Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-28 / 8. szám
Bukovics/Varga Péter Dénes Húshagyókedd és hamvazószerda Bői telő havában pót jelent. A nevük hetvened, hatvanad és ötvened vasárnap. Az elnevezés analógia. Nem azt jelenti, hogy egyesek hetven nappal korábban kezdték volna a böjtöt, hiszen Hetvened vasárnap nem hetven nappal van húsvét előtt, hanem csak 63 nappal, idén február 8-án kezdődött. E három vezeklő vasárnapot a népvándorlás vérzivataros századai termelték ki, keletkezésük a VI. századra tehető, a népvándorlás rablóhadjárataira emlékeztetnek, Attila catalaunumi győzelmére a római hadsereg fölött vagy Geizerik római dúlására. A rettegés mindenesetre állandósult Rómában mintegy 200 esztendőre. Az élet teljesen bizonytalanná vált. Maga Nagy Szent Gergely pápa is úgy gondolta a VII. században, hogy elérkezett a világ vége, amikor az ókor és a középkor határmezsgyéjén az annyira kedves római kultúra tűnésén borongott e szavakkal: „Róma, egykor a világ ura, mi lett belőled? Láthatjuk: mérhetetlen fájdalom emészt, polgáraidtól megraboltak, ellenségek szorongatnak, romhalmazzá váltál! Hol van a senatus, hol van a nép? Városunkban a világi méltóságok minden fénye kialudt.” Ebben a korban kezdték a nagyböjt előtti három vasárnap megülését. Rómának mind a 25 plébániatemplomából, a „titulusokból” búcsújáró körmenetben indult el a nép a három nagy bazilika felé. Keresztet vittek a körmenet előtt, és a körmeneti énekeket énekelték. A statio bazilikája körüli utcákban egyesültek a csoportok, és hangos énekszóval kérték az Istent, hogy tekintse bűnbánatukat és könyörüljön meg a városon és Itálián. Közben a pat- riarcha palotájából a pápa is elindult. A nép már ott hullámzott a kijelölt bazilika előtti téren és várta, hogy őszentsége, aki szintén körmenetben jött, megérkezzék. Róma püspöke lovon érkezett meg, a nép pedig eget verő kiáltásokkal üdvözölte főpásztorát, aki ekkor még ugyan nem volt Róma városának világi ura, de hatalmas jövedelmeinek minden fillérét arra fordította, hogy az örök város szegény népe élelemhez jusson. A három vasárnap elteltével vette kezdetét a Szent Negyvennap, azaz a nagyböjt, vagy göA böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az embernek Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezek- lés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét az első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvétvasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbeeső hat vasárnap nem böjti nap. A nagyböjt kezdetén, szerdán délután öt órakor Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek tartott szentmisét az esztergomi Bazilikában és végezte a hamvazás szertartását. Az ekkor kezdődő negyvennapos böjt hús vét vasárnapig tart. H amvazószerda a nagyböjt kezdete. A húsvétot megelőző negyvennapos böjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengeszte- lődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek a húsvétnak, Jézus Krisztus feltámadásának a megünneplésére. Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sinai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében. A Böjtelő ideje A Szent Negyvennap idejének a Böjtelő a bevezetője. Ez valójában három vasárna18 hídlap hidlap.net
