Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-25 / 16. szám
közügy Öt év Európában... Jövő héten pénteken lesz éppen öt esztendeje annak, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Esztergomban, valamint az ugyanekkor az európai közösségbe lépő Párkányban és a környező falvakban mindenütt nagyszabású ünnepségekkel üdvözölték a csatlakozást, a régióban az események középpontja természetesen a közös múlt és jövő szimbóluma, a Mária Valéria híd volt. A csatlakozás éjszakáján, az azt követő ünnepségen készült fotókkal, az akkor még napilapként működő Hídlap tudósításával, illetve a jeles napon készült, az uniós, közös jövőt firtató körkérdésünkkel idézzük fel az öt évvel ezelőtt történteket, lapunk munkatársa, Bőd Péter Ákos pedig az elmúlt esztendők mérlegét készítette el. Lássuk, mit írt lapunk a csatlakozást követő első számában, május 4-én: 14 hidiap „Fellobbant az uniós láng Pénteken éjfél előtt, pár perccel az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat megelőzően ünnepélyes keretek között elbúcsúzott a két ország vámhatósága. JozefGönczöl, a szlovák vámszervezet igazgatója és Darózci Ferenc dandártábornok, a Magyar Vám- és Pénzügyőrség helyettes vezetője mondott beszédet a vámház előtti rendezvényen. Május l-jével megszűnt a két ország közötti határátkelő, mivel Szlovákia és Magyarország is az Európai Unió belterületéhez tartozik. Talán úgy tűnik, hogy a második legrégebbi szakma szűnik meg, de a fordítottja az igaz. „Nagyobb erővel fogunk azon munkálkodni, hogy az unió lakosai és területei biztonságban legyenek. Ez az egyetlen út, hogy biztosítsuk az egész társadalom jövőjét" - mondta el beszédében Jozef Gönczöl a csatlakozás éjszakáján, és egyben megköszönte a magyar kollégáknak a segítséget. Az Európai Unió alapja a vámunió volt - kezdte beszédét Darózi Ferenc -, ami megteremtette a világ legerősebb gazdasági szövetségét. Ehhez csatlakozik taggént a két ország, és területük beolvad az unió vámterületébe. Mindkét nemzet vámtörvényét felváltja az unió vámtörvénye. Azonban megmaradt a Magyar Köztársaságnak ezerszáz kilométernyi hosszú külső vámhatára, ahol továbbra is szolgálatot kell teljesíteni. A beszédek elhangzása után éjfélkor harangszó kíséretében meggyújtották az uniós gyertyát. A két nemzeti himnusz elhangzása után a fúvószenekar eljátszotta az Európai Unió himnuszát, Beethoven IX. szimfóniáját, az Örömódát. Felvonták a csillagos zászlót és még végesem volta tűzijátéknak, mikor megindult a forgalom a „határátkelőn"." Körkérdés: Boldogabb jövő vár ránk az EU-ban? Anita: Azt, hogy miként érzem magam, nem befolyásolja semmilyen politikai helyzet, azért csak én vagyok felelős. Egyébként örülök a csatlakozásnak, mert nem szeretem a határokat, sőt semmit, ami mesterségesen elválasztja egymástól az embereket. Pozitív, hogy egy alapítványnál önkéntesként írok uniós pályázatokat, és már van olyan, amit megnyertünk. József: Szerintem jobb lesz az EU-ban, de mindenképp kell még 5 év, hogy egyértelmű pozitív változást érezzünk. Az unióbeli helyzetünk idővel kiforrja magát, olyan ez, mint a jó bor. A határok megszűnésével szabadabb mozgásteret kapunk. A közvélemény 80 százaléka úgy érzi, hogy ne csak az árakban érjük utol a Nyugatot, hanem a fizetésekben is. Betty: Amennyire tudom, a határnál könnyebb lesz az átlépés. Ennek örülök, hiszen gyakran látogatunk Párkányba vásárlás vagy strandolás céljából. Örülök a csatlakozásnak, erre szavaztunk. Fiatalabb korban gondolkodtunk azon, hogy külföldön vállaljunk munkát, két gyermekem van, talán majd ők kihasználják ezt a lehetőséget. Gyula: Végre valami olyan ügyhöz csatlakozunk, aminek van kilátása, és nem valami ellen irányul. Elsősorban nem politikai tömbhöz, rossz eszmerendszerhez tartozunk mostantól, hanem egy humánus világhoz, amelyre mindig is irigykedve néztünk. Rengeteg lehetőséget látok benne, amiket bűn lenne kihasználatlanul hagyni.
