Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-12 / 49. szám
4keréken Ford 4x4 Akadémia: Ranqer terepen^ Maximum Fordulat- sárban Lenger Varga Péter Tengelyig érő sárban, siratófalon föl-le, krosszpályán, erdei utakon, a dzsindzsában autózni, erre kínált számunkra lehetőséget a közelmúltban a Ford magyarországi márkaképviselete, november végén ugyanis a Ford 4x4 Akadémia elnevezésű rendezvényre voltunk hivatalosak. Az országúti tesztek után így már a terepezésbe is belekóstolhattunk. A z új Ford Ranger-t közúton még a nyáron megjárathattam, ám a márka magyarországi képviseletének köszönhetően a vagány pickup-ot egy kétnapos rendezvényen nemrég terepen is tesztelhettem. Bakonybélre invitálta ugyanis a Ford november végén a sajtót - nagy örömünkre Varga Zsombor PR-ros a Hídlap autósrovatát is megtisztelte ezzel - és vállalati ügyfeleit, hogy tengelyig érő sárban, erdei utakon, krosszpályán gyűrjük magunk alatt a sarat. A meghívást természetesen örömmel fogadtuk főleg, hogy még jó néhány, elsősorban szabadidő terepjáró teszt után, sem sokat konyítottunk a terepezés- hez. Éppen ezért be kell valljam, az indulás előtti éjszaka nem a megszokott nyugalommal feküdtem le. Reggel az érzés fokozódott és igazából egyre erősebb lett Solymár felé haladva, ahonnan a meghívott társaság konvojban indult tovább. A Ford szalon előtt a bevetendő négy Ranger és két Kuga már felsorakozva várt, csilli-villin, ami azért volt meglepő, mert pénteki indulásunk előtt hétfőn és szerdán is lement egy-egy turnusnyi újságíró ésfordos üzleti partner dagonyázni Bakonybélre. A gyors ismerkedés után aztán következett az autóválasztás, me lyet követően célba vettük az ország utat. Egy már jól ismert baráttal is összefutottam, méghozzá a Ranger egyik top változatával a Wildtrak-kel, amelyet a nyáron egy hétig hajtottam, ezúttal viszont az egyik testvérét választottam, egy szintén full-os XLT-t. A Wildtrak-hez képest nem sokban különbözött, kívülről színben, belül egy-két apróbb kiegészítőben, a motorháztető alatt pedig az erőforrásban, az XLT-ben ugyanis egy 2,5 literes 143 lóerős dízel morgott, a 3 literes helyett. A barát- kozás nem tartott sokáig, hamar összeszokott párost alkottunk a Ranger-rel, így szinte észre sem vettem és máris Bakonybélen autóztunk. A szobafoglalást követően - menet közben többen lettünk - folytatódott az ismerkedés, majd egy rövid termékismertetőt - Ranger és Kuga -, hallgathattunk meg. A szervezők aztán hamar rátértek a terepezés tudnivalóira, illetve a betartandó szabályokra, ami alapvetően elég egyszerűen hangzott: biztonság, biztonság, biztonság. Ezt követően aztán elkezdődött a show. Az első néhány kilométert még a murván bátran, természetes arckifejezéssel tettük meg, aztán egyszer csak jött az első dagonyás szakasz. Trénereink CB-rádión keresztül segítettek és láttak el hasznos tanácsokkal, mint például a felező váltó megfelelő használatával. Kisebb- nagyobb izgalmak közepette aztán eljutottunk a túra legizgalmasabb pontjára, a krosszpályára, ahol aztán tényleg megnézhettük, mit bírnak a Ranger-ök terepen. Méteres sárban, végeláthatatlan emelkedőkön kapaszkodtunk fel, meredek lejtőkön szigorúan fékezés nélkül, csak motorfékkel ereszkedtünk le, kanyargós, csúszós sárkupacokon tapostuk a gázt. Egy-két helyen a pályán olyan kaptató, siratófal állt előttünk akadályként, hogy azt hittem „á, itt a vége", az46 hídlap
