Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-02-14 / 6. szám

exkluzív Vörös Nikolett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem harmadéves jazz-éneksza- kos hallgatója. Már az iskola előtt megalapított állandó formációjával, a Vörös Niki Quintettel egyre gyakrabban koncertezik, főként a fővárosban. Zenéjükben az auten­tikus jazzdalok és modern hangzású, kortárs jazz-sztenderdek egyaránt fellelhetőek. Eleinte a Színművészeti Főiskola musical szakára készült, tizennyolc évesen - esz­tergomi iskolái után - döntött a jazz-éneklés mellett. A budapesti Erkel Ferenc Zeneiskolában - ahol Hunyadi László, később Lakatos Ágnes énektanárok diákja volt - egyebeken túl énektechnikát, jazzéneklést, zeneelméletet, jazztörténetet tanult. Oktatói itt figyeltek fel tehetségére, és azt javasolták, hogy jelentkezzen felsőfokú jazztanszakra. Egy szombathelyi dzsessz-kurzuson találkozott a hazai jazzélet meghatározó alakjával, Winand Gáborral, akinek a tanítványaként nyert felvételt a Zeneakadémiára. Tanárai közé tartozik a műfaj két kiválósága, Berki Ta­más és László Attila is. Ella Fitzgerald oldalán játszottak. De em­líthetném olyan magyar mesterek nevét is, mint Gyárfás István és Winand Gábor. A zeneiskolát követően Winand Gábor tanítványaként még két esztendőn ke­resztül készültem a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskolának (ma már: egyetem­nek) a felvételijére.- Lehet-e azt mondani, hogy mostanság nagyobb keletje van a jazznek, mint koráb­ban? Gondolok itt például Harcsa Veronika sikerére.- Hasonlóképpen úgy érzem, hogy a jazz egy kicsit kezd népszerűbbé válni, jobban érdeklődnek iránta az emberek. Szerintem ez annak tudható, hogy könnyebben hoz­zájutnak a fiatalok is mindenféle zenékhez, és ezáltal némiképp egy nagyobb zenei te­ret, több mindent látnak át. A kortárs klasz- szikus zenéhez hasonlóam a dzsessz-zene is nagyon eltávolodott a közönségtől, és sok esetben csak a szakmai füleknek szól. Számos dzsessz-zenész tesz kísérletet arra, hogy ezt a szakadékot áthidalja, jó érte­lemben véve vegyítik a dzsesszt a könnyű­zenei stílusokkal. Veronikának a zenéje is i ezt az irányt képviseli véleményem szerint.- A stílusodat, vagy az együttesed stílu­sát hogyan lehetne jellemezni, milyen sza­vakkal lehetne leírni? Miket játszotok?- Mi többnyire sztenderdeket adunk elő. Igazándiból még keressük a zene­karunk önálló világát. A bátyám, Vörös László, aki a zongoristánk, saját számokat ír - amik a modern jazz felé hajlanak -, il­letve nemrégiben kezdtünk el közösen dolgozni, értve ezalatt, hogy most ketten írjuk a dalokat Lacival. Az ötleteim alap­ján ő meghangszereli, illetve megharmo­nizálja ezeket. Most majd kiderül, mindez hogyan „működik", jelenleg épp folyik ez az új munka, megpróbálunk összeállíta­ni egy olyan anyagot, ami már abszolút a sajátunk lesz, és nem sztenderdekből áll. Persze, a programunk mindig alakul. Attól is függ, hol koncertezünk, hova hív­nak - ennek függvényében állítjuk össze a műsorunkat.- S akkor mikor találkozhatunk a Vörös Niki Quintett első nagylemezével? Vörös Niki a világhálón Weboldalán - www.vorosnikolett . extra.hu - olvashatjuk, hogy ta­valyelőtt decemberben két felvé­telt rögzítettek Glázer Péter stúdi­ójában. A Love for Sale és az Afro Blue című számokat az oldalra kat­tintva meghallgathatja. Szerintünk: érdemes...- (nevet) Hát ezt nem tudom még meg­mondani. Meglátjuk. A 2009-es év biztos, hogy arról fog szólni, hogy az arculatun­kat kialakítsuk, illetve hogy az önálló ze­nei világot megteremtsük magunknak. És ebből megszülessenek a saját dalok.- Előbb említetted, hogy bizonyos érte­lemben hely- vagy koncertfüggő a reperto­árotok. Mondjuk, ez Esztergom és környéke esetében is más koncertmenüt jelent?- Nem, nem vidékenként, területileg vál­tozik, hanem az határozza meg, hogy egy nagyrendezvényen játsszunk-e, vagy egy klubban, netán önálló koncertet adunk, ahol a saját dolgainkkal rukkolunk elő. Egy dzsessz-fesztiválon sem mindegy, hogy - mondjuk - egy nagyszínpadon zenélünk, vagy egy kávézó intimebb közegében, trió­formációban megyünk fellépni, vagy kon­certezik az egészzenekar, ami, ugyebár, egy kvintett, vagyis öt fő. Esztergomba például a tavalyi adventi rendezvényre kifejezetten egy karácsonyi műsorral készültünk.- És jól érezted magad azon a koncerten?- Igen, én nagyon-nagyon szeretek Esztergomban játszani. Csodálatos ér­zés, hogy eljönnek a régi barátok, isme­rősök, akár a tanáraim, osztálytársaim, és újra látom őket, s meg tudom mutatni nekik, hogy én miért „tűntem el" a város­ból, és mi az, amit csinálok, mi az, amin dolgozom.- Nyilvánvalóan elfogult vagyok, amikor azt mondom, hogy Esztergom és környéke zenei életét tekintve országosan is jelentős. Lehet-e ezt állítani?- Úgy gondolod, hogy koncertek szem­pontjából? Vagy a fellépőket tekintve?- Is-is. Úgy vélem, sokféle zenét, előadót, zenekart „termelt ki" ez a vidék. Például Esz­tergom is, de Dorog is.- Hát - biztosan. Igazából ezen még nem tűnődtem el, végig kellene gondol­nom. Az biztos, hogy több zenei stílusban is jelentős zenekarok .illetve személyek nőtték ki magukat itt, akik meghatározó képviselői a magyar zenei életnek. Az is biztos, hogy a hazai előadói ág szempont­jából meghatározó az esztergomi dzsessz- fesztivál is, valamint az az egyre több kul­turális fesztivál, amin számos, országosan ismert zenekart látnak vendégül. hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents