Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-25 / 16. szám
í Fél évtizedünk az unióban A közügyek iránt érdeklődők szeme előtt napi politikai izgalmak zajlanak: mit tesz és mit nem tesz egy átalakított kormány a hátralévő legfeljebb egy év alatt. Pedig egy évforduló közeledte jó alkalmat kínál arra, hogy nemzetstratégiai kérdésekről beszéljünk. Nevezetesen: mire mentünk öt év alatt azzal, hogy bekerültünk az Európai Unióba? És mire ment velünk az EU? M ájus elsején lesz ugyanis öt éve, hogy nyolc volt tervgazdaságot felvettek az EU-ba. Jók az ilyen évfordulók, mert rászorítják az érintetteket a számvetésre. Sajnos, éppen a magyar mérleggel van némi bibi. A nemzetközi adatok ugyanis azt a különös képet tárják elénk, hogy éppen hazánk az egyetlen új tagország, amelyiknek nem sikerült a fejlettségi szintben közelebb jutni az uniós átlaghoz a tagság első fél évtizedében. Holott a 2004-es belépés előtti öt évben még nagy ütemmel zárkóztunk fel az uniós átlaghoz, gyorsabban, mint a sorstárs nemzetek zöme: akkor például a lengyel vagy a szlovák gazdaság hullámzóan teljesített. 2004-től azonban nem kerültünk feljebb, hiszen a magyar növekedési teljesítmény nem haladta meg az uniós átlagot. Mivel pedig a többi új tag imponálóan fejlődött immár az EU-n belül, hozzájuk képest különösen feltűnő a gyenge magyar teljesítmény. Minden országban létezik bizonyos idegenkedés az EU-tól, okkal és gyakran ok nélkül is. Öt esztendő ahhoz nem elég hosszú idő, hogy történelmi vitát eldönt- sön, de már látni fontos jellemzőket. Az egyik valóban az, hogy már a tagság elnyerése előtti rákészülés és később maga az uniós tagság rásegíthet egy ország fejlődésére, ha a belső energiák megvannak. Figyelemre méltó, hogy éppen a legutóbbi időkben érte be és 2008 során hagyta is le egy főre jutó nemzeti jövedelmünket Szlovákia és Észtország. Ők ugyanis igen jól profitáltak az uniós tagságból: már a csatlakozás előtt is gyorsan nőttek, de különösen sikeres volt teljesítményük a tagság első néhány évében. Térségünk egészében véve jól járt a csatlakozással. Hozzáférés az unió vidék- fejlesztési és regionális támogatásaihoz, könnyebb bejutás az uniós árupiacokra, könnyebb munkavállalás az uniós munkaerőpiacokon, mármint azokban az országokban, amelyekben már szabad számunkra munkát vállalni; ezek a tagság nagy előnyei. Elvileg nagyobb nemzetközi tekintélyt is ad egy kis-közepes méretű országnak, ha a világ egyik legnagyobb gazdasági és politikai súlyú csoportjának részese. Az országhatárok eltűnése és így a szabadabb mozgás nagyban megkönnyítette az európai polgárok életét; ezt különösen értékelhetjük mi, magyarok, ha Bécsbe vagy a Felvidékre akarunk átugrani. Két tagország (Szlovénia, Szlovákia) már a közös európai valutát is bevezette, ezzel megszabadult az árfolyamok ingadozásából és a valuta-átváltásból fakadó gondoktól, költségektől. A másik serpenyőben vannak a gondok és az elmaradások, kezdve például azzal, hogy hazánk nem képes teljesíteni az euró átvételének a feltételeit. Ez azonban, valamint az a tény, hogy a tagság óta nem vagyunk képesek a kontinens átlagánál gyorsabban növekedni, nem az uniós tagságot minősíti, hiszen láthattuk, hogy vannak országok, amelyek eddig nagyon is jól teljesítettek. Ha nekünk ez nem megy, akkor arról legkevésbé maga az unió tehet. Ezt jó tudatosítani, hiszen az unió iránt ellenszenvet érzők száma nőhet, fellépésük radikalizálódhat, lényegében azzal együtt, ahogyan fokozódikazelégedetlen- ség az általános hazai viszonyokkal szemben. Mást okolni könnyű, de hasztalan tevékenység; az itthoni bajokat itthon kell rendbe tenni. És mindig előre is kell gondolkodni, hiszen a változások folytatódnak. A nemzetközi pénzügyi válság egyszer csak elcsitul, majd magához tér az európai konjunktúra. Nem sok idő múlva az összes tagország kénytelen lesz megnyitni munkaerőpiacát a többi előtt; ami leginkább a szabad ausztriai, németországi munkavállalás miatt járhat komoly hatással miránk. Talán rövidesen Horvátország is csatlakozhat. Valószínűleg átszabják az uniós tagországok az agrártámogatások rendjét. Ezek a fontos ügyek; és nem azok, amik most a magyar kormányzat körül kavarognak. hidlap.net hídlap 15
