Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-18 / 15. szám
helyi história Érsek az eretnekség idején tu;uit' fű:ts •-1; Rf«uiauf fO»tiariü-»i6ín?icíiio4 (naiHíútrraoaíM* gpaj öíOwW*® SS & SEES & sss. ^ 251S5 ipS} •yssag ,Ä« '1*1 ájmí OircpH tus .Urot in to futó ipunr moüixa)%íü Kanizsai János halálát követően egy köznemesi családból származó klerikus nyerte el az érseki címet, Pálóczi György személyében. A család Luxemburgi Zsigmond feltétlen híve volt, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy György igen fiatalon már a szepesi káptalan kanonokjai közé került, sőt 1409 és 1419 között már prépost, vagyis a káptalan elöljárója. Pálóczi György breviáriuma sorozatos győzelmeket arattak. Velük maga György érsek harcolt már 1424hon üflnvTronv'e'zórrn'in mink o mo_ gyár seregek vezére. Zsigmondot 1426- ban elkísérte az uralkodó törökök elleni háborújában egészen Erdély határáig, ahonnét épp a husziták előretörése miatt volt kénytelen visszafordulni. A király engedélyével mindenesetre ezer lovast, vagyis két zászlóaljat állíthatott ki. Szükség is volt rá, hiszen az eretnekek már Nagyszombat városát is elfoglalták. A husziták egyébiránt akkora veszélyt jelentettek nem csupán hazánkra, hanem az egész keresztény Európára is, hogy a német birodalmi gyűlés 1431-ben keresztes hadjáratot rendelt el ellenük. A háborúban való részvételről az érsek Esztergomban határozott, a jelen lévő püspöki kar egyetértésével. Mindeközben főpapi teendőit sem hanyagolta el. Éppen az ő kérésére Zsigmond még 1429-ben megerősítette az esztergomi egyház régi privilégiumait. Am nem csupán háborúzott Pálóczi György. Budán, a Szent György téren érseki palotát épített és az esztergomi egyházra hagyta egyik budavári, a Mindszent (a mai Úri) utcában lévő magánházát is. A történészek szerint a 14. században az esztergomi érsekség szinte állam volt az államban. Esztergom megyének az érsek örökös főispánja volt, alattvalóit pedig kivették a megyei közigazgatás joghatósága alól. Az érsek nádort és udvarbírót is tartott és külön nemességgel rendelkezett. Zsigmond 1437-ben Znaimba ment, magához kérette a főpapokat, és körükben hunyt el december 9-én. Még abban a hónapban királlyá választották ve- jét, Albertet. Az érsek a nagy uralkodót Szent László mellett temette el Váradon. Albert koronázását is ő végezte el 1438. január 1-jén Fehérvárott, de sokáig már nem szolgálta őt: 1439. június végén hunyt el Esztergomban. I gaz, ezzel a rangjával némileg meggyűlt a baja, mert Zsigmond épp ebben az időben zálogosította el a 13 szepesi várost, így az ott lévő papok megtagadták az egyébként is inkább külföldön tartózkodó, tanulmányait végző prépost iránti engedelmességet, ám az uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az említett városok az esztergomi egyházmegye fennhatósága alá tartozzanak mégpedig a prépost irányításával. Pálóczi György azután 1419-ben erdélyi püspök lett. Amint Beke Margit írja, fényes diplomáciai utat bonyolított le testvéreivel, Mátyussal és Imrével együtt 1419-ben, amikor a római birodalommal kapcsolatosan eredménnyel jártak el Lombardiában, Aragóniában, Franciaországban és Angliában. Az esztergomi érseki szék élére Pálóczi György 1423. augusztus 8-án került, pápai megerősítést pedig november 13-án nyert. Magát a főpásztori küldetést szimbolizáló érseki palliumot 1424. február 9-én kapta meg. Működése épp arra az időre esik, amikor a Felvidéket a husziták, a Délvidéket pedig a törökök betörései fenyegették. Csehországban Húsz János máglyahalála után a mozgalom tovább fejlődött, hívei a börtönben megkérdezett Húsz jóváhagyásával felújították azt az ősi keresztény szokást, hogy az úrvacsorában a szentostya mellett bevezették szentségek kehely (calix) által történő kiszolgáltatását. A husziták ugyan kezdettől fogva pártokra szakadtak, de a pártokat a közös veszély egyesítette és mind a császár serege, mind pedig a pápai legátusok által vezérelt keresztesek és zsoldosok ellen olyan lelkesen és vitézül harcoltak, hogy a 12 évig, 1419 és 1432 között dúló háborúban Varga Péter Dénes mm
