Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-01-31 / 4. szám
fotók: Nyári h elyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Zárdatemplom a Vízivárosban Pöltl Zoltán Helytörténeti sorozatunk, több mint egy éve egy képzeletbeli sétán vezeti az olvasót Esztergom legszebb részein. Az út eddig ugyan kanyargós volt, de bizonyára ebben is rejlett szépsége és hangulata. Akár gondolatban, akár a valóságban teszünk a városban kirándulást, vitathatatlan, hogy az egyik legszebb szakasz a szűk utcácskáiról is híres Víziváros. Itt található a Szent Kereszt ferences templom, melyet Zárdatemplomnak is hívnak, az erről az épületről készült írást Vizler Imre kutató interneten lévő dolgozata alapján készítettük. # ä Sétaút a zárdáig Az Esztergomba érkező turisták, utazók zöme két helyre látogat el biztosan, ha erre jár. Az egyik a Várhegy és a rajta lévő Bazilika, a másik a Víziváros, ahol a legfontosabb célpont a világszerte híres Keresztény Múzeum. Ez utóbbi felé menve mindenképp el kell haladniuk a némileg kacskaringós és régi időket idéző macskaköves Pázmány Péter utcán, melynek középső részén áll a Szent Kereszt templom. Ha ajánlani lehetne, én mindenkinek azt tanácsolnám, hogy a Bajcsy-Zsilinszky útról immár gyalog tegye meg az utat a Vízivárosban, hiszen ez a városrész építészeti kincseivel együtt megérdemli az alapos szemlélődést. Arról nem is beszélve, hogy ez a miliő csak gyalogosan érinthet meg teljesen, a viszonylag magas házfalak, az enyhe kanyarok és a kelet-nyugati fekvés pedig vegyesen napos és árnyékos szakaszokat kínál az erre járó érdeklődőnek. Ahogy megérkezünk a tárgyalt épülethez, észrevesszük, hogy az egyre szűkülő utca itt bír a legkeskenyebb keresztmetszettel, ez pedig még inkább arra viszi a szemlélőt, hogy közelebb kerülve részleteiben is megfigyelje a templomot. (Külön írást érdemelne a festők, rajzolók és fotósok kihagyhatatlan témája, az egymás mellett sorakozó műemléki épületek, az említett macskaköves úttal párhuzamos vonala.) Az, hogy a Pázmány Péter utca pont ennél a szakaszánál csak pár lépés szélességű, egyben azt is adja, hogy a homlokzatot nem csodálhatjuk meg kellő távolságból, de valószínű, hogy ez az optikai adottság csak növeli az épület misztikumát és különös kisugárzását. Kolostor a történelem viharaiban A ferences eredet 1240-ig nyúlik vissza, amikor a rend itt telepedett le. Később az egyházi tagok a török elleni seregek tábori lelkészeiként tértek erre a helyre vissza. A hadakat vezető Lotharingiai Károly ezt a telket adományozta a ferenceseknek, akik templom és zárda építését tervezték el e területen. A históriás könyvekben azt olvashatjuk, hogy az adományozást 1690-ben Lipót király is megerősítette, de az ügy mellé állt Széchényi György is, aki húszezer forinttal alapítványt hozott létre a rend gyarapodására. Mivel a további háborúskodások idején még mindig a hadak kereszttüzében állt ez a telek, a rajta felhúzott fából készült rendház az 1685-ös kuruc ostrom idején leégett. Az új kolostort csak 1730-ban kezdték építeni, de a befejezéssel még egészen 1751-ig várni kellett. Harmincöt évvel később érdekes fordulat állt be, amikor II. József megszüntette a rendet e falakon belül, így a rendház bútorzata és felszerelése más zárdákba került. Ez a momentum az utókornak mégis hasznos volt, hiszen az ekkor készült és fennmaradt leltárból tudjuk, hogy az egykori templom főoltárképe a golgotái jelenetet ábrázolta, a mellékoltárokat pedig Páduai Szent Antal, Segítő Szűz Mária, Szent Borbála, Seraphi Szent Antal és Szent Erzsébet tiszteletére emelték. Ugyancsak az említett korabeli dokumentumban olvasható, hogy a karzat alatt két kápolna állt, az egyikben a Fájdalmas Szűzanya, a másikban Szent Anna oltárképe volt látható. Az elkobzott épületet a rendelkező katonai raktár funkcióval látta el. Ezt a meglehetősen méltatlan állapotot 1820-ban Rudnay Sándor hidlap.net
