Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-23 / 51. szám
ran idézzük fel mostanában az akkori eseményeket: Orbán Viktor beszédét a Hősök terén, a „rendszerváltás” hajnalát, a Temesváron történteket. Mindannyian úgy érezzük, hogy valamit tönkretettünk, valami nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettük volna, valamilyen hiányérzetünk van. Ennek az okait úgy is megfogalmazhatnám, hogy annak idején és azóta folyamatosan mindenki érdekeket akart-akar érvényesíteni. Sajnos nagyon sokan csak a saját önző és szűk érdekeiket. Az ilyenek mindig anyagi és erkölcsi kárt okoznak környezetüknek. Szerencsére voltak és vannak ma is olyanok, akik a valódi közérdeket próbálják érvényesíteni, az igazi közjót előmozdítani. De a többség módszertani hibát köveCselényi István Gábor, görög katolikus paróchus Két versemhez szeretném kapcsolni karácsonyi üzenetemet. Ember születik Most bennünk is karácsony-éj van. A történelem csillag-héjban. A föld is álmodik a szépről. Oszlóban a múlt. A jövő méhéből most születik világra az ember mindannyiunkban: Betlehemben. Otthont keres bennünk. Hazátlan. Gyötrelmes, örök vajúdásban az ember még csak most születik, s útja nem áll meg a feszületig, mert védtelen, mint igazsága. A világot mégis átformálja. esztergom tett el: közjót, közérdeket előmozdítani csak úgy lehet, hogy azt megelőzően, és folyamatosan értéket hozunk létre, képviselünk, védünk meg. Ilyen emberek, családok és közösségek szép számmal élnek Esztergomban és a környező régióban. De a városnak van egy egyedülálló sajátossága: olyan felbecsülhetetlen értéket hordoz a nemzet életében, történelmében és kultúrájában, melyből a környező városok, települések iránti szolgálatként minél többet megoszt velük, annál inkább gazdagodik maga is. Ezért, ha Esztergomban és az egész régióban minél inkább felhagyunk az önzéssel, a széthúzással, a féltékenységgel, a fölösleges sértegetésekkel, a rágalmakkal, a gáncsoskodásokkal, és ehelyett egyA vers húsz évvel ezelőtti élményemből született. A rendszerváltás napjai ihlették, amikor valamennyien tele voltunk várakozással. Olyan volt ez, mint amikor elvonul a vihar, szétoszlik a köd, „oszlóban a múlt”. Úgy éreztük, még „a föld is álmodik a szépről”, valamilyen teljesebb élet lehetőségéről. Döntő fordulat előtt állt az ország, szinte csillag-koszorúba sűrűsödött az idő, „a történelem csillag-héjban”. Azóta persze rájöttünk, az efféle csodavárás illúziónak bizonyult, az ember saját erejéből nem válthatja meg önmagát. De azóta is újra és újra átéljük a várakozást, immár az örök ádventet, és rájövünk, az igazi változás nem „odakinn”, hanem „idebenn”, lelkünk mélyén zajlik. „Most bennünk is karácsony-éj van.” Ha nyitottak vagyunk erre a titokra, ezen a szentestén átélhetjük - valamilyen örök „ma” keretében -, hogy „a jövő méhéből most születik világra az ember, mindannyiunkban: Betlehemben”. Mert az Ember, az igazi, humánus ember született meg az első karácsonyon, aki immár nem az „első, földből való, földi”, hanem a második, a „mennyből való, mennyei”, új ember (vö. lKor 15,47), Jézus Krisztus személyében. És mindannyiunkban, nemcsak az egykori karavánszerájban, azon a távoli földrészen, mert mint Angelus Silesius írta, „Jézus ezerszer megszülethet Betlehemben, ha egyszer nem született meg a szívedben”. De tudjuk, ez a magasabbrendű emberség még nem valósult meg bennünk igazán. Gyökeret akar verni bennünk, „otthont keres bennünk, hazátlan”. Az egész természet vajúdik, várja Isten fiainak megmással összefogva, egymás sikerének örülve, ha nem is felejtve de egymásnak megbocsátva és egymás jó példáján buzdulva saját életünkben, családjainkban, környezetünkben, településeinken valódi értékeket hozunk létre, védünk meg és képviselünk hitelesen, akkor ez előbb utóbb az egész régió, az egész társadalom valódi érdekeinek érvényesítését, a közjó előmozdítását eredményezi. Ezt várom az új esztendőtől, és ezekkel a gondolatokkal kívánok a Hídlap minden olvasójának, a régió minden lakójának, családjának és közösségének kellemes, de még inkább boldog karácsonyi ünnepeket, és valódi értékekben gyarapodó, ezáltal közös érdekeinket végre érvényesítő új esztendőt. nyilvánulását (Róm 8,19). „Gyötrelmes, örök vajúdásban az ember még csak most születik”. És erre az új emberségre is igaz, ami az emberré lett Isten fiára: „útja nem áll meg a feszületig, mert védtelen, mint igazsága”. Nem öltözik vértbe, nem bújik géppisztolyok mögé, védtelen, újra és újra keresztre feszítik. De hinnünk kell benne, hogy az igazi erő mégis benne rejtőzik, „a világot mégis átformálja”. Körülölel Körülölel a pólya, jászol, körülölel, de lehatárol, holnap pedig kereszt szögez le, átfog ember-létünk keresztje, íme, kimondod végérvényesen a földön-túlit földi szóban Istent törékeny ember-sorsban, hogy megtaláljunk téged, Isten, megújuló döntéseinkben, a zárt idő megannyi foglya, szabadságunk jármába fogva, hordozzunk, Befogadhatatlan, hitben, észbontó áldozatban. Légy létezésünk láthatára! Görög katolikus miserend Az esztergomi görög katolikus templomban háromnapos karácsony ünnepe: december 25-én, 26-án és 27-én egyaránt 10 órakor tartjuk az ünnepi liturgiát. 25-én liturgia után pásztorjátékot adnak elő a hittanosok. hidlap.net hídlap 7
