Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-02-07 / 5. szám

esztergom Babits Mihály a példaképem. Ő jelentő­sen hozzájárult ahhoz, hogy Esztergom a két világháború között országos rang­ra emelkedjen a kultúra terén. O tudta, mit jelent az Árpád-házi királyok nyom­dokain ebben a városban élni.- Számos nyugati egyetemen ad elő. Mi­ként fogadják a magyar professzort a világ­nak azon a felén?- Valóban több európai egyetem­mel van már kapcsolatom. A tanszéke­ken mindig kedvesen fogadnak, kiírják a hirdető táblákra, hogy mikor tartom az előadásokat, és mindig telt ház van. Jönnek más tanszékekről is, tanárok és diákok egyaránt. Kérdeznek. Nem ér­tik, hogy miért nem ismertetjük meg a kiemelkedő művészeti emlékeinket a világgal. Egy-egy hetes előadássorozat arra jó, hogy elvigyem a magyar kultú­ra egy szeletét, többek között a magyar reneszánsz gazdagságának hírét. Eszter­gom művészeti élete kisugárzott a Kár­pát-medence egész területére.- Biztos vagyok benne, hogy az elisme­rés jottányit sem zökkentette ki a megszo­kott kerékvágásból, a sok-sok munkából. Jelenleg mivel foglalkozik?- Most az esztergomi Botticelli-fres- kóról írok könyvet. De emellett közre­működöm az esztergomi ferences temp­lom oltárképeinek restauráltatásában, amelyeket az Andrássy úti Képzőművé­szeti Egyetem Restaurátori Inté­zetében diplomamunkaként B; állítanak helyre. Természete­in sen ezekről is írok tanulmá­/, 9 A nyokat. Értékelem a res- !Í> l taurátor által felfede­^ zett, feltárt, eredeti a képet. Mindemel­\ lett nagyon fontos, hogy a Balassa Bá­lint Társaság elnöke­ként új lendületet ad­jak Balassa Bálint kul- túszának városunkban, »sás és innen szétsugározva, Európa nagy részében. Áprilistól júniusig egy ^ , tablósorozatot fogunk ,4 ■ - vándoroltatni Eszter­gom iskoláiban. A tab­A,,A . jú lókon a Balassa család % . története lesz látható. Ezt minden iskolába szeretnénk eljuttatni a ifi városban. Mindehhez a tevékenységemhez ké­rem városunk minden la­kójának a segítségét. hidat képzünk, amely a múltból a jele nen át a jövő Babits-kultusza felé ível. összekötő erő még barátságunkban, ki­váló tanárainknak köszönhetően, hogy mindkettőnkben megvolt és megma­radt a klasszikus humán műveltség irán­ti rajongás.- Amikor egy tűzoltó megment egy éle­tet és azért később kitüntetik, biztos, hogy még a közelében sincs az elismerés annak az érzésnek, amit akkor érzett, amikor se­gíthetett egy rászorulón. Lefedi egy ilyen díj azt a munkát, ami ön, illetve önök mö­gött áll?- Egy ilyen díj is nagyon jelentős el­ismerés, hiszen nemcsak egy-egy sze­mélyt ismer el, hanem magát az ügyet, ebben az esetben Babits Mihály ügyét, és a Babits Emlékbizottság munká­ját is. Ezzel városunk hivatalos és civil szférája ünnepi keretek között együtt vallott hitet kulturális elköteleződésé­ről, Babits tárgyi és szellemi örökségé­nek folytonosságáról és megőrzéséről. Úgy gondolom, új fejezet vette kezde­tét az esztergomi Babits-kultusz törté­netében. Nem szeretek önmagam miatt a középpontban lenni, ennek ellenére, 2008-ban különösen, Babits Mihály ügye ezt kívánta.- Az elmúlt esztendő, illetve a Babits- emlékévet megelőző előkészítő időszak egy igen intenzív korszak volt az ön életében. Miként tekint vissza az elismerést is birto­kolva erre az életszakaszra?- A fent említettek mellett számomra nagyon fontos volt az is, hogy meg tud­jam mutatni tanítványaimnak, hogyan lehet a holtnak tűnő betűből élő irodal­mat, élő kultúrát teremteni. Nagy örö­möt jelentett, hiszen az irodalomba ve­tett bizalmamat erősítette meg az, hogy diákjaim igen nagy számban jelentek meg, sőt egy-egy vers előadásával, szer­vezői feladatok ellátásával részt vettek a tavalyi Babits-év rendezvényein. Ezek az alkalmak megnyitják az értéket kere­ső fiatalok szellemét és lelkét, lendüle­tet és összetartozást jelentenek a tanár­diák kapcsolatban, hiszen az irodalom és a művészet végtelenül gazdag vidéké­re vezetik őket.- Miként lehet folytatni a pályát egy munka szempontjából ilyen erős időszak után?- A Babits-emlékév programsorozata olyan lendületet adott sokunknak, akik a Babits Emlékbizottságban és más, ezt az ügyet érintő területen dolgoztunk, hogy az évforduló után - a remek kez­dés után - „A 12 legszebb magyar vers” konferencia-és kötetsorozat esztergomi Babits-állomásával folytatjuk a munkát, Prokopp Mária művészettörténész professzor- A méltató beszédekhez egy-egy rö­vid portréfilm is társult, hogy a közönség még inkább megismerje a díjazottakat. Itt hangzott el az ön szájából egy mondat, mely akár hitvallás is lehetne, miszerint „nem Esztergomnak megtiszteltetés, ha, például, egy Botticelli itt alkothatott, ha­nem fordítva, mert Magyarország és ben­ne a városnak a 15. századi történelemben és művészettörténetben elfoglalt rang­ja így adja.’’- Ezt most is így gon- (% dolom. A probléma ott :’ van, hogy ezt a mai hon- * fitársaink elképzelni w v sem tudják. Tehát a fő feladatunk, hogy meg­ismerjük hazánk, s ben­ne városunk igazi, hiteles történelmét, helyünket a világban az egyes korsza­kokban. A török hódoltság előtt, vagyis 1000-től 1526­városai közé” tar­tozott. Az ed- ftuA fi o4tc digieknek meg­felelően, ennek ' igazolásán dől- | a, gozom tovább. A i ..<*<» Babits Mihály-dí- ú tZ '' jat nagyon köszö­nöm a városnak. hidlap.net hídlap 25

Next

/
Thumbnails
Contents