag igen képzett főpap, ügyesen használta ki beszédeiben a protestáns érvelés gyengéit. Kötetbe gyűjtötte az egyházi év minden vasárnapjára szóló evangéliumainak magyarázatát, külön fejezetet szentelve a nagy katolikus ünnepeknek. Nem győzte hangsúlyozni, hogy a török jelenléte Magyarországon nem más, mint Isten büntetése az egyház korábbi tévelygései, és a protestantizmus terjedése miatt. Erőteljes hangnemben ostorozta a részegeskedést, tobzódást, és az alsóbb néposztályok rovására elkövetett törvénytelen harácsolásokat. Minden vagyonát az ellenreformáció oltárán áldozta föl. Halála előtt két nappal írott végrendeletében olvashatjuk a következőket: „Midőn e sorokat írom, oly kevés pénzem van, hogy alig lesz elég temetési költségeim fedezésére. Őfelségének hagyok egy poharat. A püspökök bocsássanak meg, hogy nem hagyhatok reájuk semmit, de akinek nincs, az nem adhat.” Ez a nagyszerű ember, akinek szónoklatait - amint Toldy Ferenc írta - „valláserkölcsi irány, nemes népszerűség és a szabályos nyelv jellemzi”, 1586. április 22-én halt meg Nagyszombatban. hidlap.net hídlap 31
