Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-05 / 48. szám
exkluzív Hoffmann Rózsa professzor előadása a pedagógiai napon Életre és hazaszeretetre... Se szeri, se száma azoknak a publikációknak, tudományos dolgozatoknak és elismeréseknek, amelyek Hoffmann Rózsa professzor asszony tudományos munkásságát, pedagógiai tevékenységét fémjelzik. Mindezek mellett akadt ideje a meggyőződése szerint értéket képviselő oldalon a politikai jelenlétre is, jelenleg országgyűlési képviselő és frakcióvezető-helyettes a Fidesz-KDNP listájáról jutva be a Tisztelt Házba. A profesz- szor asszony legutóbb vastapssal végződő előadásával tisztelte meg a III. Esztergomi Pedagógiai Napot november 23-án a Dobó gimnáziumban. Noha parlamenti nap volt, mégis szakított időt arra, hogy interjút adjon a Hídlapnak. A képviselő asz- szonnyal Varga Péter Dénes beszélgetett.- Őszintén megvallva, igyekeztem becsülettel fölkészülni erre a remélt beszélgetésre, azután meghallgatva az ön előadását, az egész koncepció úgy ahogy volt fölborult, hiszen már az első mondata is a meglepetés erejével hatott, amikor azt mondotta, hogy a hazai oktatás tulajdonképpen Esztergomban kezdődött.- Az volt a szándékom, hogy az itt jelen lévő pedagógusok lelkierejét, életkedvét, tenni akarását és jókedvét erősítsem, mert nem jó az, ha két magyar összetalálkozva egymás nyakába borul és elpanaszolja ki-ki a maga búját-baját, hiszen rengeteg a baj. Ám ezekből ki kell lábalni, eljött az ideje annak, hogy újjáépítsük az országot, márpedig ezt az építkezést az oktatással kell kezdeni. Óriási felelősség hárul tehát a pedagógusokra, ez azonban nem szabad, hogy ijesztő legyen. Örömtelién kell részt venni az alkotó munkában és ez valami csodálatos kihívás, annak is volna jó megélni. Fel kell tehát kutatnunk a múltunkból erőt adó erényeket, mint például azt, hogy- némi túlzással - a magyar iskola gondolata Esztergomban fogant, hiszen Géza fejedelem innen, ebből a városból hívta be az országba azokat a bencés szerzeteseket, akik azután Pannonhalmán, a Szent Márton hegyén létrehozták az első iskolát. Emellett a 11. századtól ismert az esztergomi székesegyházi iskola története és ez máig hatva sugározza az erkölcs, a nevelés, a tudás és a szellem harmóniáját. Mindennek köszönhető a magyarság megmaradása, hogy lélekszámút messze meghaladó arányban adott a világ szellemi életének kiválóságokat, tudósokat, köztük nem egy Nobel-díjast is. Nos, ezen erők azok, amelyekre építenünk kell. Sajnos azzal kényszerülünk szembesülni, hogy a mai oktatás ezeket sutba dobta. Nincsenek olyan, a nemzettudatot erősítő tartalmak a Nemzeti Alaptantervben, amelyekkel automatikusan hazaszeretetre nevelhetnénk a fiatalokat. A pedagógusnak éppen az a feladata, hogy ezt igenis vigye be a tanítási órák anyagába, szerezzen olyan élményeket a gyerekeknek, amelyeken keresztül pozitívan élhetik át magyarságukat, hiszen van mire büszkének lennünk. Arra kell törekedni, hogy a gyerek kinőve az iskolapadból, autonóm módon legyen képes dönteni a jó mellett, de hogy mi a jó, azt mi közvetítjük neki esztendők oktató-nevelő munkája során.- Hogy mekkora a baj, az naponta hallható, olvasható. Ön mégis említett egy nagyszerű ellenpéldát, amikor sokkal nehezebb körülmények között ez az ország csodát tudott művelni.- Való igaz, gondoljunk csak az első világháborút követő évtizedekre! Gróf Bethlen István miniszterelnöksége és gróf Klebersberg Kúnó kultuszminisztersége idején valóban megszületett a „magyar csoda", az ország képes volt helyreállni. De ezt mi már több, egyéb példával igazoltuk. Sokszor bizony a leginkább reménytelennek tűnő helyzetből is talpra lehet 26 hídlap hidlap.net
