Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-02-07 / 5. szám

eszetrgom Munkánk hidat jelent a jövő felé Babits-díjasok gondolatai Nagy öröm volt ott lenni az idei, csillo­gó pompájú Babits-bálon, ahol átadták Esztergom kultúrájáért-díjakat. Az estet nemcsak a Szent Adalbert Központ im­pozáns helyszíne, a Bergendy együttes forrón lüktető bosszanovái vagy a fino­man elkészített szarvascombbal feldo­bott menü tette emlékezetessé. Attól is szikrával teli volt a levegő, hogy három szakma három jeles egyénisége vehet­te át a Babits-díjat. Hogy mindezt, hogy élték meg ők, Pöltl Zoltán kérdéseire válaszolva mesélte el Bakay Ferenc Csü­csök, Tóth Franciska és Prokopp Mária. Bakay Ferenc Csücsök színész, rendező- A Babits-díj átadásán elhangzott, hogy első országos sikere a Kocsonya Mihály há­zassága címszerepéért jutott önnek. Vala­miért úgy érzem, hogy esetében is igaz a színészmesterség régi receptje, miszerint az adott figurát az tudja a leghitelesebben megformázni, aki egy kicsit a valóságban is olyan. Ez esetben olyan bohém.- Nem hiszem, hogy a bohém szó megfelelő lenne rám. És Kocsonya Mi­hály sem ilyen. Ö inkább az a figura, akit mindig ütnek, aki mindig pórul jár. Egy csetlő-botló alak.- Most viszont kiderült, hogy Bakay Fe­renc Csücsök nem járt pórul, hanem kitün­tették. Nagyon szép beszédben méltatta önt barátja, Szilágyi Ferenc. Volt-e esetleg valami, ami kimaradt azon az estén?- Szilágyi Ferenc 1974-től van a szí­ni csoportban, az elmúlt években pedig, mint házi írónk jeleskedik. Ami kima­radt...? A 70-es évek végén gyerekszín­padom volt a városi könyvtárban, bár emellett ment a felnőtt színpad is. Nem esett szó, bár akár meg is említhettük volna a díjátadón a pályafutásomra visz- szatekintve az esztergomi Stáció rock- blues együttesben való részvételemet, ahol énekes voltam. Ez a könnyűzenei kitérő a banda megalakulásakor 1980- ban volt.- Talán nem banális a kérdés: milyen ér­zések, gondolatok kavarogtak önben, ami­kor megtudta, hogy kitüntetik?- Egész egyszerűen meghatódtam a hírre, mert nem számítottam rá. Ami­kor értesítettek a Babits-díjról, akkor először arra gondoltam, hogy az Eszter­gomi Klubszínpad idén 40 éves fennállá­sáról van szó.- Változik-e az ember, ha egy ilyen városi szinten magas kitüntetéssel tisztelik meg?- Én azt gondolom, hogy nem. Min­den megy tovább a régi kerékvágásban, dolgozunk tovább. Készülünk például egy Mindszenty hercegprímás életéröl szóló darabbal, melyben Szilágyi Ferenc író az 1948 és 1956 közötti időszakot dolgozta fel.- A város önön keresztül is elismerte az Esztergomi Klubszínpad teljesítményét. A díjátadón sokat hallottunk a közösség múltjáról. Az elismerés kapcsán milyen jövő elé néz a színpad?- Jelenleg 8-10 fő az Esztergomi Klubszínpad tagsága. Többféle stílű sú darabbal készulunk az elkövetke­zendő időszakban. Ezekkel a művekkel részben visszatérünk a népi játékhoz, a commedia dell’arte -hoz. Közösségünk pedig rendületlenül dolgozik tovább az Imaház utcában lévő művelődési házban minden héten. Tóth Franciska muzeológus, pedagógus- Amikor régi barátja, egykori osztálytár­sa, Bánhidy Vajk beszélt önről az esten, számomra úgy tűnt, a remek összefoglaló olyan, mint amikor pont kerül egy hosszú mondat végére.- Én is így éreztem. Ahhoz a fogada­lomhoz, amelyet az ETV által készített kisfilmben is megemlítettem, hű ma­radtam. Középiskolás korunkban eldön­töttük Vajkkal, hogy mi Esztergomban maradva dolgozunk, reményeink sze­rint, egész életünkben. Számomra ezért is volt megható, hogy Vajk barátom kö­szöntött engem, hiszen vele együtt vé­geztük el a Szent István Gimnáziumot. 0 is megtartotta az ígéretet, így ebben a városban együtt munkálkodtunk, mun­kálkodunk a mai napig. Ami lényeges 24 hídlap hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents