Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-02-14 / 6. szám
exkluzív benne rejlő kreativitás meg az improvizáció - ez mind újdonság, és mindig egy új dolgot szül.- Úgy sejtem, összetartozik a kérdésem két fele: kik voltak a mestereid, tanáraid? Kik a példaképeid?- A budapesti Postás-zeneiskolában indult a képzésem - hivatalos nevén: az Erkel Ferenc Zeneiskolában ott kezdtem el tanulni Hunyadi Lászlónál, majd Lakatos Ágnesnél összesen négy évig. Emellett a középfokú dzsessz-zenei suli mellett aztán részt vettem egy intenzív jazz-kurzuson Szombathelyen (a minden évben megrendezésre kerülő Lamantin Improvizációs Táborban), ahol az utolsó három-négy napra - merthogy ez egy jazz-fesztivál is egyben - külföldi sztárokat invitáltak, és a magyar jazz nagyjait hívták meg fellépni (ahogy mindig). Akik esténként átjöttek a tábor klubjába. Csak azért említem itt ezt meg, mert ott rengeteg inspirációt kaptam, illetve nagyban előremozdított a pályámon, hogy olyan zenészlegendákkal jamelhettem együtt egy színpadon, mint Bobby Durham vagy Csík Gusztáv, akik Esztergom-em berek A változatosság XX gyönyörűségé Az ifjú dzsessz-csillag, Vörös Nikolett sokunk számára ismerős, az énekesnő egyedi hangja belopta magát a szívünkbe. A növekvő népszerűségű műfaj jelenéről, együttese jövőjéről kérdeztük. Többek között.- Korábban azt mondtad a Hídlap hasábjain: „megfulladok, ha nem vagyok a jazzben". Hogyan kell ezt érteni?- (nevet) Igen. (Bár ez azért nem az én számból hangzott el így, ennyire egyértelműen.) Úgy kell érteni, hogyha nem a zenében vagyok - úgy általában, nemcsak a jazzben -, ha nem olyan környezetben élek és létezem, amelyben aktívan zenélő muzsikosok vesznek körbe, akkor„fulla- dok". Szükségem van arra, hogy köröttem zenei élet pezsegjen.- Gondolom, mindig is ilyen pezsgő muzikális miliő vett körbe téged.- így van. Igazából az idézett gondolat pont azért merült fel az akkori beszélgetésünkben, mert egy kis intermezzo állt be az életemben, négy évig Veszprémben laktam, és eléggé elszakadtam ettől a zenei közegtől. Azt éreztem, nem bírom tovább, vissza kell mennem Budapestre, felvételiznem kell és folytatnom a muzsikálást.- Hogyan válik az emberbőljazz-énekes- nő? Mi orientált a jazz-zenei pályára?- Valójában ez egy fejlődési út. Gyerek- és fiatalkoromban blues muzsikát hallgattam, majd amikor a kezembe nyomták az első dzsesszkazettát, úgy éreztem, ez az a műfaj, amiben igazán kiteljesedhetek. Ami, ugye, egy abszolút és folyamatosan változó, folyamatosan újat adó műfaj. Ezért „ragadtam le" nála, vagy maradtam itt.- Elismerem, talán banális a kérdés: ez a fajta változatosság, változékonyság, az improvizáció lehetősége tetszett meg, tetszik neked a jazzben?- Igen. A sok-sok lehetőség, amiket nyújt. Fontosnak tartom ennek a műfajnak a számtalan és sokszínű zenei, illetve megnyilatkozási lehetőségét. Fontos a Gulya István 26 hídlap hidlap.net
