Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-11-14 / 45. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy esztergomi néptanító emlékezete (In Memóriám Meszéna Jolán) Pöltl Zoltán Meszéna Jolánra emlékeztek múlt szombaton délelőtt 10 órakor a Belvárosi temetőben rokonai, tanítványai, hittestvérei, kollégái, valamint Németh József alpolgármester, aki a város nevében koszorúzott. A rendezvényen az egykori esztergomi káplán, Boda László atya idézte meg a mindenki által tisztelt tanító emlékét. Később a résztvevők a Belvárosi plébánián folytatták a megemlékezést, ahol Meszéna Jolán életének számos tanúja szólalt fel, elmesélve milyen volt a neves esztergomi család sarja, „ Joci néni”. Helytörténeti rovatunkban Meszéna Jolán mellett a családjáról elnevezett híres barokk házról és Meszéna János 48-as nemzetőr történetéről is szót ejtünk. Meszéna Jolán neve már ismerősen csenghet az olvasók, illetve tulajdonképpen minden esztergomi körében, hiszen a család birtokában volt egy barokk épület, melynek históriáját - miként a 48-as nemzetőr Meszéna János történetét is - már olvashatta a közönség a Híd- lap hasábjain. Az emlékünnepség újabb apropót adott arra, hogy e nemes lelkű családról, a nevüket viselő és nemrég a város által felújított házról, valamint a szabadságharcban részt vevő rokonról ismét megemlékezzünk. A Meszéna-, azaz Napsugaras-ház históriája A Bottyán János utca 5. szám alatti ház 1755-ben épült, építtetője Pethó Sebestyén városbíró volt. Az eredeti ház a most láthatónál sokkal szerényebb kivitelezésű volt, de a városbíró a szomszédságban lévő pompás építményhez, Terstyánszky János alnádor házának eleganciájához igazíttatta elképzeléseit. így vált a korabeli trendeknek megfelelő patinájú építménnyé ez a ház is. A szép kialakításért felelős építész neve nem maradt fent, de a történészek úgy gondolják, hogy valószínűleg helybeli mesterek munkája. A ház históriája 1771-ben vett új fordulatot annak folyományaként, hogy Esztergom vezetői egy évvel azelőtt a városháza teljes felújítása felől döntöttek. Pethónak, úgy látszik, anyagi gondjai voltak, talán éppen az építkezés miatt, mert az építés idejére bérbe adta házát a városnak. Ekkor húzathatta fel gyorsan és kevés költséggel az emelet oldalszárnyait. Az anyagi problémák nem múltak, és a belvárosi ingatlan ára bizonyára jó lehetett, mert Pethó Sebestyén egy év múlva az egész házat eladta. Az új tulajdonos Lieszkovszky Mihály káptalani helytartó lett. Még azonban tudunk „tekerni egyet” a ház leporelló-szerű históriáján: 1785-től gróf Dormer János királyi kamarásé volt az ingatlan, akinek özvegye 1824-ig lakta. A kacskaringónak ezzel még nincs vége, mivel az objektum ezután még háromszor cserélt gazdát. 1847-ben Meszéna Ferenc (1816-1907) jurátus (ügyvéd) vette meg, aki együtt lakott bátyjával, Meszéna Jánossal. Róluk kapta nevét a patinás épület. Egy esztergomi nemzetőr legendája Meszéna János 1809. április 11-én született Esztergomban. Édesapja és édesanyja fakereskedéssel foglalkoztak. Középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd ezt követően Pesten folytatott jogi és filozófiai tanulmányokat. Ügyvédi diplomáját a pozsonyi Királyi Táblánál szerezte 1834-ben, ezután visszatért Esztergomba, ahol ügyvédi hivatása mellett előbb szenátori, majd városi kapitányi tisztségeket töltött be. Politikai karrierje töretlenül ívelt felfelé, amit az 1843-as pozsonyi országgyűlésre Esztergom városától kapott követi megbízatás igazol. Az 1840-es évek Magyarországán a társadalmi és a gazdasági életben egyaránt a fellendülés jelei voltak tapasztalhatók, mely alól Esztergom sem volt kivétel. Ennek egyik első jeleként Meszéna János - akkor, mint városi kapitány - hathatós közreműködésével 1844-ben megalapították az Esztergomi Takarékpénztár Rt-t, melynek december 19-i közgyűlése a választmányi tagok közé delegálta őt. Az 1848. március 15-i forradalmat követő mozgalmas időszakban is közreműködött. Ugyanennek az évnek a tavaszától kezdődően fáradhatatlanul irányította a megyei népfelkelés megszervezését, s mint nemzetőr a későbbi harcokban is részt vett. Az 1849-es tavaszi hadjáratot követően a komáromi vár 1849. április 22-i felszabadulása után Palkovics Károly, mint újonnan kinevezett kormány- biztos immár Esztergomba hívott össze megyegyűlést, ahol kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot. Május 1-től 30 hídlap hidlap.net
