Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-18 / 15. szám
helyi história Lázár deák munkájának sajátosságai A térképen feltűnő, hogy a 16. századi Magyarország határain túli területeket csak az ország déli részein ábrázolt a szerző. A térképen az Al-Duna mentén Szörényvár (ma Turnu-Severin) a legkeletebbre fekvő hely, míg az Adriai-tenger partvonalán a legdélibb település Sibenic (ma Sibenik). Ugyanebben a térségben, az Adriai-tenger partján feltüntetett legészakibb hely Zengg (ma Senj). Ez a végvárrendszer részletes bemutatásának céljával magyarázható. A középkori Magyarországon a déli határvédelemi rendszert - amelynek kiépítése az Európa szíve felé támadni szándékozó oszmán-török seregek miatt vált egyre égetőbbé - a 16. század második felétől kezdődően két, egymással párhuzamosan mintegy száz kilométernyi távolságban húzódó végvárlánc alkotta. A külső védelmi vonal Szörényvártól Nándorfehérvárig (ma Belgrád) az Al-Duna vonalát követte, onnan a szrebreniki bánság várain keresztül a Száva mentén haladt. Innen hatalmas ívben a Boszna folyó völgye irányába kanyarodott majd Banja Lukán, a Jajcán, Kninen, Klisszán (ma Klis) és Szkardonán (ma Skradin) át érte el az Adriaitenger partját. E védelmi vonal mögött húzódott a második védelmi rendszer, amely Temesvártól indult Nándorfehérvárig, majd a Szerémség kisebb várainak láncolata következett, részben a Száva folyó mentén, majd az Una folyó völgyét követve Zenggnél érte el az Adriai-tengert. Ennek a védelmi rendszernek a legerősebb pontja Nándorfehérvár, míg a legkevésbé megerősített rész Erdély déli határvonala volt. Utóbbit a Kárpátok természetes védővonala miatt külön várakkal nem is biztosították. lak, az ö hangot pedig ew-vel: Fewdwar, Gew, Eskew, Ewsi, Fewldeak, Tertzew, Besenew. A Tabula Hungáriáé helyneveinek feldolgozása során azt is megfigyelték, hogy a c hangot esetenként a tz betűk jelölik, például Adatz, Agatz, Ba- kotza. Ez a helyesírási sajátosság az ófelnémet nyelvjárás írásbeli gyakorlatára jellemző. Feltevések szerint ez származhat bármely közreműködőtől, aki a lázári kézirat nyomtatásra való előkészítésében részt vett. Ugyanakkor egyes településnevek írásánál nyelvjárási szokást is megörökített Lázár deák, például az i hang jelölésében: a Kézdi helynevet Kyzdy alakban találjuk a térképen. A térkép kiadója, lektora, s nyomdásza a bécsi egyetemhez kapcsolódnak. Georg Tannstetter Collimitius - aki a bécsi egyetem tanára volt - szerepe a lázári kézirat nyomdai előkészítése lehetett. Tőle származhat a nyomtatott változat címe is, és valószínűleg szintén ő volt a szerzője a térkép alsó részén, Magyarországot bemutató latin és német nyelvű leírásnak. A cím és Ferdinánd császár címere számára a térkép rajzi részében közel 200 négyzetcentiméternyi helyet kellett „szabaddá tennie”. így lett az eredetileg fekvő tájolásból álló helyzetű falitérkép - annak ellenére is, hogy Magyarország ábrázolására a fekvő forma alkalmasabb lett volna. E beavatkozás a térkép eredeti szerkezetének megváltozását idézte elő: a Duna jellegzetes magyar- országi folyásiránya a valóságos helyzethez képest durván megváltozott. A keretre írt tájoláshoz képest a térkép az óramutató járásával ellentétesen mintegy 45 fokkal el lett forgatva. Johannes Cuspinianus, a bécsi egyetem rektora, Magyarországon gyakorta megforduló diplomata találta meg a kéziratot feltehetően 1526. szeptember 25-e után, amikor a várost Szulejmán szultán seregei elhagyták. Tőle származnak a történelmi eseményekre vonatkozó megjegyzések, mint például Traianus hídjának feltüntetése, és ő vállalta a közreadás költségét is. Az ingolstadti Petrus Apianus nyomdájában - névanyaga kivételével - fába vésték a Tabula Hungarie-t. A négy nyomódúc illesztésénél lévő eltérések több metsző munkájára utalnak. A feliratokat és a helyneveket öntött betűkből készítették, s mint kis táblákat helyezték a megfelelő helyre (az ilyen eljárás neve a sztereotípia). Ismereteink szerint e forradalmian új eljárást a térképek sokszorosításában Petrus Apianus talán éppen e mű nyomtatásánál használta először. Az ilyen nyomódúcok felszínéről a nyomtatás során a feliratok gyakran kihullottak, ezért hiányos levonatok is készültek. A Tabula Hungariae-n is 350 olyan településjel van, amely mellől a név hiányzik, tehát az Apponyi Sándor által 1896-ban megvásárolt Tabula Hungáriáé - a ma ismert egyetlen példánya e műnek - sem az első levonatokból maradt fenn. A művet fekete színnel nyomták és kézzel festették ki a készítő utasítása alapján, amely szerint például a keresztények, illetve törökök uralta területeket eltérő színnel jelölték. Lázár deák térképét kisebb-nagyobb változtatásokkal többen felhasználták. Velencében 1553-ban jelent meg egy változata, míg Rómában 1558-1559-ben két változata látott napvilágot. Zsámboki János 1566-ban Bécsben jelentette meg a maga Tabula Hungáriáé változatát. (Erdélyi Szabolcs írását, mely fenti cikkünk háttéranyagául szolgált, a megyei levéltártól kaptuk.) A Tabula Hungáriáé 21. századi sikere A 2007. június 19-én az UNESCO Világemlékezet Bizottsága 38 mű társaságában Lázár térképét is felvette a világszervezet exkluzív listájára, a Memory of the World (A világ emlékezete) remekművei közé, amelyen eddig 120 dokumentum szerepelt. A Világörökséghez hasonló A világ emlékezete program 1992-ben indult és célja a tagországokban fellelhető, egyetemes értékkel bíró, ritka és veszélyeztetett, írott vagy audiovizuális dokumentumok, gyűjtemények azonosítása, megőrzése és széles körű megismertetése. A világ emlékezete programja keretében a listára felvett 38 új dokumentum között egyebek közt Nelson Mandela dél-afrikai polgárjogi harcos perének iratai, az argentin diktatúra archívuma, Svédországból Ingmar Bergman filmrendező és az Alfred Nobel-család irattára, Szlovákiából a Besztercebányán őrzött 17-20. századi felvidéki bányatérképek, illetve az Óz, a csodák csodája című amerikai filmklasszikus szerepel. hidlap.net hídlaD 33
